Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1978. január
Számításból nem lehet csinálni... Kiss József a számvizsgáló bizottság munkájáról tájékoztat Ha nem jelentene önmagában ellentmondást, azt kellene róla írni: hivatása — társadalmi munkás... De hiszen a társadalmi munkának éppen az a lényege, hogy mellékesen, szabadidőben, a hivatás mellett lebet és kell űzni. Van azonban egyfajta társadalmi munkás, akinek hivatása is az az ügybuzgalom, amelyet a sportra, az egyesületre fordít. Ilyen Kiss József. Hűséges, keveset változtató ember. Nyugdíjasként meséli, hogy tulajdonképpen a hivatali munkáját is végig ugyanannál az íróasztalnál töltötte, miközben a hivatal neve, formája, felépítése változott a feje felett, ő pedig — maradt. Csakúgy, mint a Ferencváros társadalmi munkásaként, ahol már öt vezetőséget „szolgált”. Hogyan lesz valakiből társadalmi munkás? Először sportoló lesz. Vagy, hogy Kiss .József történetéhez hűségesek maradjunk, először — szurkoló lesz. . . \ szomszéd focista — Még 1925 októberében történt: költözködtünk. Üj otthonunk a Vendel u. 20. számú háza lett. Ott is a második emelet, s pontosan alattunk lakott a Fradi híres labdarúgója Pataki. Kis gyerekként csodáltam őt, s roppant büszke voltam a szomszédságára. Hát még arra, hogy szóbaelegyedett velem, sőt kézenfogott és levitt a Fra- di-pályára. Ez egész életemre meghatározó lett: Fra- dista lettem... Tizenkét éves voltam. A híres és barátságos szomszéd azonban nem a labdarúgásra ösztönözte kis barátját, hanem csupán a Fradi, a zöld-fehér színek szeretetére. így Kiss .József nem a labdarúgó szakosztály hanem az atléták ajtaján kopogtatott. A 30- as években pedig levitte az öccsét, liogy a családi folyamatosság teljes legyen. De soha nem is szakadt meg, mert amikor Kiss József az aktív sportolást abbahagyta, aktív szeretet e nem csökkent. Felkérés E inlékezte k, l e 1 ti gyeitek a klubot szerető, az eseményeken részvevő lelkes sportemberre, s 1057-ben felkérték vállaljon aktívabb szerepet. így lett az FTC atlétikai szakosztály vezetője. Tíz éven át töltötte be ezt a posztot, közmegelégedésre, közben elnökségi taggá választották. 1071 óta pedig a számvizsgáló bizottság elnökeként munkálkodik. Milyen munka is ez? — Ügyszólván rajta tartom a kezem az egyesület gazdasági vérkeringésén. Száraz, bogarászó munkának tűnik, én azonban nagyon fontosnak tartom, s nincs egyetlen fillér sem, amiről ne tudnék. Pontosan tudom azt is, hogy hányán fizettek tagdíjat, hol van lemaradás, s az egyesület gazdasági munkatársai igénylik, hogy vizsgáljam meg a különféle kiadásokat. Ez olyan munka, amit otthon is el lehet végezni, így ha időm nem is szabadul fel, de legalább — otthon — szem előtt vagyok . . . Ha előveszem a dossziémat, már hallom a család nőtagjainak sóhaját: már megint a Fradi... Persze ez csak olyan tréfás csipkelődés, hiszen tudják, hogy szeretem csinálni, s feleségein soha nem is korlátozott. A sportnak sokat adtam, de sokat kaptam is. Külföldi városokat ismertem meg, utaztam, amelyért mások nehéz pénzeket fizetnek ki. S legalább ilyen fontos, sok sportolót barátomnak tudhatok, több száz FTC-verseny- zőt személyesen ismerek. Fiatalítani kell! Kiss Józsefnek egyetlen gondja: idős a Fradi társadalmi aktivistáinak sora. Fiatalítani kell! Mit válaszolna egy fiatalembernek arra a kérdésre: érdemes-e társadalmi munkát vállalni? — Azt válaszolnám, csak akkor — ha szereti. Ezt számításból nem lehet csinálni. Csak jókedvből, örömmel, önzetlenül, s ha. ebből vissza is kap az ember, az csak jó, tetézi az örömet, de ha nem, akkor sem vész kárba a munka. A Fradinál van hagyománya annak, hogy aktív sportolástól visszavonult versenyzőkre bízzanak jelentős munkát. Csak néhány példát mondok, Surányi Gyula a kajakosoknál, Dávid Imre az evezősöknél, Fiavasi Mihály a kézilab- dásoknál. A tekézőknél a még aktív Florválh József, de már vállal feladatokat. S hát utoljára említem, de elsőként is szólhatnék a labdarúgóknál Albert Fló- riról, aki ugyan nem társadalmi munkában tevékenykedik, de nemcsak a szigorúan vett munkaidejét jelenti a szakosztálynál betöltött funkciója. Mert egy sportvezetőnek — nincs munkaideje. Ha edzés van, ha verseny van — ott a helye. A társadalmi munka szépségeiről szólva Kiss József nem feledheti, hogy beszéljen arról milyen szép munka a szakosztályvezetés. „Bonyolult, de rengeteg örömet jelent. Sokan, akik nem ismerik ezt a munkát, félnek tőle. Szükségesnek látom, hogy elmondjam a fiataloknak: meg lehet tanulni. Tőlünk — idősöktől.. . Fontos, hogy a társadalmi munkát vállalók kötődjenek az egyesülethez, akkor jut mindenre idő.” IJélda rá — Kiss József. Hatvanötévesen is mindig ráér, ha az egyesületről van szó. Szigorú időbeosztás és szeretet — mindössze ennyi a recept, amit meg kellene tőle tanulni. A többi már gyakorlat dolga. . . L. Héti Anna 26
