Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 50. szám
i.resz Az FTC címerében 5 zöld és 4 fehér csík látható. Az alapítók ezzel is hangsúlyozni kívánták, hogy a IX. kerület, a Ferencváros sportegyesülete az FTC! Ami egyetlen más budapesti sportegyesületnél sem tapasztalható, — a kerület jelölése — a Fradi címerében a „IX. kerület" felirat is helyet kapott. Illik tehát a hagyományokat folytatni, kerületnek és csapatnak a történelem „országútján" együtt haladni. Egy rövid visszatekintésre azért adjunk módot az ifjabb nemzedéknek — tudják meg, hogyan is jött létre ez a kerület, milyen nevezetes egyéniségek lakták az egykori franzstadti házakat. A kerület múltjáról először 1959-ben adtak ki könyvet. A Xantus Zoltán szerkesztésében megjelent könyvből idézzük az első mozaikot. 1792. december 4-én adják ki azt a rendeletet, mely a Kecskeméti kapun kívül és attól délra fekvő területet I. Ferenc császár nevéről Ferencvárosnak nevezi el. Tehát ettől az időtől kezdve beszélhetünk Ferencvárosról. Ekkorra már kialakulnak a kerület fejlődési lehetőségei és megindul a „rohamosabb" fejlődés. Az eddigiek világosan mutatják, hogy az akkori Ferencváros lakott területe meglehetősen kicsiny. A jelenlegi városrész nagyobb felét még kukoricások, virág- és konyhakertészetek foglalják el. Számos utcanév őrzi ezeknek az időknek az emlékét. (Viola-, Liliom-, Bokréta-, Páva utca stb.) Mintha a névadás lendületet adott volna a ferencvárosiaknak: eddig nem tapasztalt igyekezettel építkeznek. 1793-ban, egy esztendővel a közigazgatási elismerés után a Soroksári úton felépül a kerület első iskolája. (Ma Ráday utca.) De mintha a természet összeesküdött volna e terület lakói ellen. 1795-ben a szeszélyes és rosszul szabályozott Duna hatalmas áradatot zúdít a városra, mely jóformán az egész akkori Ferencvárost rombadönti. Az árvíz után semmiféle hivatalos védelmi intézkedés nem jelenik meg. A tanács látszólag tudomást sem vesz a nagymértékű kárról. Csupán a magánépítkezésekből látható, hogy a kerület akkori lakosai tanultak a keserű leckéből. Igyekeznek beljebb, a Duna medrétől távolabb építkezni és házaikat már nem vályogból, hanem szilárd kőből építik. 1796-ban végre megkezdik a kecskeméti kapu lebontását is. Ezt követően, egymás után tűnnek el a városfalak és szabad utat nyitnak az építkezésnek. Mivel azonban a központi irányítás majdnem teljesen hiányzik, az építkezés eléggé rendezetlen és önkényes. Mégis kialakul, ha nem is egységes, de egy sajátságos városkép, Sajnos, mint ahogy történetünkben annyiszor, most is elemi csapás vet gátat a fejlődésnek: az addigiakat messze felülmúló és irtózatosan pusztító 1838-as árvíz. A Ferencváros teljes egészében víz alatt áll. Lakosai a belvárosban, ill. a várban keresnek menedéket. De a belváros nagyrésze is víz alatt áll, így az sem bizonyul jó helynek. A víz elképzelhetetlen magasságokat ér el. Ha korabeli árvízjelzéseket olvasunk, a vízállás méretei hihetetlen számokban öltenek formát. Az árvíz emlékét kerületünkben öt árvízjelző tábla őrzi. Ebből az árvízből már tanult Pest város tanácsa. Pestnek csaknem egész lakossága szenvedett, rengeteg vagyon ment veszendő- be. Építkezni kell, de most már rendezetten, előzetes tárgyalások, megbeszélések szerint. Ebben az időben épül a IX. kerület nem egy ma meglevő, jelentős épülete. Ybl Miklós tervei szerint emelkednek a Fővámház falai, melyek ma a Marx Károlyról elnevezett köz- gazdasági egyetemünknek adnak helyet. Ekkor építi Petz Samu a vásárcsarnokot és jó- néhány ipari létesítmény is ekkortájt kezdi meg működését. De ami az árvízvédelem szempontjából a legjelentősebb: a kerület hatalmas részének szintjét emelik és a mai Gát utca vonalában védőgátakat építeni. A kerület két részre tagoltsága azonban nem akar megszűnni. A dunai oldalon telepednek meg az iparosok és a munkásosztály első képviselői, míg a Mester utca vonalán túl még mindig szétszórt, magános falusi házakra emlékeztető apró házak adnak otthont a földműveseknek, kertészeknek. A kerület területén a XIX. században temető is volt. A Hámán Kató utca és Mester utca kereszteződésénél a plébániatemplom helyén volt a szegények temetője. „Az Angyalhoz" címzett ferencvárosi patika 1847-től áll a polgárok rendelkezésére. Az 1848-as szabadságharcot megelőző években számos olyan épülettel gazdagodik Ferencváros, melyek napjainkig is fennállnak. Gondolunk itt nemcsak középületekre, hanem lakóházakra is. A Bakáts téri iskola 1837-ben épül. Ezt tartjuk számon a kerület első iskolájaként, mivel ma is működik. Ugyanebben az időben az Üllői út 17. sz. házban, amely a Károlyi uradalom központi tisztviselőinek az épülete, jelentős irodalmi és politikai találkozók vannak. A szabadság- harc számos vezetője, szellemi irányítója ad itt találkozót egymásnak, Bártfay László titkár vendégeként. Megfordul ezeken a találkozókin Kazinczy, Horváth Mihály, Szemere, Vitkovics, Virág, Czuczor, Wesselényi és Kölesei. A híres Bihary Sándor, bandájával együtt itt muzsikál. A szabadságharc idejéből büszkeséggel kell megemlékeznünk a kerület szegényeiről és mesterlegényeiről, akik az első hívó szóra a zászlók alá sereglettek. Március 15-én, a Nemzeti Múzeum elé tömörült tömegben, mely először szavalja a költővel együtt a Nemzeti dal refrénjét és hatalmas lelkesedéssel fogadja a 12 pontot, számtalan a ferencvárosi. A kiegyezés után óriási iramú fejlődés veszi kezdetét. A modern nagyváros alapját a kiegyezést követő időben vetik meg és ez a város igen rövid idő alatt jelentős méretűvé teljesedik ki. A közélelmezés kérdésével a pesti közgyűlés először az 1868, június 22-i ülésen foglalkozik. Ezen a közgyűlésen fogadják el azt a javaslatot, mely szerint a Soroksári út keleti oldalán hatósági marhavágóhidat építenek. A költségekre a közgyűlés másfél millió forintot szavaz meg. Ebből a pénzből készül el a ma is meglevő marhavágóhjd van der Hude és Heinecke tervei szerint. Az új közélelmezési létesítményt 1872. augusztus 1-én adják át rendeltetésének. Ezek az évek azok, melyekben nagy mértékben szinte egyre-másra emelkednek a szebbnél szebb templomok, középületek és lakóházak. 1893—96-ban Lechner Ödön tervei szerint épül fel az Iparművészeti Múzeum az Üllői úton. A fejlődés azonban mégsem volt teljesen zavartalan, 1876. február 27-én újabb árvíz pusztít. Ez az árvíz készteti a tanácsot a Duna végleges és alapos szabályozására, tartós gátak emelésére. A kerület első lakói a zselléreken kívül a belvárosból kiszorult iparosok voltak, akikről már korábban közöltük, hogy a Mester utca és a Duna vonalán helyezkedtek el. Az ő emléküket őrzi elnevezésében a Mester és az Ipar utca. A további fejlődés folyamán, a szabadságharc előtti esztendőkben már önálló gazdálkodók és önálló iparosok lakják az akkori Ferencvárost. A kiegyezést követő években, mikor egymás után kezdik meg működésüket a malmok és a marhavágóhidat is átadják rendeltetésének, az itt dolgozók is a kerületben teremtenek otthont maguknak. Az ipari üzemek létesítése adja először a képet: a Ferencváros proletárkerület. Ma azonban már nem állíthatjuk ezt fenntartás nélkül. Beszélnünk kell az Üllői útból kiinduló kis ferencvárosi utcák lakóiról, akik még ma is apáiktól rájukmaradt, többször tatarozott, toldozott-foldozott házaikban laknak. Ez a környék az, mely számos magyar íróra ihlető hatással volt, melynek hangulatot adtak és sokszor bizony álromantikát teremtettek a csukott zsaluk mögött élő családok életével kapcsolatban. Ezek a családok többségükben a kispolgárság, a kisiparosok, kézművesek, kocsigyártók, fuvarosok képviselői. Ahogy szakmáik kihaltak, úgy kerültek egyre nagyobb nyomorba, úgy kerültek nagyüzemekbe és úgy vált belőlük munkásproletár. Kárpáti Aurél is ezt mondja a „Muzsikáló kút" című kötetében: bizony, kispolgárok is jó számban lakják a IX. kerületet. A Ferencváros, jellegénél fogva iparimunkás kerület, Budapest nagy és középüzemeinek jórésze a IX. kerületben üzemel és a fel- szabadulás óta mind több és több üzemi munkás és családja költözött át a kerület belső részeibe is. Ebben a részben kívánunk szólni kerületünk kedves szülöttéről, a legnagyobb magyar proletárköltőről, József Attiláról is. Kerületünk egyik iskolája (a Mester utca 67. számú épületben) melynek a költő 7—9 esztendős koráig tanulója volt, s amely most emlékére az ő nevét viseli, jelentős gyűjtőmunkát végzett. Végigbúvárkodták az akkori anyakönyveket és rátaláltak nevére, A költő mellszobra idézi gyermekek és pedagógusok emlékébe őt, akinek emlékét híven őrzik. Szobrán kívül az iskola kapuján művészi
