Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 102. szám
Szakosztályvezetők mondják Majosháziné Hernádi Zsuzsa Három vasat a tűzben Úgy gondoljuk, senki sem vonja kétségbe, hogy a torna az egyik legmunkaigényesebb sportág. Ezt nemcsak arra értjük, hogy a gyakorlást, a versenyzést már egészen kicsi, illetve fiatal korban kell elkezdeni, hanem a szakosztály vezetése, irányítása is átlagon felülit kíván. Legalább is az FTC-ben, hiszen egyesületünk tornaszakosztálya férfi és női részlegből, s a ritmikus sportgimnasztikából is áll. így aztán három vasat tartanak a tűzben ... S ha ehhez hozzávesszük, hogy összlétszáma már eléri a csaknem 250-et, bizony nem irigyelhetjük a felelős vezetőket. Ezek egyike Majosháziné Hernádi Zsuzsa, a Fradi egykori versenyzője, aki a múlt év óta látja el a szakosztály vezető, nem éppen könnyű, sokoldalú és nagy hozzáértést igénylő feladatkörét. De vajon miért esett éppen a választás a „gyengébb nem" képviselőjére és hogyan is jutott el az Üllői útig? — erről beszélgettünk a mindössze 33 éves ambiciózus fiatal- asszonnyal. — Nem akarom Adám—Évánál kezdeni, de a sportnak nálunk családi hagyományai vannak, — válaszolta bevezetőként. — Édesapám Hernádi Vilmos, az egykori FIFA futballbíró, aki ma, 66 évesen is szívesen venne sípot a szájába, ha még bíráskodhatna. Én a II. kerületi sportiskolában ismerkedtem meg a tornával, s az egyik „patrónusom" Vígh László mester volt. A Hámán Kató testnevelési tagozatos gimnáziumba jártam, s utána - 1967-ben - felvételt nyertem a TF-re. Két év után pedig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ösztöndíjjal kikerülhettem a leningrá- di főiskolára, s végül ott szereztem meg a diplomám. Érdekes, hogy hazatérve sem edzői, sem tanári állást nem vállalt, hanem tíz éven át dokumentációs munkatársként tevékenykedett a sportmozgalomban; orosz, angol és német nyelvű szakfordításai sok kollégának nyújtottak hasznos szakmai segítséget. És ezután találkozunk újból Vígh László nevével, mert ő volt az, aki Majosházinét a Fradiba „csalta". — Hát az biztos, más ez a munka, mint amit addig végeztem, — folytatta. — Ez az igazi, az élő sport. A szakosztály nagyon kiterjedt, s bár a Népligetet tekintjük centrumunknak, több iskolai tornateremben is megtalálhatók sportolóink. Gondolok itt elsősorban a bázisiskoláinkra, amelyek az utánpótlás biztosításában döntő szerepet töltenek be. Azt hiszem, talán még soha nem kellett olyan, szinte pöttömnyi korban a gyerekeknek megismerkedni a tornával, mint mostanában. Sokan bizonyára csodálkoznak azon, hogy 3—4 éves leánykák már óvodai előkészítőn ismerkednek a tornával, a fiúk pedig 5-7 éves korban a legalkalmasabbak a kezdésre. És ezeket a gyerekeket kell aztán szépen, majdnemhogy kézenfogva végigvezetni a korosztályokon ... A szakosztályban a tagozódást megfelelő arányúnak tartják, több mint 10 az első osztályú versenyző, hozzávetőlegesen annyi az ifjúsági aranyjelvényesek száma, mégis akadnak gondok. Első helyen például az ifjúsági fiú korosztály gyengesége szerepel, s elég sokan válnak meg az egyesülettől a lányok közül. A sportágban megnövekedett a konkurencia, s egy-egy csábítónak tűnő ajánlat képes megszédíteni a fiatalokat. A szakosztály vezetésének ezen a téren sok a tennivalója! — Tavaly voltunk a mélyponton, az 1981 -re tervezett 110 olimpiai pontból csak 49 összegyűjtése sikerült, — mondta a továbbiakban a szakosztályvezető. — Hát igen, Magyar Zoli kiesése óriási hátrányba hozott bennünket Erre az évre ismét a 110 volt az elképzelés, s mivel a szezon az év végéig tart, nem elképzelhetetlen ennek az elérése. Reméljük, a tornasportban nem ritka sérülések elkerülnek bennünket. Idén már volt néhány figyelemre méltó eredménye a szakosztálynak, így például Sivadó János megnyerte Budapest első osztályú bajnokságát, s búcsúja szépnek tűnik. Az év végén ugyanis befejezi aktív pályafutását a sokoldalú bajnok, aki a sportakro- batikai részlegnek is egyik kitűnősége, s a későbbiekben abban próbál még szerencsét. Vámos István, Altor- jai Sándor, Mókus Lajos, Németh László, Bartha Mária, Borhi Katalin, Farkas Annamária, Somogyi lldió és Orbán Éva nevével találkozhatunk a legtöbbször a klub „dicsőségtábláján". — Erőfeszítéseink nem kicsik, mert például ahhoz, hogy A-kategóriás szakosztály maradjunk, kötelező minden korosztály bajnokságain versenyzőket indítani, — hallottuk a továbbiakban. — Ellenkező esetben pontlevonásokkal kezdődnek a szankciók. Sajnos végérvényes teremmegoldásunk sincs még, hiszen a sátortetős létesítmény sok előnye mellett hátrányokkal is rendelkezik: télen hideg, nyáron meleg ... És ahhoz, hogy necsak a jelenlegi szinten dolgozzunk, illetve maradjunk, — szakvezetésünk véleménye szerint — egy-két főállású edző kellene még a jelenlegiek mellé. Az FTC tornaszakosztályáról beszélgetni Magyar Zoltán említése nélkül nem lehet. Annak ellenére, hogy ő már elbúcsúzott a szerektől, kedvencétől, a lótól is. De mikor lesz a zöld—fehérek körében egy újabb Magyar Zoltán? — Erre Vígh László tudna a legjobban válaszolni. De azt mindnyájan tudjuk, hogy a Mester óriási energiával foglalkozik — három segítőjével — vagy 30 tehetséges fiatallal. Saját mikrobuszán szállítja őket, a napot reggel hatkor kezdi, s késő este fejezi be. A napi két edzés pedig ter- mésztes a tanítványaival. Úgy látjuk, újabb Magyar Zoliban töri a fejét. Ez pedig annyit jelentene, hogy .. Kozák Mihály
