Fradi magazin (2001)

2001. szeptember / 6. szám

„Császár” a beceneve- Biztosan jó érzés ilyen „trónon" lenni. Már ekkor is Császárnak becéztek? Kitől hallottad ezt a megtisztelő nevet először?- Úgy emlékszem, kórusban kiabálták valamelyik „gólbő” mécs­esén. A Császárrá pingált fotómat egy debreceni meccsre indított különvonat mozdonyára rögzítve láttam először... Ilyen helyzetben persze - a szurkolók vállain - édes a pihenés. De volt is mit kipihen­ni. Na meg minek örülni. (Nekem egyébként nincs meg ez a fotó - Orosz Pali kölcsönözte az albumhoz. Mögöttem őt is ott hordozzák a lelkes szurkolók.)- Egy Regös László nevű szurkoló már a „Császár" képével deko­rálta cilinderét. Érzésed szerint jól viselted el óriási, szinte hihetetlen népszerűségedet?- A sok kezdeti siker után megszoktam az ünneplést. Ez eleinte nagyon jól esett, feldobott. Aztán kiismertem a hangulatot, a bánás­módot a kudarcok idején is... Mindkettőt elfogadtam, talán a napi hangulatomban nem mindig jól reagáltam az eseményekre. Meg­bántani soha nem akartam senkit.- Egy befejező csatárnak mindig van esélye a „tömeges" gól­szerzésre. Én elég jól fejeltem, sokszor juttattam így a labdát a háló­ba. Ennyire azonban, mint ezen a BVSC elleni meccsen, soha nem jött ki a lépés még megközelítőleg sem. Egy kicsit szerencse dolga is volt - de azzal együtt bravúrként jegyzik. Jó, hogy nekem sikerült elérni. Igaz, a fiúk a mérkőzés után azt mondták, hogy ezt a nagy fe­jet nem volt nehéz eltalálni.- Albert a „légtérben". Mindkét képen jóval magasabbra ugrot­tál, mint az ellenfél. Jó „rugóid" voltak, vagy az ütemet kaptad el kitűnően?- Is-is. Egy csatár jó helyezkedéssel, bátor ütközésvállalással sokat „kellemetlenkedhet" a kapu előtt. Az ellenfél megelőzése már fél siker. Mind a levegőben, mind a földön. Nem a magasság a döntő a kapu előtt, gondoljunk csak Fenyvesi, Seller, Müller vagy Sándor gólveszélyes megmozdulásaira. Időnként úgy lefe­jelték a magas védőket, hogy azok már csak a hálóban látták a lab­dát, mire feleszméltek.- A debrecenieknek 1960-ban hat gólt lőttél! íme, egy a hatból. Szerettél 11 -est lőni? Milyen érzés volt a nevedet a meccs után a vil­lanyújságon hatszor látni? Egyáltalán láttad a villanyújságot?- Soha nem szerettem 11-est lőni, de a gólkirályság időnként megkövetelte. Na, meg sokszor nem volt, aki letegye a mésszel je­lölt büntetőpontra a labdát. Életem legszomorúbb 11-es kihagyása az Üllői úton a Galataserai elleni BEK-meccsen volt. Nagyon bántott a 11 -es kihagyása. Na, de 1960 decemberében még ezt nem tudhat­tam, lőttem a gólokat - egyet tizenegyesből is. Szegény Jakab ka­pust illett vigasztalnom a meccs után.- A villanyújságon általában csak az időt nézzük, olyankor az em­ber elveszíti időbeni tájékozódását. Hatszor az Albert név? Hát mit mondjak, kellemesen furcsa volt...- Rákosival és Dalnokival ott voltunk Rómában, és bronzérem­mel tértünk haza. De ahhoz, hogy odaérjünk, a cseheket otthonuk­ban kellett legyőzni. Amikor az ominózus mérkőzésre mentünk, a magyarok különvonatára ezt írták a helyiek: „Minden út Rómába vezet, de Brnóban győzni nem lehet!" Tényleg, a csehszlovákoknak nagyon jó csapata volt. Háromszor mentünk át az egész meccsen a félpályán: kétszer, amikor a gólt szeretem, harmadszor a szünet utáni térfélcserénél...- Nagyon sokan a kedvedért jártak mérkőzésre, gondolom, érez­ted a lelátóról a feléd áradó szeretetet...- Engem a szurkolók nagyon szerettek, ünnepeltek. A régi fradis- ták még a falelátós tribünök idején, úgy nyolcszázan-ezren az edzé­sekre is kijöttek, dédelgettek bennünket. Amikor jól ment a játék, min­denkinek a gyereke voltam. Amikor kevésbé, bizony csak egy apám és egy anyám maradt - akiket meglehetősen sokan szidtak...- Az érettségi után újságíróként folytattad a „ civil" életed. Az MTI- hez kerültél - milyen feladatot kaptál?-Hotter Józsi bácsinak nagyon sokat köszönhetek, hiszen pálya­futásom kezdetén, szinte apaként karolt fel mind a pályán, mind a magánéletben. Az MTI-hez is ő helyezett el. A világ sportja sorokban - ez az összeállítás volt a munkám és nagyon szerettem csinálni. Nem dicsekvésként mondom, de azokban az időkben valamennyi sportág világ- és Európa-csúcsát, a csúcstartók adatait mind kapás­ból tudtam. A legjobban természetesen Hoffer Józsi bácsit kedvel­tem és szerettem. Aztán rájöttem, hogy az újságírói hivatás egész embert kíván, állandó készültséget jelent. És ugye, én mindig egy másik pályán kellett, hogy készenlétben álljak.-Az újságírástól egy rendhagyó „cikkrészleteddel" búcsúzunk - a Magyar Ifjúságban jelent meg, akkor, amikor 14 év után ismét bajnok lett a Fradi! A cikknek mi más lehetett volna a címe: „így láttam a pá­lya közepéről"... Nos, ebből egy kis idézet: „Mi van az összehasonlíthatatlanul jobb tavaszi szereplés mögött? Röviden: kemény munka és sikeres szerkezeti változások a csapaton belül. A téli mérkőzésszünetben minden eddiginél keményebben ala­poztunk. Tréfásan „robot korszaknak" neveztük el a rendkívül fárasztó néhány hetet, amely aztán gyümölcsözött a nagy hajrában. Vesztésre álló mérkőzéseken egyenlítettünk, illetve győztünk, végig bírtuk a sok­szor szinte öldöklő iramú mérkőzéseket. Végre tudtuk hajtani, amit a szív akart, volt hozzá erőnk, szerintem sokkal több, mint bármelyik ri­válisunknak. Igaz, a csapat tagjai minden erejüket a felkészülésre for­dították. Egyetlen játékosuknál sem fordult elő kilengés, a szórakozást eltettük a nyári pihenőre. Orosz fedezetbe állítása, a nagyon tehetsé­ges ifjúsági válogatott Varga, továbbá a két új fiú, Aczél és Fenyvesi II. beépítése nagyszerűen sikerült. Különösen Orosz magas színvona­lú fedezetjátéka volt döntő hatással a csapat teljesítményére. Nagy­szerűen érvényesült technikai képzettsége, fejjátéka, a stílusával „megszínezte" az egész együttest. Gólveszélyesebb volt a Fenyvesi //, Varga jobbszárny, a kapuban pedig Aczél bravúrokkal állt őrt. Döntő tényező volt, hogy a tavaszi második, harmadik és negye­dik fordulóban úgy játszottuk le rangadóinkat a Honvéd, az Ú. Dózsa és az MTK ellen, hogy mindössze egy pontot vesztettünk. Amíg mi gyűjtögettük a pontokat, riválisaink meglepő vereségeket szenved­tek, ez is magyarázata a váratlan helycseréknek. Mindezeken felül a csapat kifogástalan küzdőszelleme, egymás baráti segítése hozta meg a Ferencváros számára tizennégy esztendei szünet után a baj­noki címet. 5

Next

/
Thumbnails
Contents