Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 46. szám

- Nem egy edzést meglá­togatok — mesélte — lent is, fent is. Amikor meglátnak a játéktér szélén köszöntenek s egy kicsit furcsán néznek rám. Ilyenkor mindig előre­bocsátom, bogy ne zavartas­sák magukat, nem ellenőr vagyok, csak egyszerű néző. Akit érdekel még egy hétköz­napi foglalkozás is. Hát szó, ami szó nagyot változott a vi­lág az elmúlt években a sport­pályákon. Ma nem egy, ha­nem több edző is foglalkozik az egyes csapatokkal. Az én időmben nem volt ennyi segítő, mindent magam csi­náltam, de nem is igényeltem segítséget. Sokfelé megfordu­lok, sokfajta edzésvezetést lá­tok, van közöttük változatos, sokrétű is, de bizony elég sok az egyforma, a sablonos gya­korlatozás. Nem beszélve ar­ról, hogy nagyon kevés he­lyen szabják egyénekre, úgy­mond „testre" az edzésmun­kát. Mindenki ugyanazt csi­nálja, idős, fiatal, a tizenéves újonc s a 30 éves kész fut­ballista, a vékony dongájú, meg a kötött izmú, súlyfeles­leggel küszködő egyaránt. Az is akinek esetleg ma több kellene, az is, akinek éppen vissza kellene venni a terhe­lést. S ez nem jó dolog, az edzőnek napra készen tud­nia kell, kinek hogyan por- ciózza a munkát, kit kell meg­gyötörnie, s kinek járhat eset­leg könnyítés En minden játékosom fejadagját „gramm­ra" tudtam, s ennek szelle­mében dolgoztattam. Bukovi Márton ma is kri­tikus szemmel figyeli a labda­rúgást. Sajnálja, hogy egyre kevesebb a klasszist ígérő fut­ballisták száma, de azért van­nak még tehetséges fiatalok. Az idős mester szerint a mai játékosok lábbal sok mindent meg tudnak csinálni, de a pá­lyán a fejre is nagyon nagy szükség van. Látni és gondol­kozni is kell „futballésszel” s itt már akadnak problémák. Valamikor még szívesen el­üldögélt a „futballpresszók" kis asztalai mellett s napi hat-hét feketéje mellett el­polemizált. Két infarktus után már elmaradtak a kávék, a dohányfüstös presszók s maradtak - csak a pályák ... V. S. REJTVÉNY Pályázatunk befejező részében három kérdést adunk fel a kedves szurkolók­nak. Az első a következő történettel kapcsolatos. 1946. szeptember 13. A labdarúgó-csapat siralmas rajtja alapo­san megbolygatta a kedélyeket. A helyze­tet sokan reménytelennek látták. Barcs Sán­dor bár sohasem volt fradista, „csak" jóérzé­sű sportvezető, másként ítélte meg az FTC helyzetét. Tollat ragadott és a Népsporton keresztül szólt — a ferencvárosi közönséghez. ,,E sorok írója mindig büszkén hivatkozik arra, hogy van némi része a zöld—fehér egye­sület megmentésében. Mindig vallottam — no­ha semmi közöm nem volt az FTC-hez — és vallom még ma is, hogy a Ferencváros elvesz­tése pótolhatatlan űrt hagyna nemcsak a ma­gyar labdarúgásban, de az egész magyar sport­ban. A zöld—fehér klubot ma már politikai síkon nem fenyegeti veszély. De kétségtelen hátránya az, hogy társadalmi egyesület, hogy nincs meg az üzemi „hinterlandja", s hogy egész anyagi léte nagyszámú és hűséges közön­ségére épül. Kézenfekvő viszont, hogy a kö­zönség — bármilyen hűséges legyen is — egy­szer megunja a sorozatos sikertelenséget és elmaradozik. A klub anyagi ereje megrendül s a tulajdonképpeni válság csak akkor kez­dőik. Ez a fenyegető veszély már ott kopog­tat a zöld—fehér egyesület ajtaján. Eltűnik-e a Ferencváros a labdarúgás színpadáról, igen vagy nem? Erre elsősorban a zöld—fehér kö­zönségnek kell megadni a választ. Mert ennek a régi, sok fényes fegyvertényt végigtapsoló és végigélvező publikumnak a kezében van most a Ferencváros sorsa. Ezen áll vagy bukik a zöld—fehérek labda­rúgó-csapata. Megvallom őszintén, hogy na­gyon sokszor nem értettem egyet ezzel a — szerintem — gyakran túlságosan is tempera­mentumos publikummal, szurkológárdával. De mindig becsültem azt a nagy klubfanatiz­must, azt a mélységes szeretetet, amellyel kö­rülvette a zöld—fehér együttest, s amelyre az FTC rá is szolgált. Most megfordult a kerék. A Fradi válság­ban van. Most a közönségnek kell áldozatot hoznia a Ferencvárosért! Ha a ferencvárosi szurkolók odaállnak kedvenc egyesületük mel­lé, ha segítik klubjukat a válság átvészelésében, ha továbbra is tömött sorokban vonulnak ki az Üllői útra, s ha továbbra is lerójják jegyeik árát a kasszáknál, akkor elhúzódnak a fekete fel legek a Fradi egéről. Ha nem . . . Nos, ak­kor önmagukra vessenek! De azt hiszem erre a másik eshetőségre nem kell számítani. A kö­zönség tudja, hogy mivel tartozik a Fradinak. S — remélem — a Fradi is fogja tudni, mivel tartozik közönségének." Kommentár nélkül: az FTC az őszi idény hátralevő 13 bajnoki mérkőzésén veretlen maradt! Az Üllői úti mérkőzésekre pedig tízezrével tódultak a szurkolók . . . (FTC Napló 1945-1949) 11. KÉRDÉS: Az FTC labdarúgóinak 1946 őszén melyik csapat ellen sikerült a legtöbb gólt elérni bajnoki mérkőzé­sen? 12. KÉRDÉS: AZ FTC-NEK AZ ÉDOSZ MA IS EGYIK BÁZISSZER- VE. EGY ÉVIG A FRADI ÉDOSZ NÉVEN SZEREPELT. MIKOR? 13. KÉRDÉSÜNK az alábbi fénykép­pel kapcsolatos. A montreáli olimpián ez a ferencvárosi gárda képviselte szí­neinket. Balról: Bállá, Gál, Povázsai, Csajbókné, Gerendás, Rajnai ................. L elkesné, Farkas,.............Kiinga, . . . . H ÁROM NEVET „ELFELEJTET­TÜNK" BEÍRNI. EZT KÉRJÜK BE­KÜLDENI. A válaszokat az FTC címére (FTC REJTVÉNY Budapest, Üllői út 129. 1091) június 20-ig küldhetik be. A helyes megfejtők között a jutal­mak sorsolását az augusztusi FTC— —BRUGES nemzetközi mérkőzés szüne­tében tartjuk. A nyertesek névsorát az FTC ajándékboltban tekinthetik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents