Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 101. szám

UDVARDI ISTVÁN Tehetsége már nagyon korán kiderült, hiszen zöldfülűként tagja volt az 1980- ban Moszkvában szerepelt olimpiai csapa­tunknak. Nem rajta múlt, hogy aranyér­mes reményeink nem váltak valóra. „Csa­csi", ahogy őt nevezi mindenki az uszo­dában, itt is felvillantott valamit képessé­geiből, bár őszintén szólva nem túl sok le­hetőséget kapott Gyarmati Dezső szövetsé­gi kapitánytól. — Az olimpiát követően vajon miért esett ki a válogatott keretből? — Az új szövetségi kapitány dr. Mayer Mihály szakmai elképzeléseibe gondolom nem fértem bele. Bár erre vonatkozóan sehol semmiféle nyilatkozatában nem utalt, de hát ez annyira egyértelmű hallga­tás volt, amiből le kellett szűrnöm mind­ezt. — Ebben egy valami, amely meglepő, hogy korábban az FTC edzője dr. Mayer Mihály volt. — Igen, s meg kell mondanom őszintén, hogy remek viszonyban voltunk, soha egyetlen szó, összezörrenés nem volt köz­tünk, még azt is meg merem kockáztatni, hogy kedvelt engem. — Szóval ma már nem lehet válogatott­ságról beszélni. — Minden sportolónak ez a vágya, te­hát erről igen is beszélni kell. Ha erről az álomról lemond valaki, akkor a legjobb, ha abbahagyja a versenyzést, feladja. — Sokak fejében megfordulhat a kér­dés olvasóink közül, hogy miért ment el az elmúlt év nyarán a Ferencvárostól egyik pillanatról a másikra. — Egyáltalán ne keressenek ebben vala­mi hűtlenséget. Nálunk a családban min­denki megingathatatlan fradista. Egyszerű­en a továbbtanulásom lehetősége forgott kockán. Azért igazoltam a Szeged OB l-es csapatához, mert a Tisza parti városban vettek fel az Élelmiszeripari Főiskolára. Fájt a szivem, hogy itt kell hagyni a Fra­dit, a barátokat, azt a csapatot, amelyért szívesen hoz az ember áldozatot. Ám le­hetetlen helyzet lett volna, ha Szegedre járok iskolába és itt maradok vfzilabdázni. Hogyan edzzem, hogyan oldjam meg az utazást. Nem volt más megoldás, csak az átigazolás. Nagy örömömre Losonci Tibor, az FTC ügyvezető elnöke addig kilincselt, amíg átvett a Kandó Kálmán Főiskola és ma már Budapesten folytathatom tanul­mányaimat, újra zöld—fehér színekben játszom. — Milyen a légkör most a csapaton belül? — Remek. Amióta dr. Kárpáti György vette át a csapat edzését, megtartva tech­nikai vezetői beosztását is, fenomenális a légkör. Olyan hangulatot hozott magával, az uszodába, és annyira pergőek, vidámak az edzések, hogy észre sem vesszük azt a rengeteg munkát, amelyet végzünk. A játé­kosok egymás iránti megbecsülése erősö­dött, kölcsönösen tiszteljük a partnert, s elindultunk azon az úton, hogy végre csa­patszellemről beszélhetünk. SZOKOLAI LÁSZLÓ Mindig is azok közé a muskétások közé tartozott, akik képesek voltak felvidítani a lehorgasztott fejű szurkolókat, akik egy-egy váratlan góllal tízezrek örömét, reménykedését adták vissza. Vesztett mér­kőzéseket hozott vissza egy-egy Szokolai gól a sírból. „Szoki" volt az, akire lehetett számítani, hogy egy rafinált góllal vagy bombaerös lövéssel bebiztosítja a két pon­tot. Azt írják róla manapság, hogy másod­virágzását éli. A harmadik x-en túl is képes hétről-hétre kiugró teljesítményre. Mi a titka? — Ugyanúgy edzem mint korábban, annyit és olyan intenzitással, mint egy-két évvel ezelőtt. Jó csapatban könnyű jól ját­szani. A mi együttesünk olyan szerencsés szériában van most, hogy a labdarúgók igen közel kerültek egymáshoz, képesek vagyunk egyik vagy másik partnerünkért is küzdeni a 90 perc alatt. Ez a lehető leg­nagyobb változás, amely tapasztalható, amely bíztató lehet a jövőre vonatkozóan. Nincs széthúzás, mindenki azon őrködik, hogy a jelenlegi állapot hosszú távon is megmaradjon. Nekem nem ez a másodvi­rágzásom, hanem ez az első olyan eszten­dő, amikor büszkeséggel tölt el, hogy egyike vagyok ma már én is azoknak az öregeknek, akire talán felnéznek a fiata­lok. Ez hallatlan nagy felelősség, úgy a mérkőzéseken, mint a magánéletben, ami­kor leülünk a Fradi Étteremben egy-egy pohár sörre. — A nyáron szó volt arról, hogy kül­földre szerződik. — Igen és ez egyáltalán nem volt meg­alapozatlan híresztelés. A grátziak hív­tak, ám végül is nem kaptam meg az MLSZ-töl a kiutazáshoz szükséges enge­délyt. Először nagyon rosszul esett, mert úgy ítéltem meg, méltó lehetnék erre a jutalomra. Barátaim segítségével azonban hamar túltettem magam és ha lehet azt mondani, még nagyobb intenzitással kezd­tem el edzeni. A csak azért is jó értelem­ben vett bizonyítási kedv lett úrrá rajtam, nem pedig a letargia. Meggyőződésem, ha így megy a játék, akkor jövőre is kapok még külföldi ajánlatokat s talán akkor sikerül kijutnom. — Szerencsés alkat és jó alany az edző számára, mert több poszton is használ­ható. — Ha Novák Dezső is ezt mondja, ak- ko ennek külön örülök. Az elmúlt évek­ben csak a csatársor különböző pontjain vettek számításba, idén pedig már a közép­pályán is. Remélem nem okoztam csaló­dást. Egyébként a Vasas elleni rangadón úgy alakult, hogy még bal hátvédben is helyt kellett állnom. Először tébláboltam, de aztán elkezdtem gondolkodni egykori csatár fejemmel, s rájöttem, hogy mit kell csinálni. Ebből még egyvalami derült ki, hogy annak idején milyen egyszerűen kiis­merhető voltam. — Vágyai? — A Fradival bajnokságot nyerni, kül­földi szerződést kapni s élni a profik kö­zött is a lehetőséggel. Na és a válogatott­ság, mert még erről sem mondtam le teljesen.

Next

/
Thumbnails
Contents