Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. szeptember
„A kerek labda nyomában" Jelenet a „Torna mesterei” A sportfilmezés titkaiból: egy A dobozokban sok ezer méter c. film szereplőinek egy része c. filmből szereplő egyszerre több moz- filmszalag egykori sportesegásban ményekröl ■ tak a Fradi öregfiúk baráti találkozójára. Mint mindig, ekkor is felelevenedtek régi történetek: sikerekkel, avagy eredménytelenül végződött futballcsa- ták, labdás epizódok, focistaemlékek. Persze: emlékek! Nekem is eszembe jutott egy epizód. Még 1942 tavaszán történt. Szegeden voltam akkor tanítóképzős növendék és igaz szívből „Szeged FC”-szurkoló. Még ma is kívülről tudom akkori csapatom összeállítását: Tóth Gy. — Szabó. Gyuris — Baróti, Kiss, Lakat — Báló, Harangozó, Kalmár, Toldi, Nagy. ... és megjegyeztem az akkori Fradi-együttes névsorát is: ... Csikós — Rudas, Szoyka dr. — Sárosi III, Polgár, Kiss — Nagy II, Füstös, Finta, Sárosi dr., Gyetvai. Rudas Ferit akkor ismertem meg közelebbről, s azóta is sokszor találkozunk, igaz barátsággal vagyunk egymás iránt. Ezen a baráti összejövetelen egyszer csak megemlítettem : — „Emlékszel? Mi szegediek 5:0-ra vertük a Fradit, a Szeged-rókusi vas- utaspályán!” — „Igaz az 5:0, de nem a rókusi, hanem az újszegedi pályán volt.” Majd én: — „Ez nem lehet, ez nem igaz, ott voltam a SZVSE- pálya nézőterén és Tóth Gyurka kivédte még a szemeteket is.” — „Hidd el, Újszegeden volt” — válaszolt Feri. — „Akkor is a rókusin volt” — replikáztam én. Biztos voltam, hogy jól emlékszem, hiszen ott voltam, láttam mind az öt gólt, azóta is biztos a memóriám, de most az egyszer tévedtem! ... És amikor Nagy Béla ritka értékes archívumában a korabeli újságtudósítást elolvastam, tudomásul kellett vennem, hogy Rudas Feri nyerte az üveg pezsgőt. Olykor Nqgy Béla keresi meg a filmhíradósokat. Mint nem is olyan régen, Toldi Géza 70. születésnapja alkalmából. Hogy még emlékezetesebbé tegye a híres „tank" fradista-ün- nepségét, Béla arra kért: lehetséges volna-e régi filmhíradókockák levetíté- se, ahol Géza bácsi is szerepel ? Gyorsan felelevenítve memóriámat, „beugrott” egy filmcím: ,.A 400. találkozó”, amely 1963-ban a magyar válogatott jubileumi mérkőzése (NDK ellen 3:3) kapcsán feleleveníti az addigi híres mérkőzéseket, játékosokat. Persze, ott van ebben sokszor is Toldi Géza! Ezt kell vetíteni! Csak az a baj, hogy nincs már kópiánk. De hol lehet ezt 1979-ben megtalálni? Csak a Filmtudományi Intézet filmarchívumában! A filmarchívum — amely oly szigorú a kölcsönzésben — most szívesörömest adta vetítésre egyetlen ritka értékű kópiáját ... A labda ismét tovább száll! A magyar labdarúgás két évtizedes történetét dolgoztuk fel 1966-ban „A kerek labda nyomában” című filmünkben. Az első korabeli filmkockák csak 1920—21- ben készültek. De mi azt is szerettük volna megmutatni, hogyan is kezdődött? Zalka András, a TF mostani rektora, az MLSZ elnök- helyettese — filmünk szakértője — segítségével múlt század végi focihangulatot teremtettünk. Korabeli fényképek segítségével rekonstruáltuk az öltözetet, az akkori mozdulatokat, a felállást, a kezdeti taktikai elemeket. Egykori újságcikkekből. tudósításokból megismert — olykor még igen darabos — mozdulatsorozatot gyakoroltattunk 1966 tavaszán az akkor 18— 20 éves fiúkkal. Az egyik csapatban a TF-esek, a másikban a íra- dista srácok szerepeltek. Korabeli felszerelést is találtunk az FTC szertárában és a felvételeket — lassított és kockázott jelenetekben — a falelátós Fradi- pályán készítettük. ... és a fiúk játszottak, szinte önfeledten! Az eredmény pedig — a felvételekre szánt 2X30 perc alatt — 17:14 volt! Ez bizony nem kézilabda-eredmény! A filmesek „jóvoltából” valóban hullottak a gólok. Korabeli zenei aláfestéssel is „erősítettük” a század végi focihangulatot és többszöri negatív-pozitív-negatív átkopírozás után még a szakemberek sem jöttek rá, hogy a jelenetsor nem az eredeti! Olyannyira, hogy ez a film — bevezető filmképeivel — ma már a FIFA filmarchívumának is becses értéke. A labdát most tovább dobjuk — a kézilabdázókhoz. 1973 tavaszán Fifilina József fényképezte a később sok sikert aratott „Labda... labda ..c. filmünket. A színes, szöveg nélküli, csak zenei vágásokra szerkesztett — Szigeti Ferenc nagyszerű munkája —, mindössze 9 perces film vezető gondolata: a labda, az örök játékszer, amely elkíséri az embert a csecsemőkortól élete végéig. A filmhez forgattunk különböző mérkőzéseken, bajnoki és nemzetközi futball- találkozókon, vízi-, röp-, kosár-, kézilabda-rangadókon ... és elmentünk játszóterekre, parkokba, öregek mérkőzéseire, mindenhová, ahol gurult, repült a labda, ahol dobták, ütötték, rúgták a legkedvesebb játékszert! A filmhez — elgondolásom szerint — szükséges volt egy olyan jelenetsorra, amely bemutatja mire is képesek a kapusok! Ezt a felvételt nem lehet „igazi” mérkőzésen elkészíteni. mert annyi nyersanyag — ahogy mondtuk — a világon nincs! Hát akkor mi legyen? Megint az FTC segített! Ihász Istvánnal, a női kézilabdázók technikai vezetőjével hamarosan megegyeztünk. Erre a „szerepre” kapusuk, Elekné Ro- thermel Anna a legalkalmasabb. Megállapodtunk — együtt Annuskával —, hogy a felvételt egy vasárnapi mérkőzés után az FTC kézi- labdapályáján készítjük el. A felvevőgép készen állt, Annuska — a Potyi — meg sehol! Hát hol lehet? Vártunk, vártunk ... és úgy 20 perc után felfrissülve, csinosan, vonzóan megjelent — óh női hiúság — sárga színű, zöld „Ferencváros” feliratú mezben a küzdőtér kapujánál. A színes filmhez nagyon jó volt a színkombináció. A dobókat arra kértem, hogy 7—10 méterről a kapu minden szöge felé — gyors 13
