Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 105. szám
„Mindig várom a hétfői — említette nem kis büszkeséggel. — Mert annakidején ez volt az én posztom, igaz, nem olyan hírességek álltak előttem, mint ezeken a találkozókon . .. Az „öregfiúk" bajnokságában a mérkőzések csak kétszer 35 percig tartanak. Figyelembevéve azonban, hogy 50 esztendős játékosok is kergetik a labdát, nem kis feladatot jelentenek ezek a találkozók. És mennyire bírják? — Hát az iram nem olyan mint a maiak mérkőzésein, akadnak, akik a gyorsaságot ügyességükkel igyekeznek pótolni. Az izomzatok mások, mint egykor voltak, jobban kell vigyázni, könnyebben előfordulhatnak sérülések. S ha vigyáznak is egymásra, azért nem félnek a küzdelemtől, él bennük a foci szeretete, a győzelem vágya. Az évek ugyan elszálltak, a pályák azonban változatlanok, a labdák is gömbölyűk, s a lelkesedésük töretlen. A Fradi-öregfiúk együttese népszerű. Nemcsak budapesti mérkőzéseket játszik, hanem vidéki meghívásoknak is eleget tesz. Ilyenkor aztán a hasznost összekötik a kellemessel, élménybeszámolót tartanak. — Nagyszerű dolog ezeken a kirándulásokon résztvenni, s bármerre járunk, mindenhol tapasztaljuk, szeretik, megbecsülik a Ferencvárost. Varázsa most is olyan, mint amikor 7 éves koromban engem is megérintett. A több mint egy évtized bizonyára sok érdekes élményt is hozott. Kérünk egy emlékezetes esetet. — A sok közül most egy Albert- fejesgólra szeretnék visszaemlékezni. Rangadót játszottak az öregek, s Flóri kritikus helyzetben, behúnyt szemmel szinte beledobta magát egy beadásba, úgy fejelte a labdát a hálóba. Azt hiszem, ifjú korában is ritkán vállalkozott ilyenre! A több mint fél évszázados ferencvárosi múlt is feljogosíthatja arra, hogy véleményt mondjon: mit vár az „öregfiúk" közeli ismerője a mai utódoktól? — Jobb, bátrabb, célszerűbb, megtorpanás nélküli játékot, fejlődést. Ne feledjék, olyan elődeik voltak, mint Sárosi, Lázár, Gyetvai, Rudas, Dalnoki, Novák, Rákosi, Fenyvesi, Albert, hogy csak néhány emlékezetes nagy egyéniséget soroljak fel. Nem lehet, hogy a Ferencvárosban ne legyenek utódaik! Kozák Mihály napokat Igazán nem panaszkodhatunk arra, hogy egyesületünknek ne lenne megfelelő propagandája. Alig akad nap, vagy hét, hogy a ferencvárosiak ne szerepelnének a sajtó hasábjain, nyilatkoznának a rádióban, vagy a televízióban. Örömünkre többnyire pozitívok ezek a „fellépések", írnak csapatainkról, a vezetőkről, edzőkről, játékosokról és versenyzőkről egyaránt. Néha napján pedig szóhoz jutnak azok a személyek is, akik szorosan hozzátartoznak a sportélethez, s mi több: szerepük a fejlődés következményeként mind jelentősebb. Hogy kik ők? — hát a sportorvosok. Azok akiknek szinte állandóan van munkájuk, fájdalmas pillanatokban a sportolók tőlük várják az első gyógyírt, s gondos kezelésük megrövidítheti a kényszerpihenőt. Valamennyi szakosztályunkban kiváló orvosok viselik gondjukat a játékosoknak, versenyzőknek, s ebből a gárdából senkit sem lehet külön kiemelni. Egyformán nemcsak szaktudásukkal, hanem szívükkel-lelkükkel is segítik a ferencvárosiakat. Ezúttal — elnézést a többiektől — mégis csak egyet szólaltatunk meg közülük, s hogy miért reá esett a választás? . . . Dr. Hajba Kálmán tizenkét év óta a labdarúgó „öregfiúk" orvosa. Hét- ről-hétre gondját viseli az egykori csillagoknak, óvja, védi egészségüket, s ha netán szükséges a gyors közbeavatkozás, az első, aki a pályán mellettük terem. Milyen érzés ilyen szerepkört betölteni? — ez volt az első kérdésünk, amikor beszélgetni kezdtünk. — A kérdésre akár egy szóval is válaszolhatnék: örömteli, — mondta, majd így folytatta — jó együtt lenni olyan emberekkel, akik barátok, túl különböző számú X-ken is lelkes sportemberek és ízig-vérig Fradisták. S mivel én is az vagyok, nagyszerűen érzem magam közöttük. Nem tagadom, mindig várom már a hétfői napokat, amikor az „öregfiúk" játszanak, valamennyien együtt vagyunk, kellemes órákat töltünk el. „Én is az vagyok ..." — mondta Hajba doktor, s szavaihoz bőséges magyarázattal is szolgált. — Vidéken nevelkedtem, s talán még 7 éves sem voltam, amikor egy napon megismerkedtem a játékos sportolással és megszerettem a még csak hallomásból ismert Ferencvárost. A Fradi varázsa magával ragadott, s elkísért egész életemben. Megismertük orvosi pályafutását. Az ötvenes években abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a nagyhírű dr. Molnár Béla professzor mellett dolgozhatott. A magyar sportorvoslás egyik megteremtőjétől nagyon sokat tanult, ő vezette be a sportsebészet bonyolult világába. S bár az OSC elődjének, a Klinikák SC-nek Hajba doktor az egyik alapítója volt, mindig ferencvárosinak vallotta magát. — A Klinikákat egy ideig sokan fiók-Fradinak tartották. Mészáros József és Lázár Gyula is edzősködött az akkor még gyermekcipőben járó klubnál. Az igazi Fradi azonban más volt, megismerkedtem különböző időszakok játékosaival, sajnos betegeim is voltak. Dalnoki, Novák, Albert, Fenyvesi és még több tucat játékossal akadt tennivalóm, s talán még náluk is boldogabb voltam, ha sikerült hamar talpra állítanom őket. Az egyesületnek pedig nemcsak drukkere voltam, hanem orvosa is lettem. Amikor pedig felkértek, hogy legyek az „öregfiúk" csapatának a doktora, persze örömmel tettem ennek eleget. Kapcsolata így még szorosabb lett az Üllői-úttal. Rudas, Lázár, Gyetvai mint vezetők, Novák, Dalnoki, Fenyvesi, Géczy, Gerendás, Galambos, Albert, Szűcs, Németh és még sokan — mint örökifjú játékosok — alkotják az „öregfiúk" családját. — Akadt olyan mérkőzés is, amikor nem volt kapusa a csapatnak, hát gondoltam egyet és beálltam védeni, B
