Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 74. szám
Először az Üllői útról Szántó Gábor, az FTC 110. válogatott labdarúgója Szántó Gábor, aki ez év júliusában került a Ferencvároshoz korábbi klubjából a Diósgyőrből, már nyolcszor volt válogatott. Mint Fradista, most először szerepelt a nemzeti tizenegyben a svájciak elleni október 14-i világbajnoki selejtező mérkőzésen. — Milyen volt a csapat hangulata? — Ilyen elszántságot régen nem tapasztaltam, őszintén megmondom, valamennyiünket felpaprikázott a svájciak mellveregető stílusa, nagyképű nyilatkozatai. — Akkor ez tulajdonképpen jó volt, mert növelte a harci kedvet? — Utólag megállapíthatjuk, hogy felért egy jól sikerült taktikai értekezlettel, mert annyira bántotta a hiúságunkat, hogy mindenkiben úrrá lett a csakazértis hangulat. Mészöly Kálmán is az érzelmeinkre, a hiúságunkra próbált appellál- ni, az egész tatai edzőtáborozás alatt. Nyilasi Tibi például akár egy pszichológus, úgy tudta lelkileg hangolni a csapatot, társait. — Martost helyettesítette, méghozzá kitűnően. — Martossal kapcsolatban el kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy két sárga lapja volt és r.em játszhatott, velünk együtt készült az edzőtáborban, és hogy milyen ember, az azt hiszem kiderül a következőkből: bíztatott, bíztatott, ráhangolt a mérkőzésre, egyszóval igazi barát. Arról nem beszélve, hogy valahol ö is, bár most messze van, Belgiumban, a Fradi nagy családjához tartozik. — A mérkőzés előtt kik keresték meg, kik bíztatták? — Nagyon jól esett, hogy Novák Dezső odajött hozzám, és csak annyit kért, hogy bátran játsszam, úgy, ahogy tudok! Láttam rajta, hogy rettenetesen ideges. Furcsa, de én abban a másodpercben, amikor felhúztam a címeres mezt, megnyugodtam és valami hallatlan maga- biztosság lett úrrá rajtam. Ebben persze nagy szerepe volt a társaknak, annak a nagyszerű csapatszellemnek, ami ma körüllengi a magyar válogatottat. Mindenkinek van a másikhoz egy jó szava. — Kimaradt egy óriási gólhelyzet. Az a bizonyos fejes. — Ha bemegy, akkor ez nemcsak ünnepnap, hanem fesztivál. Ne legyünk maximalisták. Gyönyörű volt ez a 3 : 0. — Végülis nem hagyhatom ki a kérdést: milyen érzés volt zöld—fehér játékosként először válogatottnak lenni? — Amikor megcsókoltam a mérkőzés után a mezt, talán kevesen hiszik el, hogy eszembe jutottak mindazok a régi nagy játékosok Alberttól Szűcs Lajosig, akik dicsőséget hoztak ennek a klubnak. Az öltözőben pedig mindenkit szétvetett az öröm, egymás nyakába borultunk, Mészöly, Mezey és a többiek, majd néhány perc múlva bejött Novák Dezső és könnyes szemmel gratulált nekünk. Egyfén KÖZÖS EMLÉKEK A Ferencváros labdarúgóit a brit klubcsapatok közül a Liverpoollal hozta össze a sors legtöbbször, s mindig komoly tétért folyt a csata. A VVK, EVK és KEK küzdelmek során hat alkalommal találkoztunk velük, s mérlegünk az utóbbi évek legeredményesebb európai klubcsapatával szemben elismerésre méltó: 2 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, 4—3-as gólkülönbség. Úgy tapasztaltam, s remélem senki sem fog elfogultsággal vádolni, hogy a magyar csapatok közül a Ferencváros az egyedüli, amelyiknek neve, tekintélye van a Brit- -szigeteken a szakemberek, játékosok, s a szurkolók körében is. A Liverpool csapatával szembeni sikereink bizonyára döntő mértékben járultak hozzá e tekintély kivívásához. Érdekes, hogy az angoloknak, bár a valaha volt legnagyobb világbirodalommal rendelkeztek, a földrajz nem tartozik az erősségeik közé. Sok szurkolónak, akikkel találkoztam, nem sok fogalma volt arról, merre található Magyarország vagy Budapest, de csapatunk neve hallatán felcsillant a szemük, s ismételgették:,,Fe- renszvarozs, Ferenszvarozs". Távol az Üllői úti otthontól, kellemes, bizsergető érzés járja át ilyen esetben az ember mellkasát . . . A Liverpool Football Club otthona, az Anfield Road stadion meglehetősen távol esik a város központjától. Bármily hihetetlen is, de ezt a területet valaha az „ősellenség'', a város másik csapata az Everton használta, azután került a „Pools" vagy ,,Reds"— vörösök birtokába. Liverpool nagy kiterjedésű, milliós város, de az eredeti tulajdonos Everton, ki tudja miért, nem költözött messzire, csupán egy nagy park választja el egymástól a két szomszédvárt. Nekem is utamba esett hát a kék—fehérben pompázó Goodison Park stadion, az Everton otthona, ahol az 1966-os VB-n oly emlékezetes futball-bemutatót tartottunk a brazilok ellen, ráadásul ferencvárosi játékos, Albert Flóri vezérletével. Délután két órakor érkeztem az Anfield Road stadionba az előre megbeszélt találkozóra. A főbejáratnál kék tengerész uniformist 6
