Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 72. szám

Dr. Páncsics Miklós

a Fradi évekről

Dr. Páncsics Miklós 1944. február 4-én Garán született, 1961-ben került a Ferencvároshoz. 1963. augusztus 19-én Komlón játszotta első NB l-es mérkőzését. A magyar válogatottban 1967. október 29-én Lipcsében mutatkozott be az NDK ellen. A nemzeti tizenegyben összesen 37 alkalommal szerepelt. Két gyermeke van: Dusán 1967-ben született, mig húga, Diana 1973-ban.

*

A Magyar Labdarúgó Szövetség Népköztársaság úti székházéban mindig óriási a nyüzsgés, a forgalom a különböző vendégek, egyesületi képviselők egymásnak adják a kilincset. Dr. Páncsics Miklós főtitkár-helyettes is szüntelenül időszűkében van. Egyik tárgyalás még alig ér véget, és máris újabb helyszínre robog vagy már az ajtó előtt várják halaszthatatlan ügyekkel.

— Senkit sem szeretek feleslegesen idebolondítani, de az utóbbi időben többször is előfordult, hogy valamely váratlan program felborította az egész napomat. Ennek a munkának tulajdonképpen a szépsége és izgalma az, hogy itt minden pillanatban történik valami, Az embernek nincs ideje ülni az úgynevezett aktákon. Villámgyorsan kell cselekedni, dönteni. Na, de ne erről beszéljünk. Mire kíváncsi? Mi érdekli velem kapcsolatban?

— Például az, hogy hogyan került a Ferencvároshoz?

— Rendhagyóan. Hátam mögött, a tudtom nélkül egyik gyerekkori barátom levelet írt Gará- ról — szülőfalumból — a Fradi akkori edzőjének, Tátrai Sándornak. Ebben kertelés nélkül tudatta, hogy szerinte én olyan játékos vagyok, aki nagyszerű adottságokkal rendelkezik és alkalmas arra, hogy egy ilyen igazi nagy csapatban játszón.

— Mi volt az edző válasza?

— Nem fogja elhinni. Akkoriban még úgy látszik: hittek a véletlenekben, abban, hogy bármely bokorban születhet tehetség, válaszoltak. Próbajátékra hívtak az Üllői útra. 1961 tavaszán már be is mutatkoztam az ifjúsági csapatban, mint jobbhátvéd.

— Na és a folytatás? Milyen gyorsan követték egymást az események?

— Repült az idő, jóformán pillanatok alatt hullottak az ölembe az addig sohasem remélt meglepetések. 1963-ban tagja lettem az ifjúsági válogatottnak. Még ugyanez év őszén Mészáros „Do- dó" bácsi, aki Tátrai Sándort követte a kispadon, bedobott — ahogy ő mondta — a „mélyvízbe". Ma is pontosan emlékszem rá, leültetett és lelkileg is ráhangolt a mérkőzésre. Nagyszerű pedagógiai érzéke volt ahhoz, hogy önbizalmat öntsön egy remegő lábú fiatalemberbe.

— Hol volt ez a mérkőzés?

— Komlón.

— Gyökeret eresztett a nagyok között?

— Azt hittem, igen. Tíz mérkőzést játszottam zsinórban olyan nagyszerű partnerekkel, mint Novák Dezső, Mátrai Sanyi, Dalnoki Jenő és Havasi. Minden alkalommal középhátvédként.

— Hogy ment a játék?

— Elég, ha annyit mondok, hogy 9 mérkőzésen mindössze

7 gólt kaptunk, és csak három pontot vesztettünk. Igen ám, de ezt követte a Honvéd elleni földindulás, a keserű emlékű 7 : 2-es meccs, én pedig a következő héten már ismét a tartalékban játszottam.

— Miért? Bűnbak lett?

— Mészáros József senkit sem hibáztatott igazán, afféle kisiklásnak tekintette ezt a mérkőzést. Nem éreztették velem, hogy bármi is rajtam múlt volna. Mátrai Sanyi lett újra a középhátvéd. Ha én vagyok az edző, én is így döntök. Mellette szólt a rutin, a nagyobb tudás és a csapatérdek is ezt kívánta meg.

— Mikor került vissza?

— Egy év múlva, de akkor is csak átmeneti időre. Mindössze öt mérkőzésre. Az 1965-ös év sem hozott túl sokat. Egyetlen mérkőzésen helyettesítettem Mátrait, akkor is kikaptunk 4 : 2-re az MTK-tól.

— Akkoriban azt mondták, hogy a legfőbb baja az, hogy túlzottan lassú és nehezen fordul.

— Pontosan ugyanolyan volt a futógyorsaságom, mint később. Egyszerűen a rutinhiány, az NB I szokatlan légköre bénított meg. Talán ez volt az oka, hogy tulajdonképpen csak huszonkét éves koromra értem be.

— így igaz. Dr. Páncsics Miklós számára az igazi bizonyítás időpontja 1966.

— Sokszor elmondták már, hogy a labdarúgáshoz szerencse is kell. Én magam is a véletlenek sorozatának köszönhetem, hogy 1966-ban végre gyökeret eresztettem az első csapatban.

— Elevenítsük fel, hogy mi is történt.

— A Fradi 1966 februárjában, Milánóban Bajnokcsapatok Európa Kupája mérkőzést játszott az Internazionale-val. A spanyol játékvezető szerintem elhamarkodottan, kiállította balhátvédünket, Horváth Lacit. A visszavágón nagy problémát jelentett, hogy ki fogja a brazil származású jobbszélsőt, Jairt. Tátrai Sándor edző hosszú ideig törte a fejét, hogy a rutinosabb Dalnoki Jenőt, vagy engem állítson be. Milyen az élet? A Népstadionban nagyszerűen ment a játék, az újságok szerint leradíroztam a világsztárt.

— íme a tanúbizonyság a korabeli Népsport, amely így ír: „Páncsics meglepően kitűnő teljesítménnyel rukkolt ki. Gyors volt, ügyesen helyezkedett, jó helyre adta a labdákat, és a nagyhírű Jairral szemben is helyt állt."

— Ettől kezdve az életemben úgy ment minden mint a karikacsapás. 1967-ben válogatott lettem, bajnokcsapat tagja. Hosszú idő eltelik, amíg olyan együttes összejön, mint az akkori Ferencváros.

— Apropo: kik voltak a legjobb partnerek?

— Az én megítélésem szerint a Novák—Mátrai—Páncsics védelem, a beállós Szűcs Lajossal kiegészülve ideális htásó alakzat volt. A mai napig nem tudok elképzelni jobbat.

— Mikor következett be a nagy törés pályafutásában?

— 1973-ig nagyszerűen éreztem magam a Fradiban. Aztán egyik napról a másikra éreztem, hogy megromlik körülöttem a levegő. Mellőztek, átnéztek rajtam. Mindennek a teteje volt, amikor 1974 nyarán behívattak és közölték velem, hogy elcserélnek Pusztaiért, kiadnak a budapesti Hon- védnak. A történtek után világos, hogy beleegyeztem az alkuba.

— Meddig volt a Bp. Honvédnél?

— 1977-ig, ezt követően az NB 11-es Építőkben játszottam egészen az év nyaráig.

— Közben jogi diplomát is szerzett.

— Igen, még 1976-ban.

— Legutóbb milyen munkakörben dolgozott?

— 1977-től a Beton- és Vasbetonipari Művek jogi főosztályán és ez nemcsak afféle labdarúgó státusz volt, hanem a szó-szoros értelmében mindennapi, felelősség- teljes munka.

— Hogyan került az MLSZ- hez?

— Szepesi György keresett meg, és őszintén mondom, szíven ütött, amikor úgy érvelt: „Miki, szükség van rád”.

— Az öregfiúk válogatottban már játszik, a Fradi old-boy csapatában még nem. Miért? ,

— A szabályok értelmében az aktív játékospályafutás befejezése után fél évig senki, sem játszhat az öregfiúk bajnokságában. Nekem ez jövő februárban telik le. Ha hívnak, ha megkeresnek, örömmel megyek.

— Egykori játékostársai közül kik a barátai?

— Kimondottan szoros baráti kapcsolatban a régjek közül egyikkel sem vagyok. Ám kifejezetten jó viszonyban vagyok Novák Dezsővel és Szűcs Lajossal. Sok-sok régi emlék köt össze minket. Örülünk, ha látjuk egymást.

— Végül főtitkár-helyettesként fogalmazza meg célkitűzését, elveit: milyen úton kíván járni.

— Vissza kéne állítanunk labdarúgásunk morális tisztaságát, amelynek egyik alapja, hogy mindenki csak a teljesítménye alapján részesüljön a juttatásokból. Ennek jegyében próbálok cselekedni, dönteni.

Gyenes J. András

5