Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. május
Régi fradisták visszaemlékezései A Vasas ekkor meglehetősen pontszűkében volt s ott küzdött a kiesőzónában. Azon a bizonyos találkozón is nehezen lendült játékba a társaság. Hosszú ideig 0:0 volt az eredmény. A vége: győzött a Vasas 2:0-ra s mindkét gólt Takács II. szerezte A két gólt aztán nagyon sok követte. A kis Taki csapata egyik legjobbja volt. 1923-ban került először a válogatottba s 1933- ig harminckétszer húzta magára a címeres mezt 1927-ben igazolta át a Vasasból a Ferencváros. Abban az időben szegény volt a piros—kék klub. a játékosok több hete nem kaptak fizetést, egy napon pedig már edzeni sem tudtak, mert lefoglalták a szerelést. Erre az időre így emlékszik a hajdani nagyszerű csatár: — Nehéz idők voltak ezek. Több családos ember is játszott közöttünk, szükségük volt a pénzre. Nekem volt fizetésem, az Autótaxinál dolgoztam, mint szerelő. Akkor azt mondta az egyik vezető, hogy át kell adjanak egy másik egyesületnek, hogy valami pénzt kapjunk, s ki tudják fizetni a fiukat, meg a pályabért. így került a zöld—fehérekhez, s lett tagja a legendás T betűs csatársornak. (Táncos, Takács II. Turay, Toldi, Kohut) Sok szép emlék fűzi a „kis” Takit az Üllői úti pályához. 1934-ig 290 hazai és nemzetközi mérkőzésen 402 gólt szerzett. A franciák ellen például egy fél tucatszor talán a hálóba az Üllői úton. Erre szívesen emlékszik visz- sza. Akkor még a Vasasban játszott s a piros—kékek a válogatott mérkőzés másnapján Aradon nemzetközi mérkőzést játszottak. Takács II. József ezen is ott szeretett volna lenni. Az akkori szövetségi kapitány megígérte a csatárnak, ha három góllal vezet a magyar csapat — előbb elmehet, hogy elérje a vonatot. Nekilendült hát a magyar csapat s Takács II is. ö egymaga hat gólt rúgott. Már tízszer kotorászott a hálóban a francia kapus, amikor Takács II tizenkét I. kér. ITE ... A klub neve nem került be a futball- történelembe, mert az élvonalba soha nem került fel a tabáni temető környékén élő fiatalok csapata. De a játékosai között már akadt olyan, aki világhírű lett és bejárta az egész földgolyót. Tunigold Géza. S ha valaki még nem tudná — ez Toldi Géza igazi neve. De akkor még így sem ismerték, mert abban az időben a diákok nerp szerepelhettek társadalmi egyesületekben, csak iskolai csapatokban, s gyakori volt hogy álnéven játszottak. .. — Úgy tudjuk, hogy ez nem volt sima átigazolás, mert különböző bonyodalmak kísérték... — kértünk részleteket abból, perccel a lefújás előtt elhagyta a pályát. Kifelé jövet az öltözőből természetesen körbefogták a szurkolók, a kezét szorongatták, vállát veregették, s nem győzte adni az auto- grammokat. A vonatot persze lekéste, de másnap reggel ő is elutazott Aradra. Ez volt a múlt, a régi pálya egyik csodálatos emléke. De az új FTC pályához is fűzi egy nagyon szép esemény a ma már megritkult hajú veteránt, az egykori kiváló labdarúgót. Hajdani klubja őt kérte meg, hogy végezze el a kezdőrúgást a stadion- avatón, 1974-ben. hogy Toldi Géza miként kezdte Üllői úti pályafutását. — Hát igen, majdnem saját trükköm áldozata lettem. Ugyanis, mint már említettem, álnéven, magyarul szólva hamis igazolással játszottam. A Nemzeti intézője „kiszúrt” magának egy ILSZ-mérkőzé- sen, s mivel az igazolásomat is magához vette, hát idegen címre ment el és teljesen más gyereket talált ott. A haverunk addig hí- mezett-hámozott, amíg végül kibökte, hogy az a kép nem az övé és aki ezzel játszik, az Tunigold Géza De a Nemzeti embere ezt nem hitte el, s azt mondta, hoav akkor velem együtt jöjjön ki próbajátékra, s majd kiderül, hogy ki kicsoda. De erre aztán nem került sor, mert másnap, ahogy a Nemzeti intézője kilépett a lakásunkból, már bekopogott a Ferencváros képviselője, aki tisztában volt azzal, hogy én vagyok a „körözött személy”. S ők olyan ajánlatot tettek elém, hogy a szüleim azonnal igent mondtak. Tovább tanulhattam és közben a MOM-ban munkát is kaptam. így azután a Ferencváros játékosa voltam már, mire a Nemzetiből visszajöttek értem ... Toldi Géza akkor került a Ferencvároshoz, amikor a csapat fénykorát élte, Uruguay ellen felejthetetlen győzelmet aratott. S amikor hazajött a zöld—fehér gárda a nagyszerű túráról, már ő is állandó csapattag volt. A vékony Tunigold — gyerek Tóth—. Potya szakszerű irányítása mellett fejlődött és erősödött. Egy-kettőre a közönség kedvence lett. s 1929 és 1940 között 46 alkalommal öltötte magára a nemzeti színű mezt, a 25 góllal tette magát emlékezetessé a magyar labdarúgás számára. — Hogy melyik Üllői úti mérkőzésemre emlékszem vissza a legszívesebben? Mindegyikre! Annál csodálatosabb érzést máig sem tudok elképzelni, mint amikor magamra húzhattam a zöld—fehér mezt és a B-közép elé futhattam ki a pályára — mondja Toldi Géza, s közben képeket, cikkeket, leveleket mutat. Valamennyi egy-egy szép Toldi, azaz— Tunigold
