Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 102. szám

lebecsülendő teljesítmény, mert a nők nekifutásból is csak úgy 5 méter körül ugrottak. Ekkor az én távol­ugró egyéni csúcsom 4,98 volt, ezt 1928-ban értem el. Tudom, tudom, ez a mai klasszisokétól messze elma­rad, de hát mi nem úgy edzettünk, mint a nyolcvanas években. — Hogy folytak a tréningek? — Háromszor egy héten délután háromtól ötig, hatig kint játszadoz­tunk az Üllői úti pályán. Ez nem volt másra jó, csak némi kondíciója­vításra. A rugalmasságunkat, a gyor­saságunkat szisztematikusan alig-alig fejlesztettük, mert úgy voltunk vele, hogy ezek alapadottságok, született tulajdonságok. — Milyen volt akkoriban az atlé­ták sorsa? — Erről már korábban beszéltem, de hogy világosabb legyen a húszas évek végének gondolkodásmódja, még elmondanék egy-két adalékot. Alig volt női atléta. Egyszerűen nem tudott kialakulni egy élgárda, a sok tortúra miatt. A nők versenyére pél­dául nem engedtek be férfiakat, még az időmérő is hölgy volt, vagy aki a startpisztolyt kezelte. Én ma­gam a Testnevelési Főiskolán ismer­kedtem meg behatóbban az atlétiká­val. A TF-en akkoriban hároméves képzés folyt, s Magyarországon mi voltunk az első évfolyam, amelyik itt diplomát kapott. Ma már egyéb­ként aranydiplomás vagyok, akárcsak a férjem. 1978-ban lehettem részese ennek az ünnepélyes pillanatnak. — Milyen volt a légkör az akkori Fradiban? — A klubon belül is sok olyan vezető edző, aki ellenezte a női at­létikát. Kezdetben nem volt döntő szavuk, de aztán 1932-ben addig-ad- dig romlott körülöttünk a légkör, míg végülis felbomlott a szakosztály. — Erkölcsi okokra vezethető visz- sza ez az ellenszenv? Szűklátókörű­ségre? — Elhangzott egy olyan vád elle­nünk, hogy milyen alapon edzenek egy pályán, egy időpontban nő és fér­fi atléták? Egyszerűen ők is fújták azt, amit a kormány és az egyház. Családellenes a női atlétika. Ugye, ez ma már teljesen nevetséges érv. — Egészében véve hogyan maradt meg emlékezetében ez a négy év, amit az FTC-ben töltött? — A keserű pirulák ellenére is egy életre a zöld—fehérekhez kötődtem, és ma is fradistának vallom magam. Ötvennégy esztendő távlatában azt kell mondanom, hogy érdemes volt szélmalomharcot folytatni, hadakoz­ni a középkori nézettek. A női atlé­tika szerencsére életképesnek bizo­nyult ... Gyenes J. András NYERTESEK A sporttörténeti stúdió tagok részére rendezett Népstadion-beli látogatásra közel száz fradista jelent meg. (Sokan még vidékről is felutaztak!) A stúdiótagok még egy „fel­adatot" is megoldhattak. Valamennyien kaptak egy 13 + 1-es Fradi totó szelvényt, amelyet a helyszínen kiállítottak. Az értékelés után a helyes megfejtők között — az október 22-i rendezvényen — a Lottó Áruház által felajánlott értékes ajándéktárgya­kat sorsoltak ki, amelyet a helyszínen át is adtak. * * * A „Kik vannak a kupában?" című rejtvényünkre számos helyes megfejtés érkezett. Közülük hárman bizonyultak szerencsésnek, hiszen az FTC egyik edzőtáborozására egy egy napos meghívást kaptak. A nyertesek: Göndöcs Ede Budapest, XIX., Toldy u. 11. Oszlopi László Budapest, XIV., Egressy út 56—58. Tomasekné Vida Anna Budapest, XIX., Béke tér 12. * * * Az 1000 nap című kiadványunkban azoknak a hűséges olvasóinknak, akik valameny- nyi lapunkat megvásárolták és a 10 db igazolószelvényt egyesületünk címére beküld- ték, ajándékokat, helyesebben mondva utazásokat ígértünk. A Cooptourist által fel­ajánlott két nyeremény közül az egyiknél vidékiek, a másiknál budapestiek voltak érdekelve. Az október 19-1 sorsoláson előbb a vidéki beküldők közül húztak ki egy borítékot. Novák László oroszlányi szurkolónk meghívót kapott az FTC—Békéscsaba mérkőzésre. A Cooptourist pedig vendégül látta új létesítményében a Hotel Regében. A budapestiek közül Pandula Rudolf szurkolónk volt a szerencsés. Őt a Tatabánya— FTC mérkőzésre utaztatja és látja vendégül a Cooptourist. Amíg nem késő A3 : 1-es Videoton elleni meccsen tör­tént. Vezettünk már, jól is játszott a csa­pat, amikor a játékvezető ellenünk ítélt. Mellékesen igaza is volt. S ekkor a VI. szektor egyik felső sorából mocskos ká­romkodás harsogott — amennyire egy gyerekhang harsogni tud — a játékvezető­re. Sajnos általános. De ami utána követ­kezett, az nem volt az. Mert még el sem hangzott az előbbi, indulatos férfihang csattant fel a közelében: — Fogod be a szád! Ha még egyszer ilyet mondsz, vagy a lelátó aljában talá­lod magad, vagy a rendőrök visznek el . . Őszülni kezdő középkorúnak látszó férfi volt. Kifújta magát és folytatta. — Én már akkor Fradi-meccsre jár­tam, amikor az apád nem is élt, de ha valamelyik kölyök csak fele ilyen mocs­kosán beszélt volna, az öregebb szurko­lók ellátták volna a baját. Nevetnivaló volt, ahogy a nagylegény­ből ici-pici megszeppent kölyök lett. — Igen bácsi, értettem ... — mondta majdnem sírva. S amíg a környéken volt, még a téves ítéleteknél is hallgatott. Én meg elgondolkoztam. Úgy őszin­tén: hányán vagyunk, akik esetenként legalább megpróbálunk fegyelmet tar­tani? Engem pár éve — 3 : 1-re vertük a Du­naújvárost az Üllői úton — majdnem megvert egy fiatalember, mert rászóltam. A fiam már az életem féltette — míg kö­zel negyven perc után valaki más is mel- lémállt. Rendbontónk amint látta, hogy nem vagyok egyedül, felállt és eltűnt, mintha ott sem lett volna. A múltkori 5 : 3-as Vasas meccsen pedig a szurkolás­ban elmerült apja helyett kellett rászólni egy tíz év körüli kölyökre, hogy hagyja abba a káromkodást. És még az apa en­gem akart felelősségre vonni ... Jó, tudom, hogy var., amikor az átlag­ember nem tehet semmit. Egy kétméte­res, másfélmázsás Magilla Gorillával vagy egy csoport „üvöltő dervissel" nem le­het ilyen egyszerűen elbánni. De legalább azt tegyük meg, amit lehet... * Idáig volt készen a cikk, amikor a rá­dióból és a sajtóból értesültem róla: a győztes MTK elleni mérkőzés után egy kis csoport magát Fradi-szurkolónak ne­vező fiatal „Angliát játszott" — már amennyiben kishíján súlyos sérülést oko­zó garázdálkodásuk játéknak nevezhető — a Hungária körúton. Azt az ellenérvet, hogy egyes vidéki pályákon így vagy úgy van, nem tudom elfogadni. Mint ahogy a felelni kihívott diáktól sem fogadom el, hogy más sem készült. Valamit tenni kell. Nekünk, szurko­lóknak. Amíg nem késő ... NDI FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Lapzárta: 1982. október 19. Készült az MGSZ PRINT gondozásában Felelős vezető: Tulipánt József (82382) 7

Next

/
Thumbnails
Contents