Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 46. szám

A mérkőzés vendége:

BUHM MARTON

Bukovi Márton az egyik Baráti Kör összejövetelen. Mögötte Furmann és Lázár látható.

I

arci bácsi labdarúgásunk nagy öregje egyik kiemelkedő egyénisége a sportágnak. Alig van olyan ember a „szakmában" aki nem ismerné s ha feltűnik jellegzetes alakja a nagypályák betonlelátóján vagy a kispályák vaskorlátai mögött kicsi és nagy, idős és fiatal illően köszönti. Ha megtelepszik az állóhelyek valamelyik csendesebb zúgában a szurkolók közelebb húzódnak hozzá, lassan körbefogják, aztán valaki megkérdi: „Marci bácsi mi a véleménye erről, meg erről a játékosról, mi a

véleménye a játékról? . .

És az idős, nagytapasztalatú sportember beszélni kezd. Szakvéleményt mond játékról, játékosról, magyaráz, érvel, indokol, a korral járó és a szakmai ismeretekből fakadó bölcsességgel teszi mérlegre a látottakat. Aztán ha vége a mérkőzésnek a szurkolóktól kísérve kiballag a pályáról, a buszmegállóban előhúzza zsebéből a gyűrött újságot, végigböngészi a műsort, míg ki nem választ magának egy másik, egy újabb labdarúgó pályát. Aztán elbuszozik oda is, lecövekel az állóhely valamelyik pontján s minden kezdődik elölről. Ott is hamar rálelnek, ott is hamar körbeveszik s ott is kíváncsiak mit mond a futballról Marci bácsi. És a nagy öreg ott is eszmét cserél hallgatóságával, ott is mesél, emlékszik, ott is „focizik" egy jóízűt. Mert Bukovi Mártonnak ez az élete. A pályák, a játék, a labdarúgás. Nélkülük talán nem is tudna élni, olyan életelem ez már nála, mint a víz, a levegő, ami természetes, hogy van, de nélkülözhetetlen lenne a hiánya. Amikor a szíve rakon- cátlankodni kezdett s a kórházi ágyhoz kötötte, akkor azt szenvedte legjobban, hogy nem mehetett a pályákra, s talán az gyorsította meg gyógyulását, hogy nem csak vágy- ta, akarta is azt a percet, amikor megint ott támaszthatta a korlátot a zöld gyep szélén.

Tehetséges fiatal gyerekként egy józsefvárosi ifjúsági együttesből indult a hírnév felé. Az Ékszerész együtteséből külföldre szerződött, Rómába, ahol két esztendőn át játszott. Ide ment el érte a Ferencváros s vitte az Üllői útra. Hét sikerekben gazdag évet töltött a zöld—fehér klubban Bukovi Márton, majd

később ismét országhatáron túli esztendők következtek. Három évig Franciaországban öregbítette a magyar futball hírnevét s együttesével, a Futball Club de Sette-vel nem csupán a bajnokságot, hanem a francia kupát is megnyerte. Emlékezetes kupadöntőt vívtak a Marseille gárdájával, ahol nem kisebb egyénisége játszott a magyar labdarúgásnak, mint Kohut Vili. Aztán ismét haza vezetett az út, ismét egy nagyszerű, emlékezetes korszak következett életében, de most már az MTK- nál. A Hungária körúton. Itt viszont már nem csak a labdával bűvészkedett, hanem oktatott is. Hosszú esztendőkön keresztül dirigálta a patinás klub labdarúgóinak munkáját, keze alatt klassziscsapat formálódott, neveltjei is világhírnevet szereztek maguknak. Erről az időszakról így beszélt Marci bácsi:

— Amikor átvettem a csapatot, nagyszerű játékosokat kaptam, de azt hiszem az én gárdám volt akkor a világ legöregebb tizenegye. Polgár, Bíró, Bosánszky, Finta, Pala- tínusz, Bodola, mind kiemelkedő tudású labdarúgók voltak, de bizony már nem tartoztak a legifjabbak közé. Bármennyire is becsültem őket, hosszú távon már nem számolhattam velük, neki kellett hát látni egy új, fiatal csapat építéséhez. Az ilyesmi pedig nem tartozik a legegyszerűbb, mi több a leghá- lásabb feladatok közé, hiszen a szurkolók nem tartoznak a legtürelmesebb embertípushoz, ők nem holnap, meg holnapután akarnak jó meccseket, győzelmeket látni, hanem ma. Rögtön. Nos hamar kellett új, fiatal tehetségeket találni s mielőbb ütőképes gárdát kovácsolni belőlük. Elmenten hát keresni játékosokat, jártam a pályákat s lassan kikerekedett egy új, egy tehetséges garnitúra az a bizonyos Gellér-Kovács II, Bör- zsei. Lantos—Kovács I, Zakariás—Sándor, Hidegkúti, Palotás, Szolnok, Kovács IV ösz- szetételű együttes, amelyik több bajnoki címet is kivívott magának s tagjai az aranycsapatban szereztek elévülhetetlen érdemeket a magyar labdarúgósportnak.