Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 101. szám

SZURKOLÓINK Bnagysikerű balatoni turné a Záray— Vámosi házaspárral, és akkor még nem szóltunk a rengeteg lemezfelvételről, rádiós szereplésről . . .

(A lemezjátszó szerepét a magnó veszi át. Kedves, de még ismeretlennek tűnő női hang tölti be a teret. Blum József mosolyogva meséli, hogy feleségének, Illés Melindának milyen sikere volt nemrég a rádió Tessék választani műsorában a Gyere és ne felejts mosolyogni című „háziszerzeménnyel". A család hölgytagja ezzel tette meg első jelentős lépését a táncdalénekesi pályán . ..)

a baj, hogy egyre kevesebb nálunk a könnyűzenében a verseny. Két évtizedes szerzői gyakorlatom tapasztalatai alapján mondom kellenek a versenyek, mert azok valósággal gyártják a slágert . . . Ahhoz, hogy ne ilyen körülmények között legyen egy dalból átütő siker, ahhoz egészen nagy énekes egyéniség kell. Mondom, kell(ene) a verseny a mi szakmánkban, de csakis egyenlő feltételek mellett! Nem úgy, hogy gyerek és felnőtt egymással vetélkedjen, meg nem mesterségesen kialakított bemutatási sorrenddel, no és a zenekarokat és a szólistákat szétválasztva... És sajnos nagyon kevés a televízióban a mostani két könnyűzenei műsor! De ettől függetlenül, igazán nincs okom elégedetlenkedni: úgy érzem, megtaláltam a helyem a világban. Annál pedig nincs nagyobb boldogság, amikor az utcán sétálva valaki az én nótámat fütyörészi..."

Mint mondja, sohasem felejti a vidéki utakat a Fradi-meccsekre, a közös örömöt, ha győzött a csapat. Most nagyon reméli, hogy Novák Dezsőnek sikerül megtalálni a „betonvédelmet" a nagyszerű középpályás és támadósor mögé. És nem irigyli a két kapust. Kakast és Zsibo- rást, akiknek egymással vetélkedve kell állandóan bizonyítaniuk azt, amit enélkül is mindenki tud róluk: hogy tudniillik mindketten ragyogó hálóőrök!

(A zenés beszélgetésnek is egyszer vége szakad. Előkerül a lemezjátszó és a magnó fedele, elnémul a „slágergyár". Blum József, annyi sok köny- nyűzenei „helyzet" biztos kezű „értékesítője" tekintetével végigsimítja a zongorát, a kottákat, a magnószalagokat, a lemezeket, az ő igazi világát. De azért az ajtóban, a búcsúzáskor még megjegyzi: „Remélem, a Rába meccsre a Jani (Koós) is kijön! Mert én ott leszek, annyi szent...")

Zsiday István

DEKANY ISTVÁN

Tavasszal történt: az FTC ajándékboltban egyik szurkolónk 240 jegyet vásárolt egy nem is nagyon „slágermérkőzésre". Hogy hová viszi, kérdésünkre így felelt:

— Érden mi nagyon sokan szurkolunk a Fradinak. A Bentavölgye Tsz-ből busszal jövünk majd a meccsre.

* * *

Szeptemberben történt: Dr. Kovács Imre elnökünk az FTC-vel szimpatizáló tsz elnököket, vezetőket meghívta az Üllői úti klubházba, egy kis eszmecserére. Az FTC vezetői tájékoztatták a megjelenteket az egyesület életéről, a vendégek pedig néhány konkrét — azóta már beváltott! — ígérettel segítették a klub előrelépését. Az összejövetel vége felé egy élénk mozgású és tekintetű férfi, az egyik tsz elnöke így szólt: — Szeretnénk ha egy sorozat FTC kiadványt biztosítanának a tagjaink részére. Természetesen kifizetjük, mi meg majd jutalomból kiosztjuk a jó dolgozó, lelkes fradis- táknak. Mert nálunk bizony nagyon sok van.

— Melyik tsz részére állítsuk ki a szállítólevelet?

— Címünk: Bentavölgye MGTSZ - Érd.

* * *

Október 11. Érd-Bentavölgye Tsz. Az elnöki irodában Dékány István vendégei vagyunk. Az első kérdés, mi más lehetne: — Rokona a Ferencváros egykori, híres játékosának, Dr. Dékány Ferencnek?

— Sajnos csak névrokona vagyok, de rengeteget láttam őt játszani, bizony nagyszerű dolgokat produkált.

— Gondolom, hogy nem a Dékány féle korosztály volt "az első, amelyet a pályán látott. ..

— Bizony én még Sárosinak, Toldinak a góljain nőttem fel, nagyon sok szép meccsüket láttam. Lelkes, csupaszív játékuk emléke örökké felejthetetlen marad. A zöld—fehér színekért mindent megtettek.

— Amint a szobában látom itt is a zöld szín az uralkodó.

— Ne csodálkozzon, a Fradi mellett még egy „zöld családom" van: az érdi csapatnak is ez a színe! Óriási sportszeretetük van itt az embereknek, a mi kis csapatunk meccseire is sokan kíváncsiak. Most építettünk — társadalmi munkában! — egy új öltöző épületet és a föld lelátóra is betonlépcső került. Itt van nem messze, megnézheti . ..

És már haladunk is a 35—40 ezres város sporttelepe felé, amelyet bizony a helyiek szeretete hozott létre. Dékány István, aki 27 (!) éve áll a tsz élén, nos ő irányította és segítette ezt a munkát. Mert dolgozni mindig szeretett. Bizonyíték: a tsz virágzó helyzete és a nagy nehezen bevallott kitüntetések sokasága. 1976-ban azt az Eötvös Lóránd díjat kapta, amelyet Magyarországon rajta kívül csak egy tsz elnöknek adományoztak! Közben a pályához érünk. Az érdi zöld—fehérek otthonához.

Dékány István a gazda büszkeségével mutatja a sporttelep új és régi értékeit. Most ültettek egy új fasort, amott a tömegsportnak kijelölt pályákat ápolják.

— Tudja, hogy két régi fradista is itt talált otthonra? Kecskó Paliból, a hatvanas évek ifjú ferencvárosi játékosából Dr. Kecskó Pál főépítésvezető, és természetesen „Fradi referens" lett. Hét éve van nálunk, ma már természetesen nem játszik, de bevallom nagyszerű „igazolás" volt — kitűnő munkaerő. Németh Miklós pedig a futballpá- lyán szakmai tudásával segíti az érdi zöld—fehéreket...

Dékány István is közismert segítőkészségéről. Érden sporteseményeket, hangversenyeket rendez, a Fradinak szervezi a „híveket" és a tsz lehetőségeit figyelembevéve segíti a ferencvárosi törekvéseket.

— Fontos beosztása mellett hogyan tud ennyi időt és energiát mindezekre fordítani?

— Nem szeretnék nagy szavakat mondani, hiszen nem így ismernek az embereim, sporttársaim. Egyszerűd lelkes, izgulós típus vagyok. Nézetem szerint, aki nem tud valamiért izgulni, akinek nincsenek megvalósítható vágyai, az úgy érzem kicsit üresnek találja az életét. Én nem szeretném, hogy „nyomtalanul" múljanak el azok a napok, amelyeken valamit alkothatunk.

Talán ez az írás is érzékelteti, hogy az érdi „Fradi támaszponton" nem múlnak el a napok nyomtalanU* ' ' Nagy Béla