Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
kát is megért már a múltban. így 1965-ben országos bajnok volt, 1972 és 1974 között háromszor megnyerte a Vásárvárosok Kupáját, s a játékosok közül többen állandó résztvevői voltak a válogatottnak. A már említett Kerekesné mellett Ju- rikné, Máthé Sára, Poór Éva, Szendi Kati és még többen voltak az élvonal tagjai, képviselték a zöldfehér színeket. Nem célunk és feladatunk most azt elemezni, hogy miért volt a sok távozás, de kétségtelen, annyi játékost, amennyit az FTC veszített, egyetlen klub sem tudott volna pótolni. — Kis túlzással akár azt is mondhatnám, hogy „borítsunk fátylat a múltra” és most csak előre tekintsünk, — folytatta a technikai ve- I zető, akiről közismert, hogy az FTC apparátusának | egyik jelentős tagja. — Újlaki Jenő edző megvált tőlünk, új vezető edzőt szerződtettünk, a szakosztály irányítása pedig többek között dr. Szilágyi László jóvoltából erős kezekben van. Otthonunk továbbra is a Mester utcai iskola tornaterme, ahol mérkőzéseinket is játsszuk, és ezenkívül még egy helyiség rendelkezésünkre áll, valamint adogatógép, amely a fiatalok oktatásában nyújt nagy segítséget. Akad is utánpótlásunk, serdülők és ifjúságiak szép számmal játszanak nálunk, s a mintegy 30 fős szakosztályban elsősorban a saját nevelésűekre építünk. Meggyőződésem, hogy csak „átszállójeggyel” vagyunk a második osztályban, és 1979-ben a teljes csapat kiharcolja a visszajutást, A jelek szerint Ballner Ágnes, Mong Angéla, Farkas Ildikó, Szilágyi Andrea és Nagy Irén alkotja majd azt a stabil ötöst, amely sikerrel veheti az akadályokat. Mitagadás, hiányzik is az élvonalból az FTC, amit Horváth Tibor, a Magyar Asztalitenisz Szövetség főtitkára is „alátámasztott”. — Minden sportágban sajnálatos esemény, ha egy nagy múlttal rendelkező gárda kénytelen „lelépni” és a második vonalban szerepelni — mondta a főtitkár. — így van ez az FTC- vel is, amely éveken át meghatározó szerepet töltött be a női bajnokságban és a legerősebb csapatokkal óriási csatát vívott. Örömmel hallottuk viszont, hogy a klub vezetése minden támogatást megad a most második vonalban szereplő szakosztálynak és szó sincs esetleges „átadásról”. Az FTC tehát megtartja szakosztályát, mi pedig azt kívánjuk, hogy ez a híres nevelő egyesület a sportágunkban ismét meginduljon a felemelkedés útján. Ez lehet 1979-ben a legfon to sabb fel adat! Várják a fiatalokat Eltérően a többi ferencvárosi szakosztálytól, a sakkozók sem kiemelkedő eredményekkel, sem nagyobb népszerűséggel nem rendelkeznek. Szerényen „meghúzódnak” az Üllői úti klubházban, pedig a szakosztály meglehetősen népes, ötvenbatan választották ezt a szellemi sportágat. — Mi az országos bajnokság második osztályában szerepelünk, — mondta Bercsényi Ottó szakosztály- vezető. — Még 1977-ben ezüstérmesek lettünk, ezért nem jutottunk be a legmagasabb kategóriába. Sajnáljuk, de alapjában egy kicsit képtelenség is lett volna, mert ellenfeleink ^obb csapatta] rendelkeznek. Nálunk 1978-ban a csapatversenyekben Kiss József nyújtotta a legjobb teljesítményt, tizenhárom mérkőzésen 10,5 pontot szerzett. Mögötte Gasztonyi Endre mester következik kilenc pontjával, s ugyanennyit ért el Szalánczy mester is. Hat alkalommal szervezett, rendezett versenyt a Ferencváros sakk-szakosztálya. Ezek közül kettő volt első osztályú, másik négyen alacsonyabban rangsorolt sakkozók is indulhattak. Nem kevés ez, nem hiányzik például egy nagyobb nemzetközi viadal? — De, azonbar anyagi lehetőségeink korlátozottak, ezért ilyenek megszervezésére nem vállalkozhatunk. Szakosztályaink, a jubileumi évben Miként értékelik az elmúlt esztendőt: jobbat, vagy rosszabbat vártak? Szerettünk volna bajnokságot nyerni, de be kellett látnunk, hogy olyan csapattal, mint a Vasútépítő, nem versenyezhettünk. Ott hat mester is játszott... Tizenhárom és fél ponttal előztek meg minket. Még ha esetleg egyenletesebb teljesítményt is nyújtunk, az is kevés. Ennek ellenére a körülményeket figyelembe véve az elmúlt tizenkét hónap eredménylistáját jónak tartom, mindössze egyet sajnálok, a Statisztikától elszenvedett 9-5-ös vereséget. Ebben az évben újra a feljutás, a másodosztályú bajnokság megnyerése a cél? — Így egyértelműen ezt nem szabad kijelenteni. Az első három között akarunk végezni, hiszen a vetélytár- sak sorában ott lesz az első osztályból kieső, valamint a Statisztika is. Mindkettő papíron erősebbnek látszik. Miért nem sikerül tömegeket megmozgatniuk, hiszen a klub az ország legnépszerűbb egyesületei között van. Sokan úgy gondolják, hogy a zöld-fehér zászló alá csak úgy özönlenek a fiatalok... — Sajnos a fiatalság nem a megfelelő mértékben érdeklődik a mi sportágunk iránt. Hiába van az ötvenhat versenyzőnk között huszonkét fiatal, ez édes-kevés. Ennyiből nem vagyunk képesek kiválogatni azokat a tehetségeket, akiket később már a felnőttek között is számításba vehetünk. Ha volna száz ifjúságink, akkor valamivel több esélyünk lenne az utánpótláshelyzet javítására. Ezúton is nagyon kérem, hogy látogassanak meg minket a klubházba bejáró gyerekek is. Körünkben nem érzik majd rosszul magukat, sportszerű, baráti társaságba csöppenthetnek bele. S ha a gyerekek nem jönnek el önszántukból, a szülők között talán akad néhány, aki már sakkozott, s elmondhatja fiának, vagy fiainak, hogy érdekes, nagyszerű szellemi játék a mienk. Í£ /I A múlt nyomdokain Egykor híres-nevezetes volt az FTC ökölvívó szakosztálya, amely klasszisokat, bajnokokat nevelt. De aztán megszüntették, s pontosan négy évvel ezelőtt történt meg az újjászervezése, az újbóli életrehívása. Az első esztendő legnagyobb részét terem hiányában Óbudán töltötték, s amikor „visszatértek” az Üllői útra nem tudtak mindenkit magukkal hozni, sokan a III. kerületet választották. A szakosztály vezetői viszont nem csüggedtek, nagy szervezésbe kezdtek, 1976- ban már 48 fiatal tette le a technikai minimumvizsgát. Egy évvel később már a minőségi javításra is gondolhattak, s örömükre három bajnoki címet is szereztek. Forgács Ferenc a junior, Esztergomi Péter és Andics Attila a serdülő korosztályban lett aranyérmes. Tánczos Mihály, Szvitek Gyula és Szentirmai 10
