Fradi magazin (2002)

2002 január / 1. szám

Az első meglepetés akkor ért, amikor a volt Gamma-pálya étterménél megbeszélt randevúnkra a 16 és fél éves Töröcsik Attila taxival érkezett. Aztán a miértre is hamarosan fény derült, édesapja, az egykori újpesti csatárzseni bent römizett megszokott társaival, többek között Martos Győzővei az FTC hajdani kiváló válogatott jobbhátvédjével, ezért a korábban érkezett papa felhívta a fiát, üljön be egy járgányba, s induljon a „bázisra". Eközben Nyilasiék autója is begördült a számukra ugyancsak törzshelynek számító Corner étteremhez. Egyelőre az „öreg” vezetett, noha a 18 éves Tibiké mostanában akarja megszerezni a jogosítványt.

Apáik, a Fradi és az Újpest árnyékában

Villámgyorsan előkerültek a mezek is az ifjak zsebéből, de előtte majdhogynem egyszerre kiáltottak fel: „Ugye tévékamera nem lesz, mivel azt képtelenek vagyunk megszokni!" Lehiggadnak, amikor kiderül, hogy csak a fényképezőgép előtt kell helytállniuk, amit derűsen és örömmel tesznek meg, ráadásul, mint kiderült, rendszeres SZTÁR Sport-olvasók. Folyamatosan érdeklődtek, hogy milyen kérdések lesznek, majd bevallották, még sohasem adtak klasszikus interjút az írott sajtónak. Megnyugtattam őket, hogy most sem kell izgulniuk, parttalanul beszélgethetünk. S amikor a legendás apukák - szemmel láthatóan büszkén, egyben fél szemmel az utódokra tekintve - félrevonultak, az ebédelni érkező vendégek csodálkozva néztek a Fradi- és Újpest-mezben feszítő srácokra és a kedélyes traccspartira.

Kezdésként a fiúkat nem is faggathattam másról, mint édesapjuk árnyékáról, a hajdani sikereikkel való összehasonlításról. Erről ifjabb Nyilasi, aki a Ferencváros fiókcsapatában, a Szent István SE-ben, Patonyi László keze alatt futballozik, ezt mondta: „Sokszor összesúgnak a hátunk mögött, általában dicsérnek, ám azért kritizálnak is, mivel képtelenek elkerülni a papával való összehasonlítást.” Az Újpest ifi B csapatában szereplő Töröcsik Attila, akinek Mózner János az edzője, hozzátette: „Inkább hátrány, hogy apu menő játékos volt, mivel mindig az ő produkciójához mérnek, pedig tudom, hogy soha nem leszek olyan futballista, mint amilyen ő volt, bár ezt ő szeretné leginkább." Ugyanakkor egyikük sem tagadta, örülnek, hogy apáik révén megismerkedhettek a futball belső berkeivel, ami számukra egy színes világ, rengeteg érdekes emberrel, állandó reflektorfénynyel, nagy sztorikkal.

A pálya széléről a pálya közepére

A sportággal meg eleve úgy találkoztak, hogy a nagy elődök kézen fogva kivitték őket a meccsekre, amire ifjú interjúalanyaik ekképp emlékeztek vissza: „Kapásból megfogott a Fradi-meccsek hangulata, és amikor a papa volt az edző az Üllői úton, rendszeresen a pálya szélről, labdaszedőként néztem a nagyok játékát" - jelentette ki ifjabb Nyilasi Tibor. Míg Attila ez ügyben így szólt: „A Fradi-Újpestet sohasem hagyom ki, legyen az a Megyeri úton vagy az Üllői úton, a rangadónak ugyanis fantasztikus a hangulata."

Érdeklődésemre, tudják-e, hogy annak idején a két ősi rivális tagjai milyen jó viszonyban voltak egymással, egyszerre bólintanak, s ujjal mutatnak apáik felé: íme a barátság máig töretlen, amit csak a pályán töltött kilencven perc erejéig függesztettek fel.

Arról, hogy láttak-e felvételeket közismert őseikről, a kis „Nyíl” azonnal rávágta: „Szerencsére sokat, mivel több kazetta is fennmaradt a papa góljairól a válogatottból és a Fradiból egyaránt." Ifjabb Töröcsik azonban szomorkásába „Sokan ígérték, hogy hoznak kazettát apu meccseiről, de eddig még egyet sem láttam, csak elbeszélésekből tudom, hogy nagy zsugás volt. Akkor még a gyepen. mutatott nevetve a szomszéd asztalnál kártyázó édesapjára. Idősebb „Törő" nem is hagyta ki a ziccert, s tréfásan hozzám fordult: „A gyerek profi, így szeretném tudni, mennyit kap ezért az exkluzív interjúért. " A hatalmas nevetés akkor szakadt meg, amikor erényeikről faggattam az utódokat, amire őszintén feleltek. Attila például ily módon: „Előrefelé megy a játék, vissza már nem annyira, azaz a védekezés és

a fejjáték terén van mit javulnom, ebben tényleg apura ütök." Tibi e témakörben modern szakmai érveléssel kezdett el beszélni: „A letámadás híve vagyok, szeretem ugyanis, ha nálam van a labda. A védekezés nekem sem az erősségem, ebben egy kicsit én is papa vagyok. ”

Kis Törő, Kis Nyíl: nagy cél az NB I.

Ezután mindketten megjegyzik, nagy vágyuk, hogy NB l-es labdarúgók legyenek, majd szinte kekec módon, csibészes mosollyal fordulnak hozzám: ugye nem kérdés, melyik csapatban? Persze hogy nem, sőt kívánjuk nekik, legyen részük minél több telt házas Fradi-Újpest derbiben. Persze úgy, hogy ők a gyepen közlekednek, a papák pedig a lelátón rágják a körmüket - vagy idősebb Töröcsik másik becenevét említve: a kefét...

Apropó, a papák! Búcsúzkodás előtt „Törő" és „Nyíl” is afelől érdeklődik: nyomdakészen nyilatkoztak-e a srácok? Megnyugtatom őket: ebben már meg is előzték apáikat...

Bánki József Sztár Sport

Az édesapák, ha röviden is, de elfogultság nélkül így vélekedtek fiaik képességeiről és kilátásaikról:

Nyilasi Tibor: „Szerencsére Tibi imád futballozni, ami alapja lehet, hogy később szép éveket töltsön el a sportágban. Sokat kell még fejlődnie, ám a lényeg, a játék szeretete és az alázat megvan benne, s bár a részemről protekcióra nem igazán számíthat, a maga erejéből is jó futballista válhat belőle."

Töröcsik András: „Komolyabban kellene vennie a futballt, hiszen a tehetsége adott. Ebben bizony nem rám ütött, ebben a korban ugyanis imádtam edzeni, csak később lettem link, de akkor is csak a pályán kívül. Elsősorban rajta múlik, hogy mire viszi."

33