Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 63. szám
„Szurkoló vagyok, Fradi szurkoló...” Solti Lajosné minden valószínűség szerint megelőzte a korát. Akkor lett szurkoló, sőt futball-szurkoló amikor a lá- nyoknak-asszonyoknak igencsak a főzőkanál mellett volt a helyük. S ha akadt szabadidejük azt kézimunkázással- varrással illett eltölteni. Őt azonban magával ragadta a varázslatos játék, amit a téren — a mai Köztársaság téren — a fiúk játszottak. Odaszegező- dött hozzájuk - nézőnek. Egy darabig észre sem vették, azután megszokták. NÉGY ÉVTIZED ZÖLD-FEHÉRBEN Azon a téren rúgta a labdát a többi sráccal együtt az a Kocsis Sanyi, akit később az aranycsapat csatáraként tisztelt a világ, s akinek ő nyolcévesen (!) a szurkolója lett. Ő hívta le a Fradi-pályára szurkolónak a nyolcéves pöttömnyi lánykát. Ebből is kitetszik, hogy szurkolói minőségben már rangot vívott ki magának. És a régi Fradi-pá- lya végleg meghódította. Addig ki sem mozdult a Vili. kerület határából a vidékről felkerült kislány, attól fogva a „messzi" IX. kerületben is portyázott, igaz szülői engedéllyel. Hát így kezdődött.. . És hogyan folytatódott? — Kocsis Sanyinak később lejártam az ifi-mérkőzéseire, mert amolyan beltag voltam náluk, hiszen együttjártam iskolába a húgával, de már nemcsak neki szurkoltam, hanem a „nagy" Fradinak is. És végig hűséges is maradtam a Fradihoz. Hétről-hétre év- ről-évre jártam a meccseket, bosszankodtam, örültem, izgultam, ahogy az szurkolóhoz dukál. Csakugyan, már több mint negyven éve drukkolok a Fradinak . .. Mert nemcsak a focisták mérkőzéseire jártam és járok, hanem a kézilabdázókhoz, a hokisokhoz, a vizilabdázókhoz, tornászokhoz, szóval mindenkihez, aki zöld-fehér mezben szerepel. Hány generációnak is drukkoltam már? . . . Össze sem tudnám számolni. Csöpi, majd később Csöpi- néni megtestesít egy már-már alig fellelhető típust: aki jó- ban-rosszban kitart választott klubja mellett. Ő maga kézilabdázott, de csak kis csapatban, igaz annak is zöld-fehér volt a színe, s a napi munka mellett dobták a labdát, azt viszont már ő járta ki, hogy a Fradi régi salakos pályáján játszhassanak. A FELFEDEZŐ Milyen is ez a szurkoló? Nem elégszik meg azzal, hogy látja a legjobbak mérkőzéseit, gyakran edzéseit, hanem jár a tartalékok, az ifik meccseire is. S ott néha felfedez magának egy-egy játékost, s várja- várja a felfedező izgalmával, örömével, hogy meglássa a legjobbak között is. Máig is büszke rá, hogy amikor először látta meg Nyilasi Tibit az első látásra megjósolta: „Ebből a srácból nagy játékos lesz!" Tulajdonképpen kétféle játékost szeret: aki hajt és aki gyönyörködtet. Keresgélve emlékei között sorjázza, hogy kik is voltak olyanok, akikre örömmel, szeretettel és büszkeséggel emlékszik vissza. — A két Sárosira, akik olyan szív-emberek voltak, Kispéter, Dalnoki, Dékány, Ombódi, aki képes lett volna három meccset egybe lejátszani, aztán Kocsis Sanyi persze. Meg Fenyvesi, Szőke, Varga és Flóri, meg Rákosi ... Lassan teli lesz a papír és még mindig nem mondtam annyit amennyit szerettem volna ... Merthogy a szurkolónak, (vagy inkább szurkolónőnek?) is nagy szíve van. „NEHÉZ EMBER VAGYOK" Eddig csak jót és szépet mondtunk el a szurkolóról, de úgy tartja a fáma, hogy a szurkoló sem angyal. — Nem hát! Sem a pályán, sem a lelátón nem angyalok vannak. Engem is úgy ismernek, aki könnyen lobbanó, ahogy mondani szokás nagyszájú vagyok. így van, nehéz ember vagyok. Megedzett a sorsom, — nem volt könnyű, két gyerkkel egyedül maradtam — de a sporttól nagyon sokat kaptam. A mérkőzések örömét, rendszeres programot, valahová tartozást. S a gyerekeimet is vittem a pályákra sportolni-szurkolni. A lányom félig tréfásan, féli komolyan szokta emlegetni, hogy ő „Nulla éves korától Fradi-szurkoló". — A bírókkal nehezen jövök ki, az ellen-drukkereknek is odamondogatok, ha valami nem tetszik, de a vereséget elviselem, ha az olyan körülmények között történik, hogy látom akartak a gyerekek de nem tudtak nyerni. „IGAZOLT" SZURKOLÓ Kedvtelésből kézilabdázott, de soha nem volt igazolt játékos, mint mondja ő csak „igazolt' szurkoló, annak viszont hűséges mindhalálig. Több mint negyven esztendeje szurkoló, a Fradiért tenni- akaró tag. Jellemző: gyerekei felnőttek, lánya testnevelő tanár és az egyesületben atléta edzősködik, s mint ilyen kap tiszteletjegyet. De - mutatja —, hogy ő mégis két bérletet vesz, egyrészt mert eny- nyivel támogatja a klubot, másrészt, mert egymás mellett akar ülni a lányával, hiszen attól kezdve, hogy ölben majd kézenfogva magával vitte, mindig egymás mellett a helyük. Hogy jó-e Fradi szurkolónak lenni? Ezen kicsit tűnődik, aztán rávágja: r/Jó bi13
