Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 105. szám

„Petőfi három kézzel írt verse a birtokomban van”

komban van. Azon túl, hogy a nagy forradalmár költő saját maga vetette papírra e sorokat, számomra azért is különösen kedves, szívemhez közel álló, mert ő kedvenc poétám s szerény véleményem szerint talán a magyar irodalom legnagyobb alakja. Ha már itt tartunk a kedvenceknél, azoknál, akiknek a sorai gondolatban a legnehezebb periódusban is megnyugtatnak, pihentetnek, az Petőfin kívül Ady Endre és József Attila. A költők közül birtokomban van még Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Bajza József, Vörösmarty Mihály és mások dedikált kötete is.

— Jut-e energiád arra, hogy ezek közül a csodálatos versek közül néhányat fejből is elmondj, kívülről is felidézzél?

— Lehetetlennek tartom, hogy a legszebb verset az ember ne memorizáljon. Szívbe markoló verssorokat akarva akaratlanul is, a köteteket forgatva megjegyzi az ember. Nem tudom pontosan, de körülbelül 50—60 verset tudok kívülről. De sohasem versenyeztem senkivel, ez az én belső titkom. Még a családtagjaimat sem szoktam ebbe beleavatni. Ez nekem hobbi, nem több. Más gyufacímkéket, kis autómodelleket gyűjt — én könyveket.

— Azért ez minőségileg több, és főleg tartalmasabb kedvtelés, s nem említhető egynapon a felsoroltakkal... S hogy állsz a kéziratokkal. Az autogramgyűjteményedben melyek a legértékesebbek?

— Az 1848-as tábornokok közül, akiket Aradon kivégeztek, akik vértanúhalált haltak, egytől-egyig valamennyinek megvan a kézjegye. Rajtuk kívül Kossuthé, Görgeyé, II. Rákóczi Ferencé, Mária Teréziáé, Ferenc Józsefé s egy sor történelmi személyiségé is a birtokomban van. S még nem beszéltem Thökölyről, Deák Ferencről, Eötvös Józsefről vagy olyan kiemelkedő történelmi személyiségről, gondolkodóról mint Marx Károly.

— Az autogramgyűjteményed számszerűleg hogyan becsülöd föl?

— Többszáz kézjegyem van a kiemelkedő történelmi alakokon kívül a magyar és nemzetközi színházi, vagy kultúrális élet nagy egyéniségeitől. A mai kor hazai politikusainak is gyűjtöm az aláírását, s arra vagyok a legbüszkébb, hogy a legtöbbjük személy szerint nekem, névre szólóan adta az autogramot. Ez az egész szenvedély számomra öröm és egyúttal pihenés. Üzletnek semmiképpen sem üzlet, mert nem adok el egyetlen darabot sem, nincs szívem megválni bármelyiktől is. Barátaim, ismerőseim közül már tudják, hogyha bárhol értékes első kiadású könyvre vagy figyelemre méltó kéziratra bukkantak, akkor csak nekem kell szólni . . . Ilyenkor csak egy akadály jöhet közbe: a foci ... A labdarúgás szerete, elsőbbségi joga. Ám amint a példa mutatja, az elmúlt évtizedekben jól megfértek egymás mellett.

— A családon belül ki lesz ennek a hobbinak a folytatója?

— Talán másfél éves unokám, Csabika, aki már most figyelemre méltó szakértelemmel vizsgálgatja a mesekönyveit .. . Remélem nála jó kezekben lesz e gyűjtemény és talán belőle egy napon Fradi-focista válik, ugyanúgy, mint annakidején a nagypapából. A fiamat legkevésbé sem érdekli a hobbim a gyűjtemény egy-egy darabját olykor-olykor megnézi, de nem látom benne azt a tüzet, ami annak idején engem ambicionált. A sportban ellenben sok mindent örökölt tőlem, itt fantasztikus az elszántsága, a lelkesedése. Megszállott Fradi drukker, de ennek ellenére a BVSC-ben kezdett vízilabdázni, 13 éves, de nála egy fejjel magasabb csatárok életét is sanyargatja. Már úgy tartják számon, mint kőkemény hátvédet. Nem tisztel a vízben senkit.

csak a győzelem érdekli, □gy, hogy a szurkolók eldönthetik, mennyire hasonlít rám. A lányom Ildiké, 25 éves, az MTK-VM kosárlabda csapatának kulcsjátékosa. Hetvennégyszeres válogatott. Az elmúlt tíz mérkőzésen tízszer került a Népsport által összeállított forduló válogatottjába. Természetesen ő is fradista, de a könyvgyűjtés az ő életében sem meghatározó.

— Ha már ismét szóba hoztad ezt a témát, most március 15.-e előtt, az ünnepi hangulatban előveszed Petőfi verseit, kéziratait?

— Igen. Ez a forradalmár költő és gondolkodó olyan közérthető nyelven mondta el a világ ügyes-bajos dolgairól a véleményét, hogy szinte az az érzése az embernek, hogy akár ő maga is meg tudta volna írni ilyen világosan, kristálytisztán ezeket a verseket. Mi más ez, mint a néppel való teljes azonosulás a költészeten keresztül a magyarság tudat, a jogos nemzeti érzés erősítése. Petőfit én a magam részéről Puskinnal, vagy a későbbi korokból Ady Endrével, és József Attilával érzem egyenértékűnek. Persze tegyük ehhez mindjárt hozzá, hogy ez egy egyszerű, versszerető ember véleménye, nem pedig egy irodalmáré. Nem győzöm ismételni, az én hobbim vagy szenvedélyem nem több, mint bárki másnak a bélyegek, vagy a képeslapok gyűjtése.

— Nem kerülhetjük el a témát, hogy megkérdezzem tőled, visszatérsz-e még a Ferencváros nagy családjához?

— Hogy mikor, azt nem tudom. De egy biztos, nem akarom úgy abbahagyni ezt a szakmát, hogy ne térjek vissza az Üllői úti pályára. Bárhol is dolgozom, a szívem ide mindig visszahúz.

GyenesJ. András