Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1979. szeptember

„A kerek labda nyomában" Jelenet a „Torna mesterei” A sportfilmezés titkaiból: egy A dobozokban sok ezer méter c. film szereplőinek egy része c. filmből szereplő egyszerre több moz- filmszalag egykori sportese­gásban ményekröl ■ tak a Fradi öregfiúk bará­ti találkozójára. Mint min­dig, ekkor is felelevened­tek régi történetek: sike­rekkel, avagy eredményte­lenül végződött futballcsa- ták, labdás epizódok, focis­taemlékek. Persze: emlékek! Nekem is eszembe jutott egy epizód. Még 1942 tava­szán történt. Szegeden vol­tam akkor tanítóképzős nö­vendék és igaz szívből „Szeged FC”-szurkoló. Még ma is kívülről tudom akkori csapatom összeállí­tását: Tóth Gy. — Szabó. Gyuris — Baróti, Kiss, La­kat — Báló, Harangozó, Kalmár, Toldi, Nagy. ... és megjegyeztem az akkori Fradi-együttes név­sorát is: ... Csikós — Rudas, Szoyka dr. — Sárosi III, Polgár, Kiss — Nagy II, Füstös, Finta, Sárosi dr., Gyetvai. Rudas Ferit akkor ismer­tem meg közelebbről, s az­óta is sokszor találkozunk, igaz barátsággal vagyunk egymás iránt. Ezen a baráti összejöve­telen egyszer csak megem­lítettem : — „Emlékszel? Mi szege­diek 5:0-ra vertük a Fra­dit, a Szeged-rókusi vas- utaspályán!” — „Igaz az 5:0, de nem a rókusi, hanem az újsze­gedi pályán volt.” Majd én: — „Ez nem lehet, ez nem igaz, ott voltam a SZVSE- pálya nézőterén és Tóth Gyurka kivédte még a sze­meteket is.” — „Hidd el, Újszegeden volt” — válaszolt Feri. — „Akkor is a rókusin volt” — replikáztam én. Biztos voltam, hogy jól em­lékszem, hiszen ott voltam, láttam mind az öt gólt, az­óta is biztos a memóriám, de most az egyszer téved­tem! ... És amikor Nagy Béla ritka értékes archívumában a korabeli újságtudósítást elolvastam, tudomásul kel­lett vennem, hogy Rudas Feri nyerte az üveg pezs­gőt. Olykor Nqgy Béla keresi meg a filmhíradósokat. Mint nem is olyan régen, Toldi Géza 70. születésnap­ja alkalmából. Hogy még emlékezetesebbé tegye a híres „tank" fradista-ün- nepségét, Béla arra kért: lehetséges volna-e régi filmhíradókockák levetíté- se, ahol Géza bácsi is sze­repel ? Gyorsan felelevenítve memóriámat, „beugrott” egy filmcím: ,.A 400. talál­kozó”, amely 1963-ban a magyar válogatott jubileu­mi mérkőzése (NDK ellen 3:3) kapcsán feleleveníti az addigi híres mérkőzéseket, játékosokat. Persze, ott van ebben sokszor is Toldi Gé­za! Ezt kell vetíteni! Csak az a baj, hogy nincs már kópiánk. De hol lehet ezt 1979-ben megtalálni? Csak a Filmtudományi Intézet filmarchívumá­ban! A filmarchívum — amely oly szigorú a köl­csönzésben — most szíves­örömest adta vetítésre egyetlen ritka értékű kó­piáját ... A labda ismét tovább száll! A magyar labdarúgás két évtizedes történetét dolgoz­tuk fel 1966-ban „A kerek labda nyomában” című fil­münkben. Az első korabeli filmkockák csak 1920—21- ben készültek. De mi azt is szerettük volna megmu­tatni, hogyan is kezdődött? Zalka András, a TF mosta­ni rektora, az MLSZ elnök- helyettese — filmünk szak­értője — segítségével múlt század végi focihangulatot teremtettünk. Korabeli fényképek segítségével re­konstruáltuk az öltözetet, az akkori mozdulatokat, a felállást, a kezdeti taktikai elemeket. Egykori újság­cikkekből. tudósításokból megismert — olykor még igen darabos — mozdulat­sorozatot gyakoroltattunk 1966 tavaszán az akkor 18— 20 éves fiúkkal. Az egyik csapatban a TF-esek, a másikban a íra- dista srácok szerepeltek. Korabeli felszerelést is ta­láltunk az FTC szertárában és a felvételeket — lassí­tott és kockázott jelenetek­ben — a falelátós Fradi- pályán készítettük. ... és a fiúk játszottak, szinte önfeledten! Az ered­mény pedig — a felvételek­re szánt 2X30 perc alatt — 17:14 volt! Ez bizony nem kézilabda-eredmény! A fil­mesek „jóvoltából” való­ban hullottak a gólok. Ko­rabeli zenei aláfestéssel is „erősítettük” a század végi focihangulatot és többszö­ri negatív-pozitív-negatív átkopírozás után még a szakemberek sem jöttek rá, hogy a jelenetsor nem az eredeti! Olyannyira, hogy ez a film — bevezető film­képeivel — ma már a FIFA filmarchívumának is becses értéke. A labdát most tovább dobjuk — a kézilabdázók­hoz. 1973 tavaszán Fifilina József fényképezte a később sok sikert aratott „Lab­da... labda ..c. filmün­ket. A színes, szöveg nél­küli, csak zenei vágásokra szerkesztett — Szigeti Fe­renc nagyszerű munkája —, mindössze 9 perces film ve­zető gondolata: a labda, az örök játékszer, amely el­kíséri az embert a csecse­mőkortól élete végéig. A filmhez forgattunk kü­lönböző mérkőzéseken, baj­noki és nemzetközi futball- találkozókon, vízi-, röp-, kosár-, kézilabda-rangadó­kon ... és elmentünk ját­szóterekre, parkokba, öre­gek mérkőzéseire, minden­hová, ahol gurult, repült a labda, ahol dobták, ütöt­ték, rúgták a legkedvesebb játékszert! A filmhez — el­gondolásom szerint — szükséges volt egy olyan jelenetsorra, amely bemu­tatja mire is képesek a ka­pusok! Ezt a felvételt nem lehet „igazi” mérkőzésen elkészíteni. mert annyi nyersanyag — ahogy mond­tuk — a világon nincs! Hát akkor mi legyen? Megint az FTC segített! Ihász Istvánnal, a női ké­zilabdázók technikai veze­tőjével hamarosan meg­egyeztünk. Erre a „szerep­re” kapusuk, Elekné Ro- thermel Anna a legalkal­masabb. Megállapodtunk — együtt Annuskával —, hogy a fel­vételt egy vasárnapi mér­kőzés után az FTC kézi- labdapályáján készítjük el. A felvevőgép készen állt, Annuska — a Potyi — meg sehol! Hát hol lehet? Vártunk, vártunk ... és úgy 20 perc után felfrissülve, csinosan, vonzóan megje­lent — óh női hiúság — sárga színű, zöld „Fe­rencváros” feliratú mezben a küzdőtér kapujánál. A színes filmhez nagyon jó volt a színkombináció. A dobókat arra kértem, hogy 7—10 méterről a kapu min­den szöge felé — gyors 13

Next

/
Thumbnails
Contents