Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 46. szám
- Nem egy edzést meglátogatok — mesélte — lent is, fent is. Amikor meglátnak a játéktér szélén köszöntenek s egy kicsit furcsán néznek rám. Ilyenkor mindig előrebocsátom, bogy ne zavartassák magukat, nem ellenőr vagyok, csak egyszerű néző. Akit érdekel még egy hétköznapi foglalkozás is. Hát szó, ami szó nagyot változott a világ az elmúlt években a sportpályákon. Ma nem egy, hanem több edző is foglalkozik az egyes csapatokkal. Az én időmben nem volt ennyi segítő, mindent magam csináltam, de nem is igényeltem segítséget. Sokfelé megfordulok, sokfajta edzésvezetést látok, van közöttük változatos, sokrétű is, de bizony elég sok az egyforma, a sablonos gyakorlatozás. Nem beszélve arról, hogy nagyon kevés helyen szabják egyénekre, úgymond „testre" az edzésmunkát. Mindenki ugyanazt csinálja, idős, fiatal, a tizenéves újonc s a 30 éves kész futballista, a vékony dongájú, meg a kötött izmú, súlyfelesleggel küszködő egyaránt. Az is akinek esetleg ma több kellene, az is, akinek éppen vissza kellene venni a terhelést. S ez nem jó dolog, az edzőnek napra készen tudnia kell, kinek hogyan por- ciózza a munkát, kit kell meggyötörnie, s kinek járhat esetleg könnyítés En minden játékosom fejadagját „grammra" tudtam, s ennek szellemében dolgoztattam. Bukovi Márton ma is kritikus szemmel figyeli a labdarúgást. Sajnálja, hogy egyre kevesebb a klasszist ígérő futballisták száma, de azért vannak még tehetséges fiatalok. Az idős mester szerint a mai játékosok lábbal sok mindent meg tudnak csinálni, de a pályán a fejre is nagyon nagy szükség van. Látni és gondolkozni is kell „futballésszel” s itt már akadnak problémák. Valamikor még szívesen elüldögélt a „futballpresszók" kis asztalai mellett s napi hat-hét feketéje mellett elpolemizált. Két infarktus után már elmaradtak a kávék, a dohányfüstös presszók s maradtak - csak a pályák ... V. S. REJTVÉNY Pályázatunk befejező részében három kérdést adunk fel a kedves szurkolóknak. Az első a következő történettel kapcsolatos. 1946. szeptember 13. A labdarúgó-csapat siralmas rajtja alaposan megbolygatta a kedélyeket. A helyzetet sokan reménytelennek látták. Barcs Sándor bár sohasem volt fradista, „csak" jóérzésű sportvezető, másként ítélte meg az FTC helyzetét. Tollat ragadott és a Népsporton keresztül szólt — a ferencvárosi közönséghez. ,,E sorok írója mindig büszkén hivatkozik arra, hogy van némi része a zöld—fehér egyesület megmentésében. Mindig vallottam — noha semmi közöm nem volt az FTC-hez — és vallom még ma is, hogy a Ferencváros elvesztése pótolhatatlan űrt hagyna nemcsak a magyar labdarúgásban, de az egész magyar sportban. A zöld—fehér klubot ma már politikai síkon nem fenyegeti veszély. De kétségtelen hátránya az, hogy társadalmi egyesület, hogy nincs meg az üzemi „hinterlandja", s hogy egész anyagi léte nagyszámú és hűséges közönségére épül. Kézenfekvő viszont, hogy a közönség — bármilyen hűséges legyen is — egyszer megunja a sorozatos sikertelenséget és elmaradozik. A klub anyagi ereje megrendül s a tulajdonképpeni válság csak akkor kezdőik. Ez a fenyegető veszély már ott kopogtat a zöld—fehér egyesület ajtaján. Eltűnik-e a Ferencváros a labdarúgás színpadáról, igen vagy nem? Erre elsősorban a zöld—fehér közönségnek kell megadni a választ. Mert ennek a régi, sok fényes fegyvertényt végigtapsoló és végigélvező publikumnak a kezében van most a Ferencváros sorsa. Ezen áll vagy bukik a zöld—fehérek labdarúgó-csapata. Megvallom őszintén, hogy nagyon sokszor nem értettem egyet ezzel a — szerintem — gyakran túlságosan is temperamentumos publikummal, szurkológárdával. De mindig becsültem azt a nagy klubfanatizmust, azt a mélységes szeretetet, amellyel körülvette a zöld—fehér együttest, s amelyre az FTC rá is szolgált. Most megfordult a kerék. A Fradi válságban van. Most a közönségnek kell áldozatot hoznia a Ferencvárosért! Ha a ferencvárosi szurkolók odaállnak kedvenc egyesületük mellé, ha segítik klubjukat a válság átvészelésében, ha továbbra is tömött sorokban vonulnak ki az Üllői útra, s ha továbbra is lerójják jegyeik árát a kasszáknál, akkor elhúzódnak a fekete fel legek a Fradi egéről. Ha nem . . . Nos, akkor önmagukra vessenek! De azt hiszem erre a másik eshetőségre nem kell számítani. A közönség tudja, hogy mivel tartozik a Fradinak. S — remélem — a Fradi is fogja tudni, mivel tartozik közönségének." Kommentár nélkül: az FTC az őszi idény hátralevő 13 bajnoki mérkőzésén veretlen maradt! Az Üllői úti mérkőzésekre pedig tízezrével tódultak a szurkolók . . . (FTC Napló 1945-1949) 11. KÉRDÉS: Az FTC labdarúgóinak 1946 őszén melyik csapat ellen sikerült a legtöbb gólt elérni bajnoki mérkőzésen? 12. KÉRDÉS: AZ FTC-NEK AZ ÉDOSZ MA IS EGYIK BÁZISSZER- VE. EGY ÉVIG A FRADI ÉDOSZ NÉVEN SZEREPELT. MIKOR? 13. KÉRDÉSÜNK az alábbi fényképpel kapcsolatos. A montreáli olimpián ez a ferencvárosi gárda képviselte színeinket. Balról: Bállá, Gál, Povázsai, Csajbókné, Gerendás, Rajnai ................. L elkesné, Farkas,.............Kiinga, . . . . H ÁROM NEVET „ELFELEJTETTÜNK" BEÍRNI. EZT KÉRJÜK BEKÜLDENI. A válaszokat az FTC címére (FTC REJTVÉNY Budapest, Üllői út 129. 1091) június 20-ig küldhetik be. A helyes megfejtők között a jutalmak sorsolását az augusztusi FTC— —BRUGES nemzetközi mérkőzés szünetében tartjuk. A nyertesek névsorát az FTC ajándékboltban tekinthetik meg.
