Fradi magazin (2001)

2001. szeptember / 6. szám

„Császár” a beceneve- Biztosan jó érzés ilyen „trónon" lenni. Már ekkor is Császárnak becéztek? Kitől hallottad ezt a megtisztelő nevet először?- Úgy emlékszem, kórusban kiabálták valamelyik „gólbő” mécsesén. A Császárrá pingált fotómat egy debreceni meccsre indított különvonat mozdonyára rögzítve láttam először... Ilyen helyzetben persze - a szurkolók vállain - édes a pihenés. De volt is mit kipihenni. Na meg minek örülni. (Nekem egyébként nincs meg ez a fotó - Orosz Pali kölcsönözte az albumhoz. Mögöttem őt is ott hordozzák a lelkes szurkolók.)- Egy Regös László nevű szurkoló már a „Császár" képével dekorálta cilinderét. Érzésed szerint jól viselted el óriási, szinte hihetetlen népszerűségedet?- A sok kezdeti siker után megszoktam az ünneplést. Ez eleinte nagyon jól esett, feldobott. Aztán kiismertem a hangulatot, a bánásmódot a kudarcok idején is... Mindkettőt elfogadtam, talán a napi hangulatomban nem mindig jól reagáltam az eseményekre. Megbántani soha nem akartam senkit.- Egy befejező csatárnak mindig van esélye a „tömeges" gólszerzésre. Én elég jól fejeltem, sokszor juttattam így a labdát a hálóba. Ennyire azonban, mint ezen a BVSC elleni meccsen, soha nem jött ki a lépés még megközelítőleg sem. Egy kicsit szerencse dolga is volt - de azzal együtt bravúrként jegyzik. Jó, hogy nekem sikerült elérni. Igaz, a fiúk a mérkőzés után azt mondták, hogy ezt a nagy fejet nem volt nehéz eltalálni.- Albert a „légtérben". Mindkét képen jóval magasabbra ugrottál, mint az ellenfél. Jó „rugóid" voltak, vagy az ütemet kaptad el kitűnően?- Is-is. Egy csatár jó helyezkedéssel, bátor ütközésvállalással sokat „kellemetlenkedhet" a kapu előtt. Az ellenfél megelőzése már fél siker. Mind a levegőben, mind a földön. Nem a magasság a döntő a kapu előtt, gondoljunk csak Fenyvesi, Seller, Müller vagy Sándor gólveszélyes megmozdulásaira. Időnként úgy lefejelték a magas védőket, hogy azok már csak a hálóban látták a labdát, mire feleszméltek.- A debrecenieknek 1960-ban hat gólt lőttél! íme, egy a hatból. Szerettél 11 -est lőni? Milyen érzés volt a nevedet a meccs után a villanyújságon hatszor látni? Egyáltalán láttad a villanyújságot?- Soha nem szerettem 11-est lőni, de a gólkirályság időnként megkövetelte. Na, meg sokszor nem volt, aki letegye a mésszel jelölt büntetőpontra a labdát. Életem legszomorúbb 11-es kihagyása az Üllői úton a Galataserai elleni BEK-meccsen volt. Nagyon bántott a 11 -es kihagyása. Na, de 1960 decemberében még ezt nem tudhattam, lőttem a gólokat - egyet tizenegyesből is. Szegény Jakab kapust illett vigasztalnom a meccs után.- A villanyújságon általában csak az időt nézzük, olyankor az ember elveszíti időbeni tájékozódását. Hatszor az Albert név? Hát mit mondjak, kellemesen furcsa volt...- Rákosival és Dalnokival ott voltunk Rómában, és bronzéremmel tértünk haza. De ahhoz, hogy odaérjünk, a cseheket otthonukban kellett legyőzni. Amikor az ominózus mérkőzésre mentünk, a magyarok különvonatára ezt írták a helyiek: „Minden út Rómába vezet, de Brnóban győzni nem lehet!" Tényleg, a csehszlovákoknak

nagyon jó csapata volt. Háromszor mentünk át az egész meccsen a félpályán: kétszer, amikor a gólt szeretem, harmadszor a szünet utáni térfélcserénél...- Nagyon sokan a kedvedért jártak mérkőzésre, gondolom, érezted a lelátóról a feléd áradó szeretetet...- Engem a szurkolók nagyon szerettek, ünnepeltek. A régi fradis- ták még a falelátós tribünök idején, úgy nyolcszázan-ezren az edzésekre is kijöttek, dédelgettek bennünket. Amikor jól ment a játék, mindenkinek a gyereke voltam. Amikor kevésbé, bizony csak egy apám és egy anyám maradt - akiket meglehetősen sokan szidtak...- Az érettségi után újságíróként folytattad a „ civil" életed. Az MTI- hez kerültél - milyen feladatot kaptál?-Hotter Józsi bácsinak nagyon sokat köszönhetek, hiszen pályafutásom kezdetén, szinte apaként karolt fel mind a pályán, mind a magánéletben. Az MTI-hez is ő helyezett el. A világ sportja sorokban - ez az összeállítás volt a munkám és nagyon szerettem csinálni. Nem dicsekvésként mondom, de azokban az időkben valamennyi sportág világ- és Európa-csúcsát, a csúcstartók adatait mind kapásból tudtam. A legjobban természetesen Hoffer Józsi bácsit kedveltem és szerettem. Aztán rájöttem, hogy az újságírói hivatás egész embert kíván, állandó készültséget jelent. És ugye, én mindig egy másik pályán kellett, hogy készenlétben álljak.-Az újságírástól egy rendhagyó „cikkrészleteddel" búcsúzunk - a Magyar Ifjúságban jelent meg, akkor, amikor 14 év után ismét bajnok lett a Fradi! A cikknek mi más lehetett volna a címe: „így láttam a pálya közepéről"... Nos, ebből egy kis idézet:

„Mi van az összehasonlíthatatlanul jobb tavaszi szereplés mögött? Röviden: kemény munka és sikeres szerkezeti változások a csapaton belül. A téli mérkőzésszünetben minden eddiginél keményebben alapoztunk. Tréfásan „robot korszaknak" neveztük el a rendkívül fárasztó néhány hetet, amely aztán gyümölcsözött a nagy hajrában. Vesztésre álló mérkőzéseken egyenlítettünk, illetve győztünk, végig bírtuk a sokszor szinte öldöklő iramú mérkőzéseket. Végre tudtuk hajtani, amit a szív akart, volt hozzá erőnk, szerintem sokkal több, mint bármelyik riválisunknak. Igaz, a csapat tagjai minden erejüket a felkészülésre fordították. Egyetlen játékosuknál sem fordult elő kilengés, a szórakozást eltettük a nyári pihenőre. Orosz fedezetbe állítása, a nagyon tehetséges ifjúsági válogatott Varga, továbbá a két új fiú, Aczél és Fenyvesi II. beépítése nagyszerűen sikerült. Különösen Orosz magas színvonalú fedezetjátéka volt döntő hatással a csapat teljesítményére. Nagyszerűen érvényesült technikai képzettsége, fejjátéka, a stílusával „megszínezte" az egész együttest. Gólveszélyesebb volt a Fenyvesi //, Varga jobbszárny, a kapuban pedig Aczél bravúrokkal állt őrt.

Döntő tényező volt, hogy a tavaszi második, harmadik és negyedik fordulóban úgy játszottuk le rangadóinkat a Honvéd, az Ú. Dózsa és az MTK ellen, hogy mindössze egy pontot vesztettünk. Amíg mi gyűjtögettük a pontokat, riválisaink meglepő vereségeket szenvedtek, ez is magyarázata a váratlan helycseréknek. Mindezeken felül a csapat kifogástalan küzdőszelleme, egymás baráti segítése hozta meg a Ferencváros számára tizennégy esztendei szünet után a bajnoki címet.

5