Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 66. szám

Gáspár Tamás versenyére jött így össze. Ezzel szabad­fogásban maga mögé utasította a 21—21 pontos Kárpáti Károlyt, Tóth Ferencet és Csatári Józsefet. Ők hárman már be­fejezték az aktív sportot. Bállá József azonban még hol van a végétől?! Azt pe­dig még büszkébben említsük meg, hogy a kötöttfogásúakat is ideszámolva Puki a „menő". (A derékon felül „fogóknál" Rácz Lajos az első 24 pontjával.) Azaz Balia a magyar birkózás EB-s No. 1. szá­mú reprezentánsa!!! Csak jövőre lenne már egy aranyérem is ... S ahol ezt várhatjuk — az Várna. • Kilátástalan helyzet viszont a másik „lódzié". Fehéré. A 74 kg-ban előbb gyakran ismerteti meg a szőnyeggel a svájci Marro-t, utána viszont nem tud mit kezdeni a későbbi bajnok szovjet Korojevvel. Igaz, a lefújás előttig dereka­san hidal, tartja magát valahogy, azután veszít. Egy lehetősége marad még a ver­senyben maradásra. Ha legyőzi a nyugat­német Knospot, aki tavaly Prievidzán bajnok volt. Nagy feladat. És Pista most élete egyik legjobb formáját mutatja, Knosp izzad, küszködik, kénytelen elvi­selni Fehér fantasztikus leikéből fakadó mögékerüléseit, s amikor iszonyatos kínok után nyer 5 : 4-re, összerogy a szőnyegen. Pista szemében pedig köny- nyek csillognak. — Meg kellett volna vernem — mond­ja a lelátón, még mindig a sírással küsz­ködve. — Igen, ha a kínálkozó kar alá bújás- sal éltél volna — szigorodik oda Hegedűs kapitány, aki semmivel sem elégedett, mert véleménye szerint szabadfogásban nagy szakadékok tátognak köztünk, és az európai elit között. Igaza van! Ml VOLT GÁSPÁRRAL? Fokozatosan haladunk vissza az időben. Lódz, április utolsó harmada és Göte­borg között — sajnos! — eredményesség­ben nagy a különbség. A svéd városban a kötöttfogásúak randevúztak, s az egy- szál fradista, Gáspár Tamás kapja bőven az elismerő jelzőket, amikor túl van az „aranycsapat" a sorsoláson. Tomi a lé­nyegesen könnyebb ágon, a szovjet versenyző, Inykov a másikon. Mert tőle féltek úgy igazán szakvezetőink. Kruj Iván hozza a „készre levezetett" tabellát Gáspár csoportjának elképzelt végeredményével. Mit mutat a szakmai előrejelzés? Gáspár neve a csoport élén virít, azaz Kruj szerint Tomi EB-döntős. Csakhogy ahhoz nyerni kell a lengyel Wroclawski és a bolgár Dimitrov ellen. Minden Tomi mellett szól. Azután az eredmények — már nem. A lengyel ellen az első menetben sziporkázik. A Lisebergshallen közönsé­ge — skandinávokat megszégyenítő vér- mérsékletre utaló — „hördülésekkel" veszi tudomásul, hogy a mázsások kategóriájában is micsoda lengő válldo- básokat lehet csinálni. Tomi villog, 6 : O-ra, 9 : 4-re vezet. Ezután leáll „brahizni", odaadja magát a legyeinek. Az a gyenge hátraesésekről lelép, kont­ráz, és feljön 9 : 6-ra. A szünetben Mül­ler Ferdinánd „mondja a magáét" To­minak. Junior Európa-bajnokunk bólo­gat, azután ugyanazt folytatja, amit az első három perc második felében. Wroc­lawski vérszemet kap, a közönség is mel­lé áll, mert ilyen hátrányból feljönni, ez csakis szimpatikus lehet egy „semleges" közönségnek. A lengyel egyenlít, Tomi akkor már érzi a bajt, de képtelen újíta­ni. Két másodperccel a vége előtt a len­gyel bebillenti, két pontot kap, nyer 11 : 9-re. Ha marad a 9 : 9, úgy Tomi nyer. — Megáll az eszem — mondogatja szinte eszelősen Hegedűs. Azután még olyanokat is közöl Gazsival, amit nem bír el a nyomdafesték. Később meg­nyugszanak mindketten, jöhet Dimit­rov. Tominak nyernie kell, mert kiesik. Kikap. Kiesik. Azt mondja utána: „Ez volt idáig a legkeserűbb pirula életem­ben." — Az az érzésem, hogy picit korán kiáltották ki itt Tomit bajnoknak — mondja vigasztalhatatlanul, egyben vil- logóan dühös szemekkel Müller Ferdi­nánd és Hegedűs Csaba. A krónikás részéről csak annyit: Gáspár Tamás pe­dig főként kontramegoldásairól volt ne­vezetes. „Dopplerei", az ellenfelet meg­lepő visszavágásai gyönyörűek voltak. Ámde a hat perc alatt már feleslegesen kockáztat az, aki ilyenre vár. Ezt a vá­logatott felkészülése során belátták, Tomit elkezdték „átformálni". Ez az alig húsz év után levő fiú Svédországban a stílusváltás keserveivel küszködött. Ezért maradt helyezetlen. De lesz még ő bőven helyezett is. Ezt most, és itt adjuk írásba . .. KORONÁZÓVÁROS, VIGASZ . .. Május közepe, Székesfehérvár. Magyar bajnokság. Az a verseny, ami a szovjet mellett a második legerősebb a világon. Olimpiai-, világ- és Európa-bajnokok a sorompóban. Alig egy hónappal a keserű göteborgi napok után Tomi gőzmoz­donyként dolgozik riválisai rovására. A döntőben ott a Nagy Kihívó: Farkas, a Vasasból. Sokan azt mondják kettejük fináléja előtt: „No, a „Faros" most ki­használja Tomi megtorpanását, vissza­veszi tőle az oslo-i VB-re a válogatott trikót." No, erre várhattak ... I Tomi átnya- lábolja Farkas, s még az életben annyi pontot nem csinált rajta, mint akkor csinál. Tizennégyet. Kár, hogy ezt nem látta Hegedűs Csaba. Mondhatta volna erre is: „megáll az eszem . . ." Hát ez a Tomi gyerek . . . Oslóban hasonlót vá­runk tőle augusztusban. Azután itt van a 74 kilóban a Kocsis Ferenccel örökké „perlekedő" Nádasi Attila. Nagy meccseket nyer a selejte­zőágon Torna Ferenc és Vámos ellen, sőt „Csikót", a ganzos olimpiai-, világ- és Európa-bajnokot sem tiszteli. Igaz, tussal kikap, de ezüstérme így is nagyon szép. Elvégre a világ legjobbja mögött végez. Könnyen nagy bombát robbant­hatott volna a 90 kilóban Fodor Jancsi. Amikor utolsó kvalifikációs meccsén odateremti a bikaerős diósgyőri Juhászt, megrebben a Spartacus-vezetők szeme: „Hűha, de jó most ez a Jani gyerek!" Döntő: Növényi—Fodor. Kruj Iván a bajnoki csatákra kiadott kis füzetben ezt nyilatkozta: „Fodor legyőzi Székes­fehérvárott az olimpiai bajnokot!" Igaz, vezetőedzőnk egy „tolakodós" meccsre számított, de Fodor most tett arról, hogy a betegségéből alig felépült Norbi gyerek ne érezze magát nagy biztonság­ban. Az első menet vége előtt az olimpi­ai bajnok hidalt is! Azután egy fantasz­tikusan kemény véghajrában Növényi győz. De talán még soha nem vívtak ilyen küzdelmes meccset életükben. Tavaszi „naptáregyeztetésünk" végé­re értünk. Szebbet, többet vártunk a két kontinensversenytől, de körülbelül ilyet a kötöttfogású bajnokságtól. Ha a ma­gyar birkózás egésze elmondhatja, hogy 1981 első fele még csak az erőfelmérés, az útkeresés jegyében telt, akkor szak­osztályunk nevében hasonlókat állapít­hatunk meg. És még most jön a java! A rövid összefoglaló megjelenésekor már talán tudja a Kedves Olvasó a szabad- fogásúak egyéni bajnokságának végered­ményét, s ha így van, biztosak vagyunk abban, hogy tovább mentünk „felfelé" ezen a vegyes mérlegű tavaszon. S te­gyük hozzá mindjárt: az oslói kötött­fogású és szkopjei szabadfogású VB- ken várjuk a formák igazi kiteljesedé­sét. Szabó Sándor 13

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents