Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 106. szám
r „Magam előtt látom a régi pályát” A sors útjai kiszámíthatatlanok. Ki tudja például, hogy miként lesz valakiből egy életen át tartó „szerelemmel" Fradi szurkoló? Fenyvesi Rudolf például úgy lett, hogy elbocsájtás előtt állt valamikor 1938-ban a munkahelyén. Amikor leszámoláshoz bevették a bélyegző kártyáját, szólt a művezetőnek, hogy ezentúl mással tartasson alá szegecseléskor, mert neki ebben a gyárban befellegzett. A művezető viszont elment a főnökhöz, hogy senki sem tud úgy alátartani, mint Fenyvesi és ragaszkodik hozzá. Megmentette és Fenyvesi Rudolf is úgy érezte, hogy ezekután többel tartozik művezetőjének, mint a műhelyben együtt dolgozó munkatárs. — Elmentem a művezetővel a Megyeri útra egy Újpest—Ferencváros meccsre — emlékszik vissza —. Mivel a művezető azt kiabálta, hogy „Hajrá Fradi!", én is vele tartottam, bár őszintén megvallva fogalmam se volt, mi fán terem a futball. Hát valahogyan így kezdődött. Azután már a munkából is az Üllői útra ment, edzéseket látogatott, kijárt az ifi meccsekre is, volt olyan vasárnap, hogy egész napját a pályán töltötte. Öt évi hadifogság után is mindjárt visszatért, amikor Bédi János, az akkori elnök egyszer megszólította: — Már ismerem magát, mint lelkes szurkolónkat, nem lenne kedve segíteni a Ferencvárost néhány pártolótag megnyerésével? Mindjárt át is adott 20 belépési nyilatkozatot, azzal, hogy olyan szurkolók között keressen tagokat, akik megérdemlik és akiket ismerve, maga is jónak tart. Fényképet vesz elő. Csoportkép a Springer szobor előtt. — Ezek még most is ott vannak — mondja, majd felteszi az olvasó szemüvegjét —. Ez itt a kövér Kovács, ez meg a Ruff, itt a Kiss, a Pusztai, aztán a Péter, de őt mostanában ritkábban látom, mert betegeskedik. Aztán változott az elnök, Végh Aladár már üres tagkönyveket adott Fenyvesi Rudolfnak, azzal hogy szervezzen rendező gárdát. Ötven könyv talált gazdára és mind az ötvenen karszalagot kaptak, amit Fenyvesi Rudolf őrzött. — Volt egy asztalom a régi kultúrteremben — emlékszik vissza —. En állítottam ki a könyveket. Varga Pali (tudja a pénztáros, szegény már meghalt) adta a bélyeget. Régi hajtásoknál ragasztópapírral megerősített levelet vesz elő. Köszönetét írtak benne a „rendezvények társadalmi ellenőrzési csoportjának a vezetéséért". De a végére odaírták, hogy a jövőben más szervezeti formát kívánnak majd bevezetni, amiben nem jut szerep Fenyvesi Rudolfnak. Előveszi a Népsport 1964-es március 1.-i számát. Az első oldalon bekeretezett tudoítás a BVSC—FTC jégkorong bajnoki érkőzésről, amelyen a Fradi sportolók nevében Albert Flórián, a szurkolók nevében, pedig Fenyvesi Rudolf köszöntötte a zöldfehér mezes bajnokcsapatot. Előkerülnek további emlékei is, egyikhez sem fűződik anyagi előny, hiszen egy kis zászló 1963-ból, egy kulcskarika 1964-ből, mindkettőn a felirat: „Jó munkáért". A karszalagok leadásával úgy érezte, hogy nincs helye a hivatalosan elismert szurkolók között. Szíve azért visszahúzta és legszívesebben az emlékboltot látogatta, ott a relikviák között érezte jól magát. Egyszer Né- methné, az akkori boltvezető megkérdezte: — Fenyvesi bácsi mi van magával? Elég volt a hívó szóból ennyi és most pártolótag, bérletet vesz és minden meccs alatt felesége Zsuzsi néni azért izgul, hogy nehogy a mentő vigye el a lelátóról szívroham miatt, amint ez már bizony előfordult. — Azért szeretek bejárni a klubházba — mondja —. Kétszer is végignéztem a kiállítást, mennyi emlék, amihez sokszor úgy érzem nekem is közöm volt. Elbeszélgetek ismerőseimmel, sokszor még idegennel is. Ott ülök a helyemen a meccseken és ha az ötösről Szokolai fölé lő, bizony mondom a magamét én is. Kijárok a Népligetbe, csak az a szálló, meg a tereprendezés haladna jobban. Örömmel látom, hogy a Lottó áruházban egyre többen állják körül a Fradi pultot. — Fürkészi az arcomat és úgy kérdezi: — Mit gondol? Lépünk előbbre a tavasszal? Sajnálja, hogy elengedték Kelement, Mészölyt, Szepesit, Esterházyt. Örül Pölöskeinek és ha Nyilasi megtalálja egyszer-egyszer a góllövő cipőjét, mindig bizakodik, hogy hátha a nagyidők, nagy Fradi játékosát látja. Reméli, hogy a fiúknak olyan szívük lesz a pályán, mint Jancsikának a mai játékosok közül. Tizenegy évvel ezelőtt határozta el, hogy nem jár a Fradira. Nem tudta megállni és most 74 évesen akkor érzi jól magát, ha kiballag az Üllői útra. Minden köti valamilyen emlékhez, hiszen még most is többször elmondja: — Magam előtt látom a régi pályát, azzal a zuggal is, ahol a feleségem által kihozott vasárnapi ebédet bekapkodtam. Fradisták figyelem! Akik az FTC tavaszi mérkőzéseinek felhasznált jegyeit valamint a Fradi műsorlap szelvényeit egy borítékban az egyesület címére beküldik, résztvesznek azon az augusztusi sorsoláson amelyen 10 őszi FTC bérletet és 10 fél éves ingyenes Fradi műsorlapot sorsolunk ki. MŰSORLAP 2.
