Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 74. szám
yes éjszaka az Airfield Road-on — a Liverpool FC otthonában viselő férfiak és nők — a Neptun óceánjáró hajó személyzete — távoznak éppen. Egy órát tölthettek a napi edzésüket befejezett liverpooli labdarúgókkal. Úgy tűnik, jól sikerült a találkozás, mert elégedett mosollyal az arcukon indulnak a kikötő felé. Lassan megjelennek a játékosok is, akikre már népes szurkolósereg várakozik. Egyetlen játékos sem távozik addig, amíg valamennyi autogramm-gyűjtő igényét ki nem elégíti. Egyes rajongók a magukkal hozott fényképezőgéppel — természetesen valakit megkérve — fotóztatják le magukat kedvenc futballistájukkal. Ray Kennedy és Kenny Dalglish „szabadul" utoljára — lehet, hogy ezekben a napokban ők a legnépszerűbbek? A klubház portáján bemutatkozom a titkárnőnek, aki telefonon értesíti Bob Paisleyt a menedzseri szobában arról, hogy megérkezett a látogatója. Paisley, a világ egyik leghíresebb szakvezetője nem rest kisétálni a bejárathoz, ott fogadni vagy 35 évvel fiatalabb, de mégiscsak a Ferencvárostól érkezett vendégét. Hiába, ezek az „ósdi" angol szokások . . . Bob Paisley a Bishop Auckland nevű észak-angliai amatőr csapatnál kezdte labdarúgó pályafutását. Ez a csapat arról nevezetes, hogy a legtöbbször diadalmaskodott az angol amatőr kupa döntőjében. Egyszer Paisley is részese volt a kupagyőzelemnek. A Liverpool csapatánál folytatta, majd szertárosi, később pályaedzői minőségben tevékenykedett. Mesterét, a nyugalomba vonuló híres Bili Shank- lyt 1974-ben váltotta fel a menedzseri poszton. A kiváló skót származású szakember. Bili Shankly egyébként a közelmúltban hunyt el. Az egész liverpooli tábor mint a nagy sikerek megalapozóját gyászolja. Sokan megírták már, hogy Bob Paisley, aki 42 éve (!) szolgálja klubját, maga a megtestesült egyszerűség, a futballról alkotott filozófiája is ezt tükrözi: A futball egy nagyon egyszerű játék, vallja, nem szabad túlkomplikálni, mert az csak árthat neki. Nem csalódtam Paisleyben. A csapatra, a felkészülésre vonatkozó kérdéseimre a lehető legegyszerűbben válaszolgatott, kerülve minden színpadiasságot, hókusz-pókuszt. Ö aztán igazán nem akar a nagy mágus szerepében tetszelegni. A Liverpoolnál két személlyel kerültem még közelebbi kapcsolatba. Peter Robinson az általános titkár a klub szervezeti felépítését vázolta, gazdasági helyzetét ismertette, Jim Kennefick pedig a magas színvonalú reklám tevékenységükbe és a szurkolóikkal való sokoldalú kapcsolatrendszerükbe nyújtott bepillantást. Mindketten nagyon szívélyesek voltak, úgy látszik nem neheztelnek a Fradira mert jó párszor megkeserítette már a Liverpool életét. A HOSSZÚ MENETELES Liverpooli látogatásom végén komoly futball- -csemegére volt kilátás: Liverpool—Aberdeen BEK visszavágó a nyolc közé jutásért! A Liverpool Idegenben 1 : O-ás előnyre tett szert, talán ezért vo't csak 36 182 néző kíváncsi a Mérkőzésjegy a Liverpool—Aberdeen BEK találkozóra, a belépő az igazgatókhoz és az azt követő elmaradhatatlan teázásra is invitál. találkozóra. A napilapokban azért terjedelmes beharangozok jelentek meg. A skót bajnok menedzsere Alex Ferguson még bízik valamiféle csodában, de az újságírók tényekkel hütik le. A Liverpool 17 éves nagyszerű európai kupaszereplése során mindössze három csapat tudott győzni az Änfield Roadon: a Leeds United, a jugoszláv Crvena Zvezda és — a magyar Ferencváros Budapest. Az Aberdeen nem iratkozik fel negyediknek: 4 : 0 arányban hengerel a Liverpool, pedig nagyon jó ez a skót csapat is. A Liverpool azonban úgy játszik, mint három év óta egyszer sem. A mellettem helyet foglalók mondják ezt, s igazuk lehet. Ezen az estén nem valószínű, hogy a világ bármelyik csapata is megúszta volna itt 2—3 gólos vereségnél kevesebbel. Mivel sokat hallottam az angol és skót szurkolók közötti ellenségeskedésről, meccs előtt elkészültem a legrosszabbakra. A stadion falán különben is több tábla figyelmezteti az óvatlan szurkolót: csak saját felelősségére lépjen be az arénába! Kicsit távolabb krétával odafirkantva: 1958 MUNICH. Pár héttel ezelőtt a Manchester United idelátogató szurkolóit figyelmeztették „finoman" az itteniek: hasonló katasztrófában lesz részük, mint csapatuknak egykor a szomorú müncheni repülőgép szerencsétlenség során. — Angol humor. Csodák csodájára azonban mindenféle botrány, verekedés nélkül megúsztuk a napot. A brit szurkolók manapság országukon kívül könnyebben tudnak randalírozni, mert a rendőri szervek nincsenek úgy felkészülve, mint a szigetországban. Mi történt például Liverpoolban? Néhány órával mérkőzés előtt futottak be a különvonatok az Aberdeen mintegy háromezer szurkolójával a Lime Street pályaudvarra. A hatalmas csarnok tartóoszlopai beleremegtek az iszonyatos hangorkánba, amit a már meglehetősen ittas tömeg produkált. Azután lassan rendeződtek a sorok és felhangzottak a skót harci dalok, s klub indulók. Egy lovas rendőr léptetett az élre, s vagy száz rendőr kíséretében megindult a menet a legalább 3—4 kilométerre levő stadionba. Meglepetéssel láttam, elegáns rendőrnők is lépkedtek a sorok mellett. Közülük az egyik egészen feltűnő jelenség volt. Úgy 175 centi magas lehetett, kék szemű, szőke, s szépség dolgában talán a híres filmcsillag Ursula Andress sem igen főzné le. Lehet, hogy a rendőrparancsnok így gondolkodott: amíg a bódult skótok a gyönyörű lány idomait csodálják, nem gondolnak verekedésre. Hogy közben mi minden másra gondolhattak — az persze más kérdés. .. A stadionba érve az egyik kapu mögé, szögesdróttal elkerített állóhelyi részre terelték a vendégcsapat szurkolóit. A mérkőzés végén a hangosbeszélő szólította fel őket: saját érdekükben maradjanak a helyükön. Mikor azután kiürült a nézőtér, ismét sorba állították őket, s rendőri díszkísérettel visszafelé is végigbandukolták a nem csekély utat a pályaudvarig. Immár rekedtes hangon énekelték, miszerint az Aberdeen a világ legjobb csapata, mit sem törődve azzal, hogy az imént kaptak egy négyest a Liverpooltól. Mindezt egykébként már a klubház egyik ablakából figyeltem. A fogadáson „nagy neveket" láthatott az ember: ott volt az angol és skót szövetségi kapitány Ron Greenwood és Jock Stein is. Stein kijelentette: a Liverpoolé a kupa. Jó jósnak bizonyult. Mint láthattuk 1 : O-ra verték — nem kifejezetten közönség- díjas mérkőzésen — a Real Madridot a BEK döntőben. Talán ennek a későbbi diadalnak az előszele érződhetett, mert emelkedett volt a hangulat a hazaiak fényesre sikerült Bemutatója után. Fényes volt az égbolt is. A városban mindenfelé kisebb-nagyobb máglyák lobogtak, a távolból petárdák ropogása hallatszott. November ötödiké volt, Guy Fawkes napja. Ez az ember 1605-ben ezen a napon fel akarta robbantani a londoni Westminster palotát, a parlament székhelyét. Az esemény „lőporos összeesküvés" néven került be az angol történelembe. A végülis meghiúsított eseményt azóta minden évben házi tűzijátékokkal ünnepük meg Angliában. Azon a szép estén, ott az Anfield Roadon senki sem gondolta, hogy pár hónap múlva egészen más okok miatt fognak magasra csapni a lángok Liverpool Toxteth negyedében, s más angliai nagyvárosokban! Magyar Zoltán 7
