Fradi magazin (2001)
2001. május / 3. szám
Ha nem látjuk, nem hisszük el... Az 1999—2000-es vízilabda-bajnokságot az FTC-Thomas Jeans csapata nyerte. A zöld-fehérek némi meglepetésre a döntőben két vállra fektették az esélyesebb BVSC-Brendont, a címvédőt. A Fradi a nagy sikert követően azonban meggyengült, meghatározó játékosok távoztak a Népligetből, többnyire külföldre. Ennek ellenére, Vad Lajos együttese igyekezett helytállni a hazai és a nemzetközi porondon. A Bajnokok Ligájában csupán egy hajszál választotta el a Ferencvárost a nagy bravúrtól, a négyes döntőbe kerüléstől. Két úr, a horvát Klaric és elsősorban a szlovák Kratochvill viszont úgy gondolta, nem való oda a magyar bajnok. Ország-világ szeme láttára úgy ítélkeztek a sorsdöntő mérkőzésen, hogy arra a legfinomabb szó is így hangzik: csalás. Vad Lajos vezetőedzővel a BL-szereplésrői és a még a csapat előtt álló feladatokról beszélgettünk.-A sorozat kezdetén milyen tervekkel szállt vízbe a Fradi?- A becsületes helytállás reményében indultunk harcba, és szerettünk volna bejutni a legjobb nyolc közé - mondta. - Nápolyban játszottuk a selejtezőt, és sikerült elérnünk a célunkat. A negyeddöntő sorsolása kedvezőnek tűnt számunkra, és ezt alátámasztandó, rögtön az első meccsen nyertünk is idegenben az Olympiakosz Pireusz ellen. Ezzel magasra tettük a mércét, és a jó rajt után szinte mindenki elvárta tőlünk a továbblépést a négyes döntőbe.- Reális volt ez?- Úgy gondolom, igen. Igaz, a Becsejjel szemben a mostani csapattal nem sok esélyünk volt, ám a Nizzában elszenvedett vereség váratlanul ért bennünket. Bár ezen a mérkőzésen nem játszottunk rosszul, a szokatlan játékvezetői felfogással - sok kontrafaultot ítéltek ellenünk, azaz a mi támadásunknál elvették tőlünk a labdát - nem tudtunk mit kezdeni. Itthon aztán megvertük a franciákat, és reménykedve vártuk az utolsó meccset.- Miként fogadtátok a hírt, hogy a magyarokkal hagyományosan nem túlságosan barátságos Klaric és az olimpiai döntő vezetésétől éppen a magyarok miatt eleső Kratochvill fújja a sípot a Komjádi uszodában?- Beszélgettünk a bírókról a vezetőkkel és a csapattal is, és nem voltunk nyugodtak a jövőt illetően. Először arra gondoltam, tiltakozni kellene, elsősorban a szlovák sípos ellen, de aztán rájöttem, jól tették a szakosztály irányítói, hogy nem léptek semmit, ha nem Kratochvill, akkor más jött volna, s az előzmények miatt még jobban hátrányos helyzetbe kerülünk. A mérkőzésen végig nagy nyomás alatt játszottunk, de megpróbáltam tartani a lelket a fiúkban, hogy ne foglalkozzanak a bírókkal, csak a játékra figyeljenek. Ez többé-kevés- bé sikerült is, ám a hajrában mégis alulmaradtunk.- Az elképesztő ítéletek ellenére is megvolt a lehetőség a továbbjutásra. ..- Igen, hét-hétnél, sorsdöntő szituációban nem tudtak kellően koncentrálni a játékosok. De nem hibáztatom őket, mert a sok emberhátrány kivédekezése rengeteg energiát kivett belőlük, és óhatatlan, hogy hibák csúsztak a támadásokba. Talán a végén az is megzavarta a csapatot, hogy engem érthetetlenül elküldték a kispadtól. Döbbenetes, hogy ez a két bíró mit meg mert tenni az olimpiai aranyérmes ország bajnokcsapatával, hazai pályán. Ami ezen a mérkőzésen történt, az a magyar sportdiplomácia teljes csődje volt. Mindennél többet elmond a kiesésünk körülményeiről, hogy a meccs után a szurkolók éltették a csapatot, és egyenként is köszöntötték, vigasztalták a játékosokat. Ilyen szurkolói szeretettel még nem találkoztam se aktív pólósként, se edzőként.- Nincs sok idő pihenni, folytatódik a bajnoki rájátszás a döntőbe jutásért - de milyen esélyekkel?- Kegyetlenül nehéz meccsek várnak ránk a Honvéd ellen, nagyon jó csapat a riválisunk. Bár kétpontos hátrányból indulunk, szeretnénk továbbjutni. A botrányos Bajnokok Ligája-mérkőzésre visszatérve: a találkozó hivatalos delegátusa, Angella úr a másnapi Európa-bajnoki sorsoláson rendkívül érdekes dolgokat mondott - természetesen „nem hivatalosan". A sportvezető elmondta, hogy öt súlyos hibát vett észre a bírópáros működésében, és azok a hazai csapatot sújtották. Bár ennek a lényeget - a kiesést - illetően, már az égvilágon semmi jelentősége nincs, azért jó tudni: nem csak mi, magyarok láttuk úgy, hogy igen furcsán vezették a bírók a mérkőzést... Margay Sándor Nem a mostani BL-mérközés után készült a fotó. Balról: Wiesner, Székely, Vad 14
