Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1978. január

sebbik Hajzer, Póth és Deák, de ide sorolhatom Muhrt is, annak megjegyzésével, hogy ő az üsszjátékból kevésbé vette ki a részét. Lehetőséget kaptak és éltek is azzal fiataljaink, mindenekelőtt Pekete, Rasztovszky, Zölley, Szabó, Parkas G. és Schilling. Ezekutón, ha tanár módjára a legénységet, úgy ahogy van, együttesen kellene leosztályoznom, részrehajlás nélkül megadnám az ötöst. Még, ha az összjáték néha akadozott, és néhány mérkőzésen rövidebb-hosz- szabb időre valósággal „eltűnt” a szemem elől a csapat.

Jó, hogy a vezető edző mondta ki, úgy is sorra került volna a kérdés: miképpen fordulhatott elő, hogy a legjobb hazai csapat néha „nem volt a pályán”?

— Jogos a kérdés, s nem magyarázkodásból áll a felelet. A holtpontokat, az időleges visszaeséseket részben az ellenfelek számlájára is írhatjuk. Ha nem szorongatnak a riválisok, ha túl sok pont egy csapat előnye, akkor az éllovas könnyen esik abba a hibába, hogy akaratlanul is, de visszafogja a saját tempóját. Példával is szolgálhatok. Tavaly egyszer kikaptunk a Dózsától, és méghozzá úgy — el kell ismerni —, hogy az ellenfelünk minden tekintetben jobb volt nálunk. Bezzeg jöttek azonnal a játékosok, hogy „Laci bácsi ezt nem hagyhatjuk annyiban, gyerünk, nem kell a pihenő, dolgozzunk, ami belefér.” El is értük, hogy még karácsonykor és újév napján is kinyitott a pálya, s huszonnégy óra sem telt el edzés nélkül. A következő Üjpest elleni rangadón túlzás nélkül iskolajátékkal nyertünk 5:0-ra, hozzátchetem, az eredmény számunkra még kedvezőbben is alakulhatott volna. Szóval, ha baj van, azonnal igényesebbé válnak a srácok! Most mondjam azt, hogy tavaly december óta nem volt baj?!

Mi történt Klagenfurtban?

Világosak a vezető edző szavai, és ismételten bizonyítják, hogy a szűk létszámú, változó színvonalú bajnokságot még a győztes is megsínyli. Vajon ennek volt a következménye az is, hogy az FTC csak az Európa Kupa első fordulójában volt szereplő, onnan viszont már külső szemlélő?

— Nem, inkább a sorsolás volt a a mi vesztünk — hangzott a válasz. — Ráadásul úgy jött ki, hogy az osztrák bajnokcsapattal kétszer egymásután Klagenfurtban kellett megmérkőznünk, előbb 5:2-re kikaptunk, aztán — 3:0-ás vezetésünk után — 5:3-ra. Ha nem egy régóta visszavonult, s csak hamarjában visszahívott kapussal állunk ki, aki egyébként mindent megtett, akkor tovább is kerülhettünk volna. Most már nem segít, de elmondhatom, hogy mindkét kupamérkőzésen szabályellenesen ugyanaz a három olasz bíró vezényelt, akiket később fel is függesztettek. No és még egy dolog: kár, hogy a visszavágót nem vihettük Kassára, ott csaknem hazai pályának beillő környezetben fogadhattuk volna az amerikai és finn „idegenlégiósokkal” megerősített osztrák bajnokcsapatot. Biztos vagyok abban, hogy a Klagenfurt után a Bolzano sem fogott volna ki velünk.. .

Rajkai László nehéz időszakban vette át a Ferencvárosnál a kormánybotot. Szinte boszorkányos gyorsasággal oldotta meg a reá háruló feladat legnehezebb részét. A bajnokság előtt ugyanis előbb a játékosokat, azok bizalmát és támogatását kellett megnyernie.

— őszinte szóval, bizalmam hangsúlyozásával állítottam magam mellé a játékosokat. Régen rájöttem arra, hogy igent és nemet százféleképpen lehet mondani, s minden „árnyalatot” úgy kell alkalmazni,

Gól születik?

hogy akinek szól, érezze a különbséget. Egy edzőnek szerintem sohasem szabad kérkednie az előjogaival, de azt sem szabad eltűrnie, hogy állandóan engedményekre kényszerítsék. Alapelvem az is, hogy a játékosnak minden edzői utasítást meg kell értenie, mert ha csak azért engedelmeskedik, mert úgy illik, régen rossz...

Az edző még elmondta, hogy milyen nehéz összeegyeztetnie hivatali elfoglaltságát — a Ganz-MÁVAG technológusa, csoportvezető — az edzői teendőkkel, különösen a napi két edzés levezetésével. Szerencséjére sokszor sietett és siet ma is a segítségére Kassai György, a játékosok közül pedig „önkéntes edzőként” Mészöly, Deák és Enycdi. Szó esett arról is, hogy a soronkövet- kező bajnokságra talán több helyen is változik majd az első csapatot alkotó gárda, de nem kell félni, mert jó az utánpótlás, Raffa György irányításával az ifik is sorra nyerték mérkőzéseiket. Befejezésül Rajkai László már csak azt említette meg, hogy a jégkorong világbajnokság idei ,,B” csoportos küzdelmeiben a magyar válogatott 50 százalékát ferencvárosiak alkotják. Ehhez pedig ismét csak gratulálhatunk!

Szalay Péter

1_______________________________

zöld-fehéreknél minden más, s ha nem is vagyunk az a kiemelt szakosztály, öröm itt élni, dolgozni!

Mutatkozzon be a

szurkolóinknak, úgv is mint 1078 első FTC bajnoka!

— 19(19 óta vagyok igazolt műkorcsolyázó, s noha számos zökkenővel, lemondással jár ez a „pálya”, csak ajánlhatom a fiataloknak. A legszebb dolog összhangban futni a zenével és közben nagyokat ugrani. 1973-ban már voltam EB-n (21. hely Kölnben). ugyanazon évben a pozsonyi VB-n a 24., majd 1974-ben, a zágrábi EB-n 20. voltam.

— A legjobbak ezeken a viadalokon „szórják” a triplákat. A magyar bajnoknő hány háromfordnlatost tud?

— A hatféléből egyet. A Salchowot. Viszont rutint itthon nem lehet szerezni. Ha például Segesdy

Erős Ágnes

nem lenne, itt sem tartanék, ahol most. ..

— 18 évesen mire futja még ?

— Tekintve, hogy a tornához hasonlóan óriási tempóban nyomulnak előre a fiatalok, túlzottan rózsaszínű jövőről nem beszélhetek. És kérdés az is, hogy az ember meddig látja értelmét a sok-sok lemondásnak. A főszezonban napi 5 óra a jégen a rosszul fűtött (fűtött?!) sátorban — még fiúknak sem leányálom... Deliát olyan könnyen nem adjuk meg magunkat, olyan ez, mint amikor az ember ötvenedszer ugyanarra a testrészére esik egy ugrás tanulása közben, mégis fölkel és csinálja ötvenegyedszer is! A sportember valahol az akarattal együtt kezdődő fogalom. Vida Gábor és dr.

Hatfalussy István edzőimmel máris új terveket kovácsolunk. Több duplát kell ugranom és lehetőleg sorozatban, kombinációban, a tripla tökéletesítése sem volna rossz dolog, no és a forgásokat kell még nagyobb számmal beépíteni a kürömbe.

— Példakép ?

— Tíz éve csinálom, de ez idő alatt soha sem lebegett előttem „non plus ultra”. Viszont nagyon tetszett a korábbi évek világbajnoknői közül Fleming és Hamill — jól ugrottak, esztétikusán mozogtak.

Sok sikert az ötödik aranyhoz Ági, s talán akkor azok a bizonyos „EB-dönt- nökök” is másként gondolkodnak majd 1979-ben. . .!

Szabó Sándor

25