Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. szeptember
G arabonc községben kerültem közelebbi ismeretségbe a főszereplővel tavaly márciusban. Egész pontosan nem is a község közigazgatási határán belül, hanem a települést szegélyező kukoricatáblák között. Hogy mit keres az egyaránt fővárosi illetőségű orvos és tollforgató a déli határszélen, a garabonci kukoricásban? Mindketten a Mariborba készülő U-válogatott edzésén tétlenkedtünk. S, ha már a helybeliek focipályája éppen ott kapott helyet, akkor a fent említett kultúrnövények közepette nézelődtünk, dideregtünk. A visszavonuló tél utolsó rohamát szenvedtük, a szél „átmetszétte” a vastag pulóvereket is. A pillanatnyilag éppen munka nélkül maradt Mészáros Feri felszólított: „rugdossatok egy kicsit, mert megfagyok”. Téli ancúgban, utcai cipőben, az alapvonalról, egy válogatott kapusnak? — szabadkoztunk. Aztán a doki mégiscsak eleget tett a szíves kérésnek. Kohut-szögből olyan csavart lö- ketet eresztett meg, hogy Bubu csak látványos hátravetődéssel mentette meg háló nélküli kapuját a góltól. Az általános elképedést látva dr. Gyarmati Jenő bejelentette: — Én is futballoztam valaha! — Hol? — Hát, a Fradiban ... _ ????? Az FTC-ből ifjúsági labdarúgóként távozott, és oda sportorvosként visz- szatérő Gyarmati Jenő életútjának további részleteit majd másfél esztendővel később ismertem meg. A fővárosban, augusztusi kánikulában, szorgos verejtéktörölgétés közepette. „Mint minden egészséges gondolkodású terézvárosi srác, én is a Vár rosliget grundjain loholtam naphosz- szat a labda után. Atyám sebész volt, szenvedélyes zöld-fehér hívő, és igazi szülő. Kitalálta a gondolatomat is. Szólt barátjának, Rudas Ferinek, aki levitt az úttörő edzésére, és Száger Misi bácsi jóindulatába ajánlott. Történt mindez 1957-ben. Ottragadtam és játszottam teljes szívemből, legjobb tudásom szerint az úttörő III-tól az ifi I-ig bezárólag minden csapatban. Száger Mihályon kívül Mészáros József, Szőke János és Csanádi Ferenc is megpróbált futballistát fabrikálni belőlem. Voltam csapattársa Táncsicsnak, Rátkainak. Vargának, Némethnek, Horváth- nak... Mi egyebet mondhatnék, nem lehettem túl nagy látványosság a zöld gyepen. Maga édesapám beszélt le arról, hogy a kelleténél jobban belelovaljam magam a labdarúgásba .. _ ????? Ha már egyszer elkormányzom csemetémet az Üllői útra, akkor engedem, hogy frigyre lépjen az imádott sportággal — véli a nyájas olvasó, de nem biztos, hogy igaza van. Jelen esetben inkább idősb Gyarmati oldalán mutatkozik az igazság, hiszen jó szemmel kifürkészte: Jenőből sosem vált volna klasszis labdarúgó. Akkor pedig hiábavaló erőlködni Emlék- töredék - kérdőjelekkel Friedmanszky Zoltán, dr, Juhász József, dr. Gyarmati Jenő az egésszel. Célszerűbb keresni egy másik életcélt, hivatást, amelyben esetleg a legjobbak közé kerülhet, egy napon. Talán éppen a családban hagyományos orvosi hivatást. De ne vágjunk az események elébe. Egyelőre odáig jutottunk, hogy Jenő a baráti társaság által sárgaságig irigyelt zöld-fehér mezt viseli, az ifi I- ben jobbfedezetet játszik, eljut a Viareggo-i ifjúsági tornára, magyar bajnoki aranyérmet visz haza, de mindezek ellenére érzi, nem a füt- ballpályán bontakoztathatja ki legtökéletesebben képességeit. Hallgatott a szülői intelemre, pedig ő már focizott válogatott mezben, a Népstadionban, 60 ezer néző szemeláttá- ra... _ ????? „I gen, 1958. november 24-én a Magyarország—Belgium válogatott találkozó előtt Budapest—Vidék úttö- rőválogátottjai mutatták be tudásukat a meccs végére már 60 ezerre szaporodó nézőseregnek. Én voltam a fővárosi gárdában a középhátvéd." Megrökönyödésünket kifejezendő, most új fent üthetnénk egy sor kérdőjelet. Mert ugye a középhátvéd többnyire az együttes legmagasabb játékosa, Gyarmati doktor pedig mindössze 161 centiméterig vitte a növekedésben. (Az élet más területén jóval felette van a képzeletbeli két méternek is.) Nos az az igazság, hogy Jenő úttörőnek is 161 centi magas vol't és akkor még hórihorgasnak számított a vele egykorú legények társaságában. 1963-ban már Debrecenben látjuk viszont históriánk hősét — medikusként. Játszott ugyan még két évig a DEAC NB III-as csapatában, de azután fokozatosan átállította figyelmét, energiáját egy másik cél elérésére. Erőfeszítéseinek elismeréseképpen tíz szemeszter múltán kézhez vehette az orvosi diplomáját. Már dr. Gyarmati Jenőként zötykölődött Budapest felé a vonaton, amikor fellobbant benne a vágy, visszaigazolni az FTC-hez! _ ????? Te rmészetesen nem labdarúgóként, de a Debrecenben tanultakat kamatoztatva sportorvosként annál inkább. Az elhatározást tett követte és az OTSI belgyógyász adjunktusa immáron egy évtizede istápolja, gyógyítja a sportban sebeket szerzett ferencvárosi labdarúgókat. Pontosabban őket csak három évszakban. Télen Mészöly, Kereszti és társai, azaz a jégkorongozók jelentik a pa- cientúrát. Tehát Fradi füvön-jégen, télen-nyáron. És a foglalkozással járó nehézségek, csúnya emlékek? „Például, amkor Bajkó Karcsi Teheránban lábá t törte . ..” _ ????? Az utolsó titok nyitja; dr. Gyarmati a birkozóválogatott keretorvosaként működött négy évig. Mint mondja — kikapcsolódásként. Török Péter 29
