Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 105. szám
hoz a BKV Előrétől. Kemény, a testi felépítését meghazudtolóan energikus, határozott védő volt. Önfeláldozó hátvéd, aki ha kellett az élesen kapu elő lőtt korongba is belevetődött. Rendkívül harcos, csupaszív hokista volt. Faszobrász a szakmája, de jelenleg mint az első csapat pályaedzője tevékenykedik." FEKETE ISTVÁN csatár: „27 éves, úgyhogy nagyon fiatalon hagyta abba az aktív játékot. Nyolcszoros bajnok volt a klubnál és kilencszer szerepelt a magyar válogatottban. A legtehetségesebb, korszerű felfogásban játszó balszélsőként tartották számon. A KSI-ből igazolt a Ferencvároshoz. A magyar' mezőny egyik leggyorsabb csatára volt, rendkívül jól korcsolyázott, de a kombinatív érzéke messze elmaradt a többi képességétől. Kár érte, hogy hátat fordít a sportágnak. A Belvárosi Vendéglátó Vállalat üzletvezetője, a Nirvana Bárban." FÖLDVÁRI ISTVÁN csatár: „27 éves, 18-szoros válogatott, 7-szer volt tagja a Ferencváros bajnokcsapatának. Ő is érthetetlenül korán akasztotta szegre a korcsolyát. Az egyik leggólerő- sebb magyar játékos, aki olykor lehetetlen helyzetekből is a kapuba talált. Nem kedvelte a kemény be- lemenéseket, elkerülte a csínhelyzeteket, ha csak tehette. Elég bohém típus volt a jégen, de ennek ellenérj adottságai miatt igen nagy hasznára volt az együttesnek. Szabó a szakmája, édesapja örökébe lépett." Visszavonultak Bückeburg. Az FTC történetébe ez a kis NSZK város is bevonult. Ebben a 30 ezres városban védett utoljára a 39. évébe lépő Lettner László, a kézilabdacsapat „veterán" kapusa. — Sajnos ezzel a „magas korral" sem vagyok csúcstartó. Hollandiában egy kapus 49 éves korában vonult vissza! Igaz a korom miatt én sem hagynám abba. Sajnos egészségileg nem bírom, vesebántalmaim vannak! Még jó, hogy a fiam keresztapja a korábbi FTC kézilabdázó és jelenlegi vesespecialista, dr. Perner Ferenc barátom ... — Milyen volt az utolsó mérkőzésed? — A mérkőzés előtt nagy, ünnepélyes felhajtás volt. A polgármester köszöntött bennünket, és zsúfolt lelátók előtt lezajlott mérkőzésen 34—18-ra győztünk. Én csak a II. félidőben léptem pályára, az utolsó 20 percre. Három gólt kaptam, így elmondhatom, hogy jól ment a védés. Sokszor indítottam, hosszú labdákkal, ezekből játékostársaim néhány szép gólt is lőttek. A hálás közönség külön megtapsolta ezeket a látványos akciókat. A meccs után a nézőknek még egy „csemegével" szolgáltunk. Mindkét csapatból mindenki lőtt egy-egy büntetőt. Nálunk mind a három kapus kivédett egy-egy hétméterest — így ezt a párbajt is mi nyertük. Nekem külön felemelő érzés volt ennek a „hetesnek" a hárítása, hiszen közel negyedszázados pályafutásom utolsó büntetőjét védtem . .. — Mikor védted az elsőt? — Még a Fáy gimnázium kisdiákjaként, az FTC ifiben. — Hosszú pályafutásod végén a legszívesebben kikre emlékezel vissza? — Sok edzővel dolgoztam, mindtől sokat tanultam. Emberileg Dékány Rezső került hozzám a legközelebb. A sportvezetők közül Som Ferenc iránt éreztem a legnagyobb tiszteletet, őt tekintem az elmúlt negyedszázad legjobb ferencvárosi sportvezetőjének. A játékosok közül az ifiben Bíró Karcsi, majd Szabó Laci, Oszfolk „Őszi", Takács Sanyi, most pedig Kovács Mikivel baráti a viszonyunk. Megjegyzem 1969—1970-ben Gulyás Jani csapatkapitánysága idején az egész gárda egy emberként barátként, igazi családként élt. Az ritka jó szellemű csapat volt. — Más sportágak képviselői közül kik voltak a ferencvárosi kedvenceid? — A régi labdarúgók közül Varga Zolival és Rátkai Lacival közös baráti társaságba jártunk. Ma Szokolai és Ebedli áll hozzám a leg- kezelebb. A jegesek közül Schwalm Béla és Póth Öcsi volt jó haver. Napjainkban két tekéssel — Csányi Bélával és Horváth Jóskával — és a birkózók vezetőjével Giczy Jenővel vagyok sokat együtt. — Legszebb emléked? — A Fradiban eltöltött 23 év minden győztes mécsesé és a három válogatott szereplésem. Sajnos mind- háromszor idegenben hallgathattam a Himnuszt. — Keserűség? Kudarc? — Azok is voltak. Nekem mégsem az egyéni kudarcok fájnak, hanem az 1980-as ezüstérmes gárda széthullása. Talán ha vezetőink többet törődtek volna velünk, egy kicsit segítik a játékosokat, úgy együttmaradt volna ez a sikercsapat. — Terveid? — Ahogy januárban az NSZK túráról hazajöttünk másnap átvettem az ifjúsági csapatot. Húsz gyereket készítek fel, ebből hat Budapest válogatott. Szeretnék jó edzőjük lenni, és belőlük értékes embereket nevelni. Jó lenne, ha az első csapat minél hamarabb játékost kapna az én ifijeim közül. — Búcsúmérkőzés itthon? — Talán sikerül még egyszer itthon is a kapuba állni és a hazai közönségtől néhány szép védéssel búcsúzni. Én mindenesetre az öregfiúk edzésein továbbra is „szedem a labdát", hiszen imádok védeni. Akik „Lecsót" látták a kapuban, úgy gondolom megőrzik emlékükben a szimpatikus ferencvárosi sportembert. Közel negyedszázadon át bizonyította, hogy imád védeni. Védett salakon, teremben, NB l-ben, NB Il-ben — védett itthon és külföldön, védett jó és gyenge csapatban. De ez a csapat mindenkor zöld-fehérben játszott és ezt a csapatot mindig Ferencvárosi Torna Clubnak hívták. A Fradi az első és egyetlen csapata . . . Klubhűség 1960-1983. Nagy Béla 7
