Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 60. szám
A 11-es specialista: Aczél László Szakítsunk a megszokottól, a szokványostól, kezdjük a végén. Hogyan alakult az élete Aczél Lászlónak, az FTC volt kapuvédőjének, aki most 41 éves.- 1972 óta a MAFILM- nél dolgozom, mint díszlete- ző-kellékes. Nem könnyű munka. Hiszen gyakorta napi több mázsát is emelgetek. A filmekben szereplő korabeli bútorokat, lakberendezési tárgyakat szállítjuk és állítjuk be a forgatás színhelyén. Nincs ebben semmi szégyelni való. Én azt tartom megve- tendőnek, ha valaki nem fogja meg a munka végét. Nekem gyerekkoromtól nem jutott könnyű sors, ahogy mondani szokták, sokmindenre megtanított az élet. Most sem a könnyű oldalát fogtam meg. — Amikor a Filmgyárban kerestem, kollégái nagy szeretettel és tisztelettel beszéltek szorgalmáról, munkatársaihoz való viszonyáról. — Az öltöző világában is azt mondták rám, hogy igazi közösségi ember vagyok. Volt játékostársaim közül alig akad olyan, aki neheztelne rám. Miért lennék más most „öreg" fejjel? — Mikor szakadt meg a kapcsolata a labdarúgással? — Miután 1965 decemberében elkerültem a Ferencvárostól, a Dunaújvároshoz igazoltam. Egészen 1970 decemberéig védtem a csapat hálóját. Különös volt ez a négy éves időszak. A Kohász szinte végig azért küzdött, hogy megkapaszkodjon, ne essen ki az NB I-bői. Engem feldobott a felelősség, az a hallatlan nagy teher, ami ilyen esetben a kapusra hárul. — Visszafelé haladva az időben, most következnek a Fradiban eltöltött évek. Még mielőtt beszélgetnénk erről, idézzük fel a Népsport 1963. március 25-i számát. így számol be az előző nap vasárnap lebonyolított Ferencváros— Komlói Bányász találkozóról, amelyet az Üllői úton játszottak, harmincezer néző előtt: „A játékvezető 11-est ítélt, amikor a 21. percben Göncz átesett Mátráin. Ez bizony nem volt 11-es. Göncz végezte el a büntetőt, félma- gasan a balsarokra helyezte a labdát, de Aczél villámgyors vetődéssel kiütötte." A mérkőzés krónikása az egyéni értékeléseknél a következőket írja: „Bemutatkozott a hazaiak csapatában egy új játékos is: Aczél kapus, mégpedig ügyesen, hiszen kivédett egy 11-est." — Csodálatos nap volt, — mondja Aczél László, láthatólag meghatottan szemlélve a már sárguló újságlapot. — Pontosan emlékszem, a Springer szobor felöli kapuban történt. Percekig zúgott a taps. — Hogyan került a zöld-fehérekhez? — Már 17 éves koromban, 1957-ben védtem a BVSC NB II-es csapatában, amely akkoriban harcolta ki az NB l-b6 kérulest. KesÓDD itt' á menők között is többször rámbízták a vasutasok hálójának őrzését, olyan nagyhírű csatárok ellen, mint Sándor, Göröcs, Albert, Tichy és Machos. Érdekes, hogy akkoriban a BVSC-ben fő vetély- társam a kapus poszton az a Mészöly József volt, akinek a fia, ma itt a Fradiban olyan ügyesen játszik, mint középpályás, a Pali gyerek. — Ebben a Vasutasoknál eltöltött időszakban többször védett az ifjúsági válogatottban is. — Igen, tagja voltam Hof- fer József ifi kapitány keretének, amelyben már 16 éves korában a legnagyobb jövőt Albert Flórinak jósolták. — 1962 decemberében került a Ferencvároshoz, nagyon érdekes, hogy hogyan fogadták. — A BVSC után a katonaévek következtek. Leszerelésemet követően, amikor először állítottam be az Üllői úti pályára, Mészáros József, a csapat akkori edzője egyáltalán nem tett kecsegtető ajánlatot: „Nézze, pillanatnyilag hárman vannak maga előtt, Horváth, Géczi és Szá- ger. Ha vállalja velük a kon- kurrálást, nosza rajta. A sorsát saját maga irányítja." Én kezet adtam, és alig több, mint három hónap múlva a már említett Komló elleni találkozón már én védtem. Az FTC 13 tavaszi mérkőzésén 9 gólt kaptam! Nézzük a folytatást. Ismét a korabeli Népsport hasábjain keresztül. 1963. március 27- én egy szerdai napon a Ferencváros VVK mérkőzést játszott — ma UEFA Kupának hívják — a román Petrolul Ploestivel. Harmincezer néző előtt az Üllői úti pályán a mérkőzés „hőse" ismét Aczél László volt. Erről így számolt be annakidején az újságíró: „A 23. percben góllövési alkalma nyílt a román együttesnek, egy kapu elé ívelt labda Vilezsál kezén irányt változtatott. A játékvezető határozottan sípolt és a 11-es pontra mutatott. A labdának Anghel futott neki, élesen, félmagasan pontosan a kapu baloldala felé lőtte a labdát, de Aczél nagy bravúrral szögletre tolta. (Végeredmény 13
