Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 73. szám
Sikeres „vízkeresztség Sokan meglepetéssel fogadták, amikor dr. Mayer Mihály, a vízilabdázók szövetségi kapitánya, — azelőtt ő volt pólós-szakosztályunk vezetőedzője — az Euró- pa-bajnoki keretbe meghívta Varga Jánost, az FTC tehetséges játékosát. Mayer pedig, aki közismerten szókimondó ember, mindjárt meg is indokolta döntését: „Jancsit nagyon jól ismerem, évekig játszott csapatomban, rendkívül ügyes vízilabdázó. Fő erénye, hogy hallatlanul sokat bír el a vízben, gyors és állóképes. Igaz, akadnak hiányosságai, így például a védekezésben, valamint a lövőerőben kell javulnia, de biztos, hogy ez is megtörténik majd. Kimondottan olyan típusú játékos, akire a mai vízilabdában szükség van: „mozgató ember”. Néhány évvel ezelőtt Görgényi volt ilyen, s hosszú évekig nagy hasznát vette a válogatott." Mayer pedig nemcsak kipróbálta fiatal jelöltjét, hanem betette az Európa-bajnokságra utazó válogatott csapatba is, s a split! medencébe többször bevetette. Védence nem vallott szégyent, nemcsak ügyesen játszott, hanem gólszerző is volt. S miután Varga most már átesett élete „vízke- resztségén”, ismerkedjünk meg közelebbről az FTC sportolójával. Közvetlenül az őszi bajnoki szezon megindulása előtt találkoztunk a Margitszigeten, s mindjárt elöljáróban arra kértük: adja át a személyi lapját. .. — Húszéves voltam februárban, 185 centi magas vagyok, a súlyom 76 kiló, a foglalkozásom műszerész. Kilenc évvel ezelőtt kezdtem el vízilabdázni, mégpedig mindjárt a Ferencvárosban, úgy, hogy egy idősebb barátom hívott ie egy gyakorlásra. Calácz Ferinek hívják, kapus szerepet töltött be. Neki köszönhetem elsősorban, hogy megismerkedtem a pólózással. Ez a legnagyobb szenvedélyem, emellett szeretek olvasni és nagy hobbym a horgászás ... Akadnak sportolók, akik az ismeretlenségből kerülnek reflektorfénybe, vagy ugrásszerűen törnek az élvonalba. Varga János viszont azok közé tartozik, akik kijárták a sportélet, — jelen eset- bena vízilabda — valamennyi osztályát, s fokozatosan került előbbre és előbbre. Amikor először jelent meg a szigeti medencében, ügyes mozgása ellenére első feladatként azt kapta, hogy tanuljon meg jól úszni. Eleget tett ennek, s később már valóban játék lett számára a vízilabda. Pálinkás Tamás edző igen sokat foglalkozott vele, ő tette be az úttörőcsapatba, majd amikor előbbrelépett, Szittya Károly vette a szárnyai alá, s innen az útja már a serdülő, majd az ifjúsági csapatba vezetett. Régi jó szokás a Ferencvárosban, hogy az edzők sokszor cserélik ki tapasztalataikat, segítik egymást. Többek között ennek köszönhető, hogy Szittya és Mayer egy találkozása alkalmával a következő beszélgetés zajlott le: „Van nálam egy nagyon ügyes gyerek, igaz még ifjúsági, de érdemes vele nagyon komolyan foglalkozni", — mondta Szittya. Mire Mayer: „Kíváncsi vagyok rá, mert az első csapatban is elkel néhány újabb fiatal." S Mayer a mégcsak 15—16 éves Varga Jánost hamar „kegyeibe" fogadta, s 1976-ban egy MNK-mérkőzésen ki is próbálta. — A következő évtől már rendszeres résztvevője voltam az első osztályú találkozóknak, — emlékezett vissza Európa-bajnoki bronzérmesünk. — Persze szokatlan volt a nagyok között szerepelni, de az idősebbek sokat segítettek, bíztattak. Rengeteget jelentett, hogy tanulhattam tőlük, együtt játszottunk, s megedződtem az ellenfelekkel vívott kemény csatákban. Később tagja lett a junior Európa-bajnokságon ezüst- és bronzérmet nyert csapatnak, a KEK-ben és Szuper Kupában győztes FTC-gárdának, mire elkövetkezett 1981, Mayer meghívása a nagy válogatottba. — Első fellépésem Madridban, a nemzetközi tornán a szovjet válogatott ellen volt, — folytatta. — Rendkívül nagy izgalommal játszottam az olimpiai bajnok ellen, s utána óriási bizonytalanság fogott el, hogy megfeleltem-e vagy sem. Csak titokban reménykedtem, hogy tagja leszek az Európa-bajnoki keretnek is. S amikor megkaptam az értesítést, hogy én is utazhatok Splitbe, úgy éreztem, a világ legboldogabb embere lettem. Az Európa-bajnokságon többször feltűnt fáradthatatlan mozgásával, s három gólt is dobott. Öt mérkőzésen jutott rövidebb-hosz- szabb ideig szóhoz, így a nyugatnémetek, az olaszok, a románok, a hollandok és a jugoszlávok ellen. Milyen volt „belülről" látni a kontinens legjobbjainak versengését? — Könnyebb volt játszani, mint a kispadon ülve izgulni. .. — jegyezte meg. — Nagyon nehéz mérkőzések voltak, egészen más a válogatottban játszani, mint például a bajnokságban. Megtanultam, hogy egy pillanatig sem szabad könnyíteni, végig teljes erőbedobással kell játszani, a jó idegek pedig feltétlenül szükségesek. Igyekeztem mindvégig sportszerű maradni, azt hiszem ez sikerült is, pedig az ellenfelek gyakran ,provokálják" a játékosokat. Két kiállítással megúsztam. Varga Jánosnak az olasz csapat tetszett a legjobban, annak ellenére, hogy gyenge helyezést ért el, de a mozgása, a stílusa megragadta. Itthon mindig Sárosi László volt a példaképe, a külföldiek közül a jugoszláv Gopcsevics játékát szeretné utánozni. A játékvezetőktől úgy vélekedett, hogy igen nagymértékben képesek befolyásolni az eredményeket, de a csapatoknak mégis az a legfontosabb, hogy ne törődjenek velük, játsszák azt, amit elképzeltek. S egy szakmai kérdés: miért hagyott ki annyi emberelőnyös helyzetet a magyar válogatott? — Sajnos gyakran esünk abba a hibába, hogy a 35 másodperces akcióidő elején nem merünk kapura lőni, keressük a jobbnál is jobb helyzetet. S amikor az óra nagyon előrehalad, már csak néhány másodperc van hátra, akkor fellép az idegesség, a bizonytalanság és nem sikerülnek a lövések. Úgy érzem, nekem is, mint fiatalnak, egyik legfontosabb feladatom lehet az emberelőnyös helyzetekhez való alkalmazkodás. Az FTC új EB-résztvevője, aki 56 másodperces 100 méteres gyorsúszó idejével a magyar válogatott egyik „sprint" játékosa, befejezésül ezt mondta: — Split gyönyörű város, nagyszerű napokat töltöttünk ei az Adriai-tenger partján, s nekem azért is marad emlékezetes, mert első világversenyemről éremmel jöhettem haza. Jövőre világbajnokság lesz, aztán 1984-ben már olimpia is; szeretnék erőssége lenni a magyar válogatottnak. Ennek érdekében mindent megteszek, azt hiszem egyesületem is, amelynek olyan sokat köszönhetek, meglesz vetem elégedve, hiszen a zöld-fehér színeket is képviselem. Már csak az maradt hátra, hogy gratuláljunk Varga Jánosnak a bronzéremhez. Kozák Mihály *15
