Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1979. június

Zoltán személyében még helyezetteik is voltak.

Következett 1978, amelyet most úgy könyvelnek el, hogy jó év volt. A tervezett 30 olimpiai pont helyett 36-ot gyűjtöttek az országos bajnokságokon, de aztán hat felnőtt versenyző katonai bevonulása miatt kénytelenek voltak lemondani a további eredményességről. A „gyerekek” azonban továbbra is hozták az eredményeket, Dezső Antal és Andics Attila — ő már másodszor — serdülő-bajnok lett, Talmácsi László, Ponozák Attila, Simon István és Liesinger Viktor bronzérmet harcolt ki. Az ifjúságiak között Tánczos Mihály bajnoki második helyezett lett és Aranyjelvényes. ö nemzetközi találkozón is nagyszerűen megállta a helyét. Az Ezüstjelvényesek „beérését” erre az évre várják, Esztergomi Péter, Szentirmai Zoltán, Szvitek Gyula, Orbán József és Szemenyei László a legnagyobb reménység, ök valamennyien gerincét képezhetik az 1980-ra tervezett felnőtt csapatnak.

Mindezt Koch István vezető edző mondta el, aki még hozzátette, bíznak abban, hogy rövidesen az ökölvívók is megfelelő csarnokot kapnak és ideális körülmények között az eddiginél sokkal nagyobb fejlődés kezdődhet. Erre egyébként a múlt is kötelez, amelynek a nyomdokain akarnak haladni.

Rendezték a sorokat, jöhet

a bizonyítás

Az emlékezetes atlétikai állásfoglalás kötelezővé és ugyanakkor a sportág alapjellege következtében természetessé is tette, hogy az FTC atlétikai szakosztálya tagadhatatlan „holtidőszak” utáií ismét megkezdje az „építkezést”. Mindjárt előzetesen és megnyugtatásul:

egészen komoly remény van arra, hogy a jövőben a zöld-fehér színek nemcsak Gresa Lajos nevével kapcsolódnak össze. Örömteli, hogy eljutottunk idáig.

Karádi Péter, az atléták 52 esztendős vezető edzője másfél évvel ezelőtt került a szakosztály élére, így hát az erők felmérésének időszakán túl van.

— Ez kiindulási alapja a tervezésnek, lehetőségek tiszta felméréséhez, a munka perspektíváinak felvázolásához — mondja. — De

1978- at egyértelműen rosz- szul sikerült szezonként kell elkönyvelnünk. A bajnoki helyezések és a megszerzett olimpiai pontok „alulmúlták” a reméltet. Mi 92 ponttal számoltunk, 45 sikerült. Ebben persze szerepet játszott az is, hogy Gresa négy hónapig a sérültek listájára került, s tehetséges közép- és hosszútávfutó gárdánk olyan egyénisége, mint Ötvös Imre is sérüléssel küszködött. így azután csak a futó CSB-elsőséget hódítottuk el, s a fedettpályás OB-ről tértünk haza Gresa (60 m sík), Armuth (női súly) és Szvoboda (800 m férfi) aranyérmeivel. Az ifjúságiaknál egy, a serdülő „B” korcsoportosak között két országos elsőséget szereztünk. Bizony keveset..,

Tulajdonképpen milyen arculatú a szakosztály?

— Ügy hiszem, már a jövő „birodalma”, s talán a közeljövőé. A közép- és hosszútávfutók szakmai előrelépését már a múltban is bizonyító edzők mellett

1979- ben új mestert kapnak a vágtázok, az ugrók és dobók is. Fontos szerepe lesz az utánpótlásnevelésnek, mert ma egyszerűen hiányzik a 15, 16, 17 évesek korosztálya. Egyszerűen azért, mert korábban keveset törődtek a nevelésükkel. Márpedig egy atlétikai szakosztály „gúlája”, azaz a korosztályok egy- másraépülése a legfőbb fel; tétele a zökkenőmentes

életnek. Korábban kiváló nevelőegyesület volt a Fradi atlétikai szakosztálya — most ismét azzá kell válnia. Számos tehetséget igazolunk, így a gerellyel 62 m-t dobó Kántor Györgyöt, a magasugró Ötvös Évát — már 180 cm-t is ugrott —, továbbá a női diszkoszmezőnyben sokra hivatott Papp Terézt. Saját nevelésű ifjaink is vannak. Méltán lehetünk büszkék rájuk és sokat várunk tőlük.

1979 tehát a változások éve lehet?

— Nem lehet — kelül Szakosztályi elnökünk, Dóra Béla nem ismer lehetetlent, amikor a Fradi-atlé- tákról van szó. Hát mi sem tűrünk hátráltató tényezőket. Létesítmények terén nem lehet panaszra okunk, a közeljövőben átadásra kerülő népligeti erősítő- és dobó-helyiségek szép eredmények „melegágyai” lehetnek. Jelenleg 250 tagot számlál a szakosztály. A minőségnek előbb-utóbb jelentkeznie kell abból a jelentős tömegű kezdő fiatalból, akik képességeinek felmérése, eredmények javulása az edzői noteszek fő helyét foglalja el manapság.

Előtérben: a minőség és a fiatalság

Bár most felnőtt első osztályú versenyzőire lehet j büszke Vida Gábor, a mű- j korcsolyázók vezető edző- j je, a beszélgetés során az i derült ki, hogy a jövőben inkább a fiatalokban bízik. Reméli, hogy majd egyszer igazán illő körülmények között dolgozhat tehetségeivel.

A 49 esztendős szakember 1965 óta edzősködik, és 1978-at se nem rossz, se nem igazán kiugró, „tablóra való” évnek értékeli:

— A felnőtt első osztályban a női bajnoki címet Erős Ágnes szerezte meg, a férfiaknál Simon István állhatott a dobogó második fokára. Volt már jobb is, talán nem kell emlékeztetnem különösebben arra az időszakra, amikor Almássy Zsuzsa nemcsak a hazai, de a nemzetközi porondon is „odakorcsolyázta” névjegyét a jégre. Dehát nosztalgiával mit sem érnénk, előre kell tekinteni. S ha már ez a célom, most elmondom: valószínűleg Erős Ági az 1979-es szezonnal pontot tesz pályafutására, őszinte leszek. Nagy nehézségek árán tudtam maradásra, arra rábírni, hogy a januári magyar bajnokságon újabb — s ez lenne az ötödik! — aranyéremmel mondja el a búcsúszavakat ... Ez viszont még any- j nyit von maga után, hogy j a férfiak között méltán pá- I lyázhatunk 1980-tól hazai elsőségre. Ugyanis Vajda László a BSE bajnoka Ágival együtt fejezi be. Ennyi az öröm az ürömben . ..

Megnyugtató, hogy Vida Gábor egyáltalán tervezni tud. Tavaly ugyanis felmerült annak veszélye, hogy hatalmi szóval megszüntetik a szakosztályt. Hogyan történt?

— A jégsportszövetség korábbi illetékesei kifun- dáltak egy olyan megdöbbentő dolgot, hogy csak j egyetlen szakosztály legyen i az országban, a Spartacus, mert ott adottak az anyagi feltételek a „normális működéshez”. Erre a BSE tiltakozott, a Regőczy—Sallai jégtáncduó kivételes eredményeire hivatkozva. Azután hozzánk is eljutott a „vizsgálat”, s egyszeriben kiderült, hogy korántsem anyagi elégtelenségek miatt látták „tarthatatlannak” ! szakosztályunk mindennapjait ... A többi nem olyan j lényeges — vagyunk, és próbálkozunk.

Az ilyen kellemetlen köz- j játékok mellett a pálya- j helyzet sem túl rózsás. A zöld-fehér fiatalok mégis ‘ állják a jeget.

— Igen, büszkén említhetem Baráth Rita, Téglá- j si Tamara, vagy a fiúknál ; Szakács nevét. Ha lesz ben- i nük kitartás, s nem fordulnak el a korcsolyától, akkor ismét emelkedhet a [ nívó. Nemcsak a Fradiban. És persze ha megszűnik a tülekedés a jégért az egyet- len használható pályán, a ' Millenáris sátra alatt. Na- j gyón ránk férne az ígért ,

11