Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 101. szám

„Már hátulgombolós koromban Fradista

voltam - emlékszik Blum József zeneszerző

(A lemezjátszó korongján a legújabb Záray—Vámosi nagylemez forog, a hangszórókból andalítóan árad a kellemes muzsika. Köszönet a boldog évekért — hirdeti a lemezborító a népszerű énekes-házaspár ars poeticáját. És aki három dallal ennek a nagylemeznek a sikeréhez is hozzájárult mint zeneszerző, Blum József, elgondolkodva hallgatja a lágy dallamokat. így látva őt, ugyan ki gondolná, hogy ez az erősen őszülő hajú, szemüveges fiatalember ugyanaz, aki egy-egy Fradi meccsen az Üllői úti stadion lelátóján Koós János társaságában rendszeresen abszolút rekedtre szokta magát ordítozni? . .,)

„ Vallom, hogy az, ki milyen drukker lesz, melyik csapatért lelkesedik egy életen át, az még hátulgombolós korában dől el... Amikor az embert az apja kézenfogja, és elcipeli valamelyik pályára. Szerencsére engem apám az Üllői útra vitt... Lehettem úgy nyolc éves, amikor megpillantottam a jó öreg falelátót, a hatalmas emberfolyamot, a zöld—fehér zászlóerdőt. Ha jól emlékszem, akkoriban egy osztályba jártam egy bizonyos Géczi Pistával. . . Persze, akkor még alig esett köztünk szó a labdarúgásról. Később a lelátóról szurkoltam neki, ő meg lehet, hogy talán dúdolta egy-két nótám dallamát. De személyesen sajnos azóta sem sikerült találkoznunk. Érdekes, mennyire előttem van még ma is azoknak az első Üllői úti látogatásoknak egy-egy emlékképe: az például, hogy Gulyás miatt mennyit izgultam, mert ő mindig a kapuvonalon belül helyezkedett. . . Aztán Mátrai hosszú léptei, Vilezsál és Dékány szorgalma, elől meg Fenyvesi, aki sohasem reklamált, bármmi- lyen sérelem is érte őt a pályán . . . És igen, a Sampdoria elleni kupameccs, Kökény ha jól emlékszem, három gólt rúgott..

Csak kevesen emlékeznek nyilván arra, hogy huszonvalahány évvel ezelőtt a Kulich Gyula téren létezett egy Budapest Varieté. Nos, a tizenéves Blum József annál jobban tudta, ami érthető volt, hiszen akkor, és azóta is az említett téren lakik . . . Délutánok százait kuksolta ott át, beleszeretvén a zenész! hivatásba. Igen ám, csakhogy a szülői akarat mást kívánt: így aztán Jóska felvételizett a bölcsészkarra, egy majdani sportújságírói pálya halvány reményében. Túlzás lenne azt állítani, hogy mélységesen elszomorodott, amikor kiderült, nem lesz egyetemista .

(Újabb és újabb, többnyire jól ismert, egészen pontosan slágerként elkönyvelt nóták bújnak elő a mikro- barázdákból az érzékeny tű segítségével. A változatosság kedvéért most Korda György kelti életre a Blum József megálmodta dallamokat. Jellegzetes muzsika, olaszos hangvételű, lírai, hangulatú kifejezetten fülbemászó dallam vezetéssel. Hogy nem a legmodernebb? Ugyan, ki tudja manapság pontosan megfogalmazni a modernség kritériumait, amikor a nosztalgiahullám valóságos szökőárként zúdul rá ifjakra és idősebbekre egyaránt...)

„A mostani, ki tudja hányadik nosztalgiahullám — nincs miért tagadnom — számomra a legjobbkor jött. Az emberek egyre inkább elfordulnak az őrjöngéstől, a kemény, vad ritmusoktól, mert szükségük van a muzsika megnyugtató, pihentető, olykor bizony elandalító hatására. Ez persze még korántsem jelenti automatikusan azt, hogy bármit írok, az garantáltan sláger is lesz. Sőt, minél több dalt komponálok, annál inkább kevésbé tudom megfejteni a közönség reagálásait — előre! Rájöttem, hogy egyszerűen nincs biztos recept arra, miként lehet elnyerni a zenekedvelők kegyeit. . . Egy biztos: a közönség a kedvenceitől sokkal könnyebben elfogad bármi újat,

mint a kevésbé ismert énekesektől. Ami pedig elengedhetetlenül kell a sikerhez: a felkészültség, az igényesség! Rendkívül szubjektív megítélés alá esik a zeneszerzői-énekesi szakma. Hányszor volt már, hogy nekem kifejezetten tetszett egy új dalom, de akiknek megrmjtattam, csak elhúzták a szájukat. .."

Blum József tehát nem lett egyetemista, de lett viszont konzervatóri- umi növendék, miközben muzsikusként dolgozott éjjelente az Astoria bárban. Egyszer aztán Bágya András is betévedt a főváros eme nevezetes szórakozóhelyére ... És az addig szerzeményeivel hiába kilincselő fiatal zongorista meghallgatásra talált a magyar könnyűzenei élet neves alakjánál. Sőt, mi több, 68-ban az ő hang- szerelésével a Ne hagyj soha el című Blum-dalt Korda György előadásában felvették a rádióban! Innen már egyenes út vezetett a megálmodott pályán: Made in Hungary győzelem a Visszatérek én-nel, aztán fesztiváltdí- jat nyer a Ne sírj . . ., majd 75-ben Porto Rico következik, a Remélem azt című dallal, amely meglehetősen rendhagyó körülmények között nyeri a fesztiváldíjat . . . Ráérő énekes híján maga Blum József vállalkozott a dal előadására a zongora mellől! Röviddel ezután bemutatták Szenes Ivánnal írt zenés színdarabjukat a Vidám Színpadon, Kutyakomédia címmel. Ezt követően Máltán — már Korda György előadásában . . . - nyer díjat az Én most nem tévedhetek című dala. Idén nyáron pedig