Fradi magazin (2001)
2001. szeptember / 6. szám
Részletek a könyvből M A császár kitüntetése A császárokat általában kitüntetik. Magára valamit adó császár színes ékköveket kap törzsfőnököktől, fényes, többnyire kereszt alakú rendjeleket nyugati demokráciák rejtett royalistáitól. Egy császárunk nekünk is van, s végre kitüntetést is adnak neki. Egészen pontosan ma, a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjét nyújtják á\ Albert Flóriánnak. Aki esetleg úgy gondolja, mit keres a kitüntetettek között egy kiöregedett futballista, az téved. Méghozzá nagyot. Ha van eset, hogy nem csupán a kitüntetés emeli a kitüntetett rangját, hanem fordítva, akkor ez egy ilyen eset. Lehet lesajnálni mindazt, ami futball, de nem lehet nem tudomásul venni, hogy ez a néhányak által lesajnált dolog, kétmilliárd ember legkedvesebb já téka, s e tömegjátéknak volt egy évtizeden át utolsó magyar világsztárja, Albert Flórián. Nem pendliző, általunk kinevezett, mindenütt megbukó sztár ja, hanem olyan klubhű sztárja, akit bármely nyugati nagycsapat imába foglalt boldogsággal állított volna csatársora közepére. Az én generációmnak Albert meghatározó, korosztályos élménye volt. Egyetlen cselében több tehetség volt, mint egy mai magyar mérkőzésben öszsze- sen. Nekünk ő olyan élményt adott, amit azóta sem érezhetett fiatal magyar szurkoló Azt az élményt, hogy a nevével fémjelzett csapat a világ bármely válogatottjának egyenrangú ellenfele volt, meggypiros és zöld mezben egy aránt. Volt kire büszkének lennünk, s ma már egykori oktondi ifjak, nagyon sajnáljuk egykori füttyeinket. Mert ne feledjük, Albert néha csípőre tett kézzel állt a félvonalnál, s olyankor megszólalt a közönség füttye. Bánjuk már öregedő császárunk, hisz’ láttuk, mi történt azóta. Egykori alattvalói nevében gratulál: Siposhegyi Péter Siposhegyi Péter hét évvel ezelőtti szívdobogtató sorainál nehezebb méltóbban kezdeni egy olyan albumot, amely Immár a 60 éves Albert Flórián tiszteletére készült... 4
