Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 56. szám
Világválogatottak Ezen a két oldalon világválogatottak szólalnak meg. A három régi labdarúgó az egykori sikerekre emlékezik, míg Szilágyi István kézilabdacsapatunk kitűnősége talán e sorok megjelenése idején veszi át a világválogatott mezt. Amikor labdarúgóinkkal a visszaemlékezést megkezdjük, óhatatlanul is eszünkbe jut: 1968-ban a Fradiból voltak a riói futballfesztiválon, 1980-ban pedig — kis kitérők után — mindhárman a Fradiban edzősködnek. . . Novák Dezső Albert Flórián Ilyen is volt: négy magyar labdarúgó, közte három Fradista szerepelt a világválogatottban! Ha a labdarúgás hazai történetét nézzük, akkor nem is olyan régen, tizenkét éve történt ez. Csak éppen a mai futballhoz viszonyítva tűnik nagyon távolinak, hiszen mostanában nem hogy a világválogatottságig, de a nemzetközi élvonalig is csak néhányan és nehezen tudnak felkapaszkodni . . . Cikkünknek viszont nem célja, hogy összehasonlítást tegyünk az akkori és a mai játék között, hanem a világválogatott ferencvárosi szereplőivel emlékezünk arra a sokat emlegetett napra. 1968. november 7-én a Brazil Labdarúgó Szövetség jubileuma alkalmából rendezték meg a riói Maracana stadionban a Brazília — Világválogatott mérkőzést. A magyar futball jó hírét többek között a két évvel korábbi angliai világbajnokságon elért brazilok elleni győzelem erősítette, no és az akkor nyert olimpiai aranyérem. A választás Novákra, Szűcsre, Albertra és Farkas Jánosra, a Vasas sokszoros válogatottjára esett. A napokban beszélgettünk az Üllői úti pályán erről a mérkőzésről, amelynek a két kezdő csapata a következő volt: Brazília: Picasso—C. Alberto, Jurandin, Everaldo—Rivelino, Dias, Gerson, Natal—Jairzinho, Pelé, P. Cesar Világválogatott: Jasin—Novák, Sesztyernyov, Schulz, Marzoli— Beckenbauer, Overath, Szűcs— Amancio, Albert, Dzsajics. — Én egy évvel korábban a Flamengo meghívására a feleségemmel több hetet Rióban töltöttem, így nekem jutott a feladat, hogy társaimnak egy kicsit az útikalauza is legyek, — emlékezett vissza Albert Flórián. — Igaz, ők is világjárók voltak, de szívesen vállaltam a ,/iázigazda" szerepét. Négyen együtt utaztunk, ötödik partnerünk Zsolt István, minden idők egyik legkitűnőbb magyar játékvezetője volt, aki ezen slágermérkőzésen partjelzőként működött közre. Kellemes volt az utunk, s a megérkezés után hamarosan „megismerkedtünk" társainkkal is. . . Szűcs Lajos vette át a szót: — Hát a megismerkedés most más volt, mint a szokásos, mint ellenfelek többször találkoztunk újdonsült csapattársainkkal, s most mindnyájunk legfőbb gondja volt: miként sikerül majd jól ösz- szejátszanunk. Én amíg élek büszke leszek arra, hogy egy sorban szerepeltem Beckenbauerral, akit ma is minden idők egyik legjobb játékosának tartok, s Overath ugyancsak világklasszisnak számított. Itt kapcsolódott a beszélgetésünkbe Novák Dezső, s megszívlelendő, amit mindjárt mondott: — Aktív játékos koromban sok kapus előtt szerepeltem, de Jasin csak egy volt. Először éreztem egy kis szorongást, nehogy esetleges hibámmal gondot okozzak a csodálatos .portásnak". Azt hiszem, nem lehetett rám panasza; néhány közbeavatkozás után barátságosan megveregette a vállam . . . Pedig a mérkőzés a házigazdáknak nagyon jól kezdődött. Rivelino már a második percben gólt szerzett, s bár a stadionban csak félház volt, így is 110 ezer néző tombolt, újongott, dél-amerikai módra ünnepelt. Dettmar Cramer, a világválogatott nyugatnémet edzője azonban nem jött zavarba, néhány utasítást adott Beckenbauernak, aki aztán elég szemléltető módon magyarázta a különböző nemzetiségű partnereknek. Izgalmas volt a mérkő4
