Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. május
Régi fradistak visszaemlékezései a Rapid elleni 7:1 a KK- ban, s kik rúgták az Uruguay válogatottnak a gólokat, amikor megvertük őkét a portyánkon. Volt olyan esztendő, amikor a bajnokság mellett minden hazai és külföldi kupát megnyertünk. És mennyire szerettek minket a szurkolók! És mi hogyan tiszteltük vezetőinket. Soha nem felejtem A „Tanár Űr.” Hogy ki volt ő? Az idősebbek gondolkodás nélkül is tudják, a fiatalok talán hallomásból, könyvekből, elmondásokból ismerik a nevét. Lázár Gyula. A „Tanár úr” kerek 15 esztendőn át rúgta a labdát az Üllői úti gyepen; 1929- ben volt a bemutatkozása, s 1944-ben a búcsúja, összesen 271 bajnoki mérkőzést játszott zöld-fehérben, s bár csatárként kezdte pályafutását, mindössze 13 gólt lőtt. — Sok-sok mérkőzésre emlékszem vissza ma is olyan élénken, mintha tegnap történt volna, — mondta Lázár Gyula. — Sorrendet nem is tudnék közöttük megállapítani, mert mindegyikhez fűződik valamilyen emlék, érdekesség, epizód. Így például 1930 novemberében az Újpestet el első ferencvárosi edző-, met: Tóth Potya Istvánt. Megkérdezte búcsúzóul, milyen alkalomból készült az interjú. Megmondtuk. — 1000 mérkőzést játszott a Fradi az Üllői úton? Ebből talán én is ott voltam százon a pályán, s jó- néhány százon a lelátón! VARGA BÉLA fogadtuk a pályánkon, s mert Obitz sérült volt, Ber- kessy került helyére a fedezetsorba. Én balösszekötőt játszottam, kemény csatát vívtam a lila—fehér védőkkel. Egy balszerencsés ösz- szecsapás aztán úgy hozta, hogy Berkessy is megsérült, nekem kellett a helyére hátrahúzódnom. Mi lesz most? — ötlött fel bennem, hiszen szokatlan volt nekem ez a poszt. A későbbieket talán már sokszor is elmondtam: néhány csatársorbeli szereplés után végleg fedezet lettem. A „Tanár úr” válogatott az emlékei között, parádés győzelmekről, de ugyanekkor váratlan vereségekről is beszélgettünk. — Az Üllői úti pályának mindig meg volt a maga varázsa, nagy előnyt jelentett valamennyiünknek, de néha mégsem tudtuk ezt kihasználni. Hogy miért? Azt hiszem, ebben nemcsak az ellenfelek, hanem' magunk is ludasak voltunk. így például 1933-ban a bajnokságban vezető csapatunk utolsóelőtti helyen álló Hungáriát látta vendégül. A mérkőzés előtt másról sem hallattunk, hogy: ,,itt a nagy alkalom visszavágni a régi, ll:2-es vereséget..." Ez a hangulat bennünket is elkapott. Jól emlékszem ösz- szeállításunkra: Háda — Lyka II, Papp — Hámori, Móré, Lázár — Táncos, Takács II, Sárost, Toldi, Kemény — volt a csapatunk. A Hungária meglepett bennünket, az 5. percben gólt ért el, de mi gondoltuk, sebaj, majd rugunk mi egy féltucattal. Erre mi történt? — nem rúgtunk! Hiába ostromoltuk 85 percen keresztül a kék—fehérek kapuját, vesztettünk l:0-ra. No, persze inkább a kellemes emlékű mérkőzésekről beszélgessünk. Így 1937-ben a Törekvéssel játszottunk az Üllői úton és 12:l-re győztünk. Bevallom, sohasem tartoztam a gólerős játékosok közé, amit a statisztikai adatok is bizonyítanak, de néha úgy éreztem, jó lenne a hálóba találni. Ezt társaim is észrevehették, mert a találkozón biztattak, hogy törjek én is előre, lőjjek gólt. Szinte tálcán tették elém a labdát, s amikor berúgtam, olyan boldogság fogott el, amikor először léptem be az Üllői úti pálya kapuján... A 66 éves Lázár Gyula olyan lendületbe jött. any- nyira belemelegedett a mérkőzések felidézésébe, hogy szinte a bajnokságok egész sora lepergett előttünk. Érdekes volt az 1938Takács II. József 13 éves korában a Vasasban kezdett futballozni. Bátyja, Géza is ott játszott, s a kis Taki — mivel korábban a Damjanich utcai polgáriban ő őrizte az osztály csapatának hálóját — az ifi II. kapusa lett. Védett, védegetett, mígnem egyszer edzője. Frontz Döme az egyik meccsen imigyen szólt hozzá: — Pihentél eleget a kapuban, tehát épp ideje, hogy mozogj egy kicsit. Menj hát előre a csatársorba s játsszál jobbösszekötőt. S mivel az edző szava parancs volt, Takács Jóska as Bocskai elleni találkozó is, amelyen 5:0-ra győzött a Fradi, s az akkori Táncos, Kiss, Lázár Toldi, Kemény összeállítású ötösfogat valamennyi tagja osztozott egy-egy gólon. — Büszke vagyok arra, hogy a másfél évtized alatt öt bajnokcsapatnak is a tagja lehettem, — mondta beszélgetésünk végén. Ezek az események voltak mindig a csúcsok, s amikor a közönség ünnepelt bennünket, úgy éreztük, nem is szabad lemennünk a pályáról. Eggyé forrtunk valamennyien, nagy családot alkottunk. Lázár Gyulát mostanában ritkábban látjuk az Üllői úton. Csak egy-egy eseményen jelenik meg. de akkor pillanatok alatt közrefogják, köszöntik, szinte ünnepük. Senki sem felejti el, mit tett a Fradiért, miként erősítette kedvenc csapatát, járult hozzá játékával a zöld—fehérek sikereihez, bajnoki győzelmeihez. KOZAK MIHÁLY kapta magát s előrement — csatárkodni. Akkor mindjárt nem sikerült komoly kárt tenni az ellenfél kapujában, de ügyes helyezkedésével, több veszélyes megmozdulásával elintézte magának, hogy többé ne kelljen visszamennie a kapuba. Később előrelépett. Felkerült az ifi I-be. Még ifikorban volt, de már nem egyszer betették a nagycsapatba is, s ott'mindig megállta a helyét. Egyszer aztán eljött a nap, amikor közölték vele, úgy készüljön, másnap a nagycsapatban szerepelt, a VII. kér. SC elleni bajnoki találkozón. Hat gól a franciáknak „Gólt js lőttem!...”
