Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1979. szeptember

ÖTVEN éve történt... A profi évek legnagyobb portyája az 1929-es dél­amerikai út lázba hozta — nyugodtan mondhatjuk — egész Európa sporttársadal­mát. A Ferencváros volt az első magyar csapat, amely az amerikai földrészre uta­zott. A több hetes hajóút után a fradisták szinte el­képzelhetetlen fogadtatás­ban részesültek. A Pesti Napló 1929. jú­lius 16-i száma így emlé­kezett meg a lelkes fogad­tatásról : „A Giulio Cesare fényes úszópalotája bevonul a ki­kötőbe. Feltűnik a hajó lépcsőjén az első zöld-fehér sapka és ... és az öröm és csalódás keserű disszonan­ciájával állapítjuk meg, nem ismerjük azt, akit úgy vártunk — írja a külföldi tudósító. Most ismét egy újabb délceg zöld-fehér sapkás fiú lesz látható, majd egy harmadik, negye­dik, s még mindig nem lá­tunk ismerős arcokat. .. Hogy elmúlik az idő... hogy változnak az emberek. Hol voltak még ezek a szép szál fiatal atléták a mi időnkben, mikor még ott­hon, a Franzstadt-pályán lelkesedtünk a szivünkhöz nőtt, szivünkből fakadt, már akkor is világhírű Fradiért? Áh — végre egy ismerős! Kohut! — moraj­lik végig a parton az Üllői úti pályán annyira megszo­kott üdvözlés. Utána jön­nek a többiek: Bukovi, Ta­kács I, majd Hungler — csupa régi ismerős —, Ta­kács II, s máris a parton van a várva várt Ferenc­város. Mindnyájan egyfor­ma zöld ruhában, egyforma zöld-fehér sapkában. Bródy a régi, a drága jó Bródy Sándor a túra vezetője, Po­tya a mindig szigorú, de csupa szív Tóth tréner és Szigeti Imre, a klub elnö­ke, a csapat bálványozott apja. Rónai István, majd Liki Jenő üdvözli a jövevé­nyeket, Hungler megköszö­ni a fogadtatást, azután fel­zúg a csatakiáltás, amit Dél-Amerika most hall elő­ször: Hujj! ‘Hujj! Hajrá! Hujj! Hujj! Ferencváros! Autóséta Santosban, az­után utazás Sao Paulóba, az úton magyar nóták. Sao Paulóban ezrek és ezrek az utcákon és a pályaudvaron. Boglár Lajos magyar kon­zul — majd még ketten üd­vözlő beszédet mondanak. Szigeti Imre válaszol, majd felzúg a Himnusz. Bevonu­lás a Palace Szállóba és Potya ágyba parancsolja a gárdát. A vezetők megbe­szélik, hogy mi hogyan lesz, mi lesz a program.” Ezt a lelkes fogadtatást, a Fradiért történő „mozgó­sítást” nagyon előkészítet­ték az újságok cikkei. A dél-amerikai Magyar Újság június 22-i száma nemzeti szinű keretben így köszön­tötte a zöld-fehéreket: „Százezernyi brazíliai magyar küldi felétek üd­vözletét: Isten hozott Fe­rencváros! Isten hozott dél­ceg magyar fiúk, akik el­jöttetek az óceántúlra hírt, dicsőséget szerezni maga­toknak, nemzetünknek, hogy a nemzetközi sport­pályák elfogulatlan közön­sége előtt bemutassátok né­pünk kultúráját, mely a sport terén is a legelsők között foglal helyet. Üdvözlünk Ferencváros, a múltba nyúló nosztalgia bánatos szeretetével, mert bennetek látjuk kis hazánk igazi és méltó képviselőit — bennetek, akik bátran, s emelt fővel éllhattok ki a világ szeme elé további dicsőséget szerezni a ma­gyar névnek — a magyar sport színeiben —, amellyel minden kül- és belpolitikai sikert jóval felülmúló ered­ményt értek el óhazánk és minden gyermekének érde­kében. Ti vagytok azok, akiket örömmel ölel keb­lére minden idegenbe sza­kadt honfitárs, akikre büsz­kén mutatunk rá újhazánk előtt: Ezek a mi véreink, ezek a mi honfitársaink! Viva Ferencváros: Éljen a Ferencváros! — küldi fe­létek százezernyi brazíliai magyar fohászát, s ha Az első formaruhás magyar csapat, útban Dél-Amerika felé Az ünnepélyes fogadtatás perceiben újabb győzelmi turnétokról visszatértek Magyarország szívébe, vigyétek magatok­kal lelkes örömkiáltásunk emlékét, mely néktek és óhazánknak szól. Mondjá­tok el otthon, hogy sokan vagyunk itt, sokan vagyunk magyarok, és mindnyájan magyarok vagyunk, mikor a magyar név dicsőségét kell dokumentálni. Addig is érezzétek maga­tokat jól körünkben, új ha­zánkban és ne feledjétek, hogy minden lépésieket százezernyi aggódó magyar szempár kíséri és biztatón int felétek: Éljen a Ferenc­város !” A szép fogadtatást a Fe­rencváros felejthetetlen já­tékkal hálálta meg. Július 21-én volt 50 éve, hogy a világsajtó szenzációként kö­zölhette: Ferencváros— Uruguay 3:2! Fél évszázad választ el bennünket e számunkra ne­vezetes eseménytől, amely az egyesület labdarúgóinak talán legnagyobb diadala. 30

Next

/
Thumbnails
Contents