Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 66. szám
élete sem könnyű... Villáminterjú Jancsika Károllyal ten az ifiben, majd átment a SZAC- ba, s onnan igazolt később a Ferencvároshoz. Tíz felejthetetlen évet töltött a zöld—fehéreknél, majd külföldre szerződött, Franciaországba, az Olimpic Marseille együtteséhez. Ott hat évig futballozott, a háború kitöréséig. Akkor hazatért, egyik megalakítója lett később a Sörgyár együttesének, ahol 42 éves koráig tevékenykedett, mint játékos edző. Aztán még tízegynéhány évig ed- zősködött kiscsapatoknál, utoljára a Karhatalmi Dózsa együttesét oktatta. — Aztán abbahagytam, de azért kijártam a meccsekre. Nem csak az NB l-esekre, hanem egészen kis uli-buli összecsapásokra is. El sem tudtam képzelni, hogy nélkülem, jelenlétem nélkül is le lehessen bonyolítani egy hétvégi fordulót. — És ma? Ma is kijár a pályákra? Megcsörrent a kis alátét tányér, ahogy letette a kávéspoharát. — Nem, ma már nem járok a fubatl- pályák környékére. Ha elmegyek itthonról a gyerekeimet, unokáimat, dédunokáimat látogatom, egyébként itt töltöm az időmet a kis kertemben. Itt dolgozgatok tavasztól télig s alig várom a jó időt, hogy kijöhessek tenni-venni. Ha itt már nincs munka, átmegyek a nővéremhez a közös telekre, mert ott is van mindig mit csinálni. Ha nem dolgozom, akkor meg leköt a család, a dédunokák. Mind olyan mint a tűz . . . különösen a kis Zsolt. Abból a gyerekből lehet még focista is. Mert szereti a labdát.. . — Bizony lehet — bólintott a felesége. — Az a gyerek olyan mint a gumilabda. Gyors, pattog és el is döntötte, hogy úgy megtanul focizni, mint a Dédi. Mármint a dédapja. Mondják is, akik látják, különösen az idősebbek, hogy ez Kohut lesz. Aztán amikor megkérdeztem, hogy a mai játék miért nem vonzza a lelátókra, csendesen csak ennyit mondott. — Én nem tudom nyugodtan végignézni a mérkőzést s a hibák bizony alaposan felbosszantanak. S a ma játékában — s ezzel nem akarom megsérteni a mai futballistákat — bizony akad ilyen jócskán. Pedig ez a generáció sem tehetségtelenebb, mint a régiek, csak nem úgy szeretik, nem úgy törődnek ezzel a játékkal, mint annak idején mi. így aztán marad a tv, mert azon minden meccset megnézek. És ha mérges vagyok, felállók, kimegyek a konyhába, elszívok egy cigarettát s magam maradok a bosz- szúságommal. Ha viszont valami szépet látok, annak igazán tudok örülni. Kohut Vili bácsi, a nagyszerű szélső, a nagy bombázó júliusban 75 esztendős lesz. Kívánunk neki még hosszú éveket, jó egészséget s szép, látványos meccseket. V.S. Jancsikát vártam s egyúttal azt, hogy vége legyen az edzésnek, de annak csak nem akart vége lenni. Pontosabban egyesek a rendes „műsoridő” lejárta után sem hagyták abba, még egyet, aztán még egyet kapura rúgtak, „na ez tényleg már az utolsó" jeligével újból és újból nekifutottak a lasztinak. Végül már csak ketten nyüstölték a pettyest s az egyik az én emberem volt: Jancsika Károly. Mikor végre bejött, közöltem vele, hogy az interjúhoz nem szükséges átöltözni, így aztán csak amúgy izzadtan, csatakosan omlott bele az egyik fotelba. • Hogy érzi magát? — kérdeztem, de előbb hagytam, hogy kicsit kifújja magát. — Már mint pillanatnyilag? — kérdezett vissza. • ügy is, meg csak általában. Itt a Ferencvárosnál. — Pillanatnyilag kitűnően. Ami pedig az ittlétemet illeti, nos nagyon jó a Ferencvárosnál. Rendesek a srácok, hamar elfogadtak közibök tartozónak, a csapatba is helyet kapok, mi kell ennél több? — mondta s látszott rajta, így is gondolja. • Nem volt meglepve, amikor elment a meghívó a 22. Volánhoz, volt egyesületéhez innen a zöld—fehérektől? — Dehogynem. Alig akartam elhinni, hogy komolyan gondolják az átigazolásomat. Aztán amikor kiderült, hogy nem vicc a dolog s megkaptam az első eligazítást, azt az útravalót, szedjem össze magam, dolgozzam szorgalmasan s akkor előttem az út a csapatba kerüléshez, hát akkor én összeszedtem magam s nagyon igyekeztem. A Bruges elleni nemzetközi mérkőzésen már az a megtiszteltetés ért, hogy kezdő ember lehettem. Hát így kezdődött . . . • A Bruges ellen jól ment. Dicsérték is a bemutatkozáskor. — Olyan jól azért nem. De igyekeztem. Számomra mindenesetre nagy nap volt az, annyit mondhatok. • Mit szeret játszani? — Nehéz kérdés. Általában a beállós poszton játszottam a Volánban, vagy a középpályán. És a legtöbb esetben emberfogó szerepet kaptam. Lassan elértem oda, hogy el sem tudtam képzelni az életem máshogy, mint, hogy egy veszélyes csatárt „gyötrök". • Méghozzá meglehetősen szigorúan. — Nem tagadom, való igaz, nem bánok kesztyűs kézzel a rám bízott emberekkel. Vagyis megyek utánuk, sanyargatom őket, de szándékosan nem rúgok meg senkit. A szabálytalanra sikeredett belépők is a labdára irányulnak, persze, hogy a sűrű összecsapásokba becsúszik pár szabálytalan is. De manapság ilyen a futball, más sem „irgalmaz”, belém is belém rúgnak, én ezt a küzdelem velejárójának tartom. Amikor pedig Antwerpenben a Dortmund ellen játszottunk, rájöttem, hogy én kifejezetten finom védő vagyok. Legalábbis a németekhez képest. Mert ott aztán volt csuda nagy osztás s azoknál valóban az volt a jelszó, hogy vagy a labda, vagy a baba. • Az itthoniak a finom jelzőt lehet, hogy azért megkérdőjeleznék. Vagy nem? Karcsi elmosolyodott. — Bizonyára. Van aki a játék közben szóvá is teszi a harcosságot, vannak viszont akik nem csinálnak ügyet belőle, Békéscsabán a kezdés előtt odalépett hozzám a játékvezető s megfogta a kezem. „Megnézem a pulzusát" — mondta, majd hozzátette: „Elég nyugodtnak tűnik, talán nem lesz szükség a sárga lapra. Hát igen, nem könnyű a „testőrök" élete . . . • Milyen a viszonya a társakkal? — ügy érzem jó. Befogadtak, én meg igyekszem mindenben megfelelni a követelményeknek. • Könnyű elnyerni egy újoncnak a társak rokonszenvét? — Azt hiszem embere válogatja. Könnyűnek nem mondanám, de talán aki hajt, aki nem áll meg a pályán, nem laufol, azt szívesebben látják. • Eddigi legemlékezetesebb NB l-es meccse? — Az Ú. Dózsa elleni 7:1. • Legkellemetlenebb „embere"? — Csapó. Őt nehéz dolog kikapcsolni a játékból. • Milyen labdarúgónak tartja magát? — Esetleg közepesnek. Sok még a tanulni valóm, de igyekszem pótolni a pótolni valót. De még az sem jelenti, hogy valaha labdazsonglőr leszek. Az nem egyszerűen tanulás kérdése, arra születni kell. • Vágya a futballpályán? — Sokáig játszani a Ferencvárosban. Sok szerencsét hozzá. V. S. ......... _ 5
