Fradi magazin (2001)
2001. május / 3. szám
A13. oldalon... na. Olyan nyilvánvaló bírói tévedésre pedig, mint amilyen a mérkőzés végén történt az ellenem elkövetett szabálytalankodáskor, eddig pályafutásom során nem is emlékszem, legalábbis ekkora téttel bíró találkozón nem történt ilyen. Székely elmondta, hogy a mérkőzés előtt volt egy rossz előjel, ami számra előrevetítette a kudarcot. Még tavaly kapott csapattársától, Nyéki Balázstól egy dobókockát, amelyet a kocsijában az ülés mellett tart. A kanyaroknál, fékezéseknél mindig megnézi, hogy mit mutat a kocka, ezúttal is így tette. A Komjádi uszoda előtt megállva rápillantott, és a legrosszabb, az egyes jött ki... Persze, akkor nem tulajdonított nagy jelentőséget ennek az „égi jelnek’’, különben is az olimpia előtt - Kosz Zoltánnal közösen - szakított szinte valamennyi kabalájával. Nem is bánta meg, hiszen az olimpián bebizonyította, hogy egy klasszis csapat kabalák nélkül is klasszis. A kitűnő bajnok egyébként vallja, hogy szerencsés csillagzat alatt született, boldog ember. Ezt persze nem a szerencsejátékokra érti, hiszen rendszeresen lottózik, de eddig csak egyszer volt nyertes szelvénye. Akkor viszont a húzást követően csak kilencven nap után ment el a lottózóba, így nem fizették ki a nyereményét. A vízilabdázók még inkább átkozhatják a balszerencsét, leginkább azért, mert a horvát Klaric vezette a mérkőzést. A bíró arcpirító módon - nincs jobb szó rá - elcsalta a találkozót, így a csapat nem jutott tovább a négyes döntőbe. Jellemző, hogy az utolsó percben Székely Bulcsút kis híján a vízbe fojtották a görögök, de a jogos négyméteres helyett mehetett tovább a játék.- A sportban kétség kívül szerepe van a szerencsének, de vallom: ezért tenni kell, olyan nincs, hogy egy gyenge csapat mindent megnyer, egy igazán jó pedig sorozatban kikap - mondta az olimpiai bajnok vízilabdázó. Ezúttal nagyon rosszul jött, hogy ezt a bírópárost kaptuk, mert ha ugyanúgy ítélték volna meg a két csapatot, akkor továbbjutottunk volSzékely dobókockája megjósolta a kudarcot Rovatunkban az elmúlt hetek legbalszerencsésebb ferencvárosi sportolói közül választottunk ki néhányat. Sugár Tímeát nem szereti Fortuna A bolondos április sajnos két remekül menetelő csapatunkat is megtréfálta. A Bajnokok Ligájában legalábbis nem hozott szerencsét ez a hónap, hiszen a női kézilabdacsapat és a férfi pólóegyüttes is hihetetlenül peches körülmények között vérzett el. A nők a döntőbe jutásért játszottak a dán Viborggal, és az első, idegenbeli mérkőzés tisztes helytállása után (24-21-es vereség) a Népligetben 22-21-re kaptak ki, úgy, hogy nagyobbnál nagyobb helyzeteket - köztük öt büntetőt - hagytak ki. Azt mondják, hogy a „jó kapusnak szerencséje is van", de sajnos ez nem volt igaz, Sugár Tímeára. Az Európai-bajnok hálóőr ugyan nem kapott nagy potyagólokat, de a bravúrok sem jöttek össze.- Valóan nagy balszerencse, hogy tizenkilenc óriási helyzetet és öt büntetőt is elhibáztunk - mondta Sugár. - Nagy bakim nem volt, de úgy érzem, hogy több olyan lövés is volt, amely ezúttal bement, de máskor minden bizonnyal hárítottam volna. Eddigi pályafutásom során egy igazán „elátkozott” találkozóra emlékszem, a Dunaferr elleni idegenbeli meccsen négyszer is beleértem a labdába az ellenfél ziccerénél, de mindig befelé pattant. Egyébként nem vagyok babonás, viszont a meccsek előtt ragaszkodom a jól bevált módszereimhez, mindig ugyanúgy készülök fel. Semmi pénzért nem változtatnék a szokásaimon. Leginkább a kabala-szerelésre figyelek, mindig ugyanazokat a cuccokat, ugyanolyan sorrendben veszem fel. Azt viszont vallom, hogy a kapusoknál se szabad túlmisztifikálni a szerencse szerepét, 99 százalékban a felkészültség számít, csak a maradék egy százalékban dönt Fortuna. Sugár elárulta, hogy a civil életben nem egy mázlista, a szerencsejátékokon például rendszeresen veszít. Esetében az a mondás sem igaz, hogy akinek szerencséje a kártyában, az szerencsés a szerelemben, mert egyelőre nem találta meg az igazit. 13
