Fradi-híradó (1975)
1975. április
FIATALOKKAL AZ ÉLVONALBA Az atlétikáról mostanában mindenütt nagyon komolyan beszélnek. Érthető, hiszen olyan sportágról van szó, amely nemrégiben még szép napokat élt idehaza, aztán a „dagály” után „apály” következett, gyors hanyatlás, sorvadás. A visz- szafejlődést vidéken és a fővárosban is tapasztalni lehetett, s ez alól a Ferencváros sem volt kivétel. Annak idején — 1968-ban —, amikor a Ferencváros beszüntette atlétikai szakosztályának működését, sokan azt mondták: ez példátlan. Hat évvel később, amikor a szakosztály — életképesen — újra jelentkezett, ismét csak azt mondogatták, hogy példátlan. Persze most már a szó pozitív értelmében. Költözködés a Népligetbe — Szerencsére, a szakosztály jövőjéről nem kellett lemondanunk, hiszen az átmeneti időszakban a sportiskolás atléták tovább dolgozhattak — mondja Munkácsi István, a szakosztály vezető edzője. — Dolgozhattak, azt mondom, de közben mosolyognom kell, hiszen a Ferencvárosi Vasutas pályán őszintén szólva szenvedés volt a munka. Az öltözőépületet barakk helyettesítette, a pályát salak-por keverék borította, aki belépett ide, valóban felhagyott minden reménnyel. Most még csak Gresa képét közölhetjük. Remélhetőleg legközelebb már másokét is Vagy mégsem? — Csak azok maradtak meg, akiket nem kellett tartani. Túlzás nélkül állítom, az idejáró gyerekeket valóban a Ferencváros, az egyesület varázsa vonzotta, s gátolta meg abban, hogy más színekben versenyezzenek. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de az említett rossz körülmények között is tíz aranyjelvényes versenyzővel büszkélkedhetünk, a serdülő lányok az egyesületek közötti versenyben az ötödik helyen végeztek. A válsághelyzetben sokkal kevésbé számíthattunk az edzők kitartására, megértésére, a szakemberek jöttek-mentek, szinte minden hónapban új „felállásban” dolgoztunk. Az újjáéledés első jele az új összetételű szakosztályvezetőség megalakulása volt, amelynek élére Dóra Béla, a Vörös Október Mezőgazdasági Tsz elnöke került. A vezető edzői megbízatási; pedig Munkácsi István, az egykori válogatott versenyző kapta, aki már hét éve dolgozott a sportiskolásokkal. Aztán következett a „költözködés”, a szakosztály bevonult új otthonába, a népligeti volt BSE pályára. — Eleinte nem is fogtuk fel, hogy milyen nagy dolog történt — folytatja Munkácsi István. — Olyan ez a sporttelep, mint egy csendes kis sziget a nagyváros forgatagában. (géret és megvalósítás A lehetőséget, úgy is lehet mondani, a „keretet” megkapta tehát a szakosztály. — ígéretet tettünk, hogy 1978-ra kiharcoljuk helyünket az „A” kategóriás szakosztályok között — veszi át a szót dr. Czeglédi György, a szakosztály elnökhelyettese, a KHV főosztályvezetője. — Ügy érzem, eddig minden rendjén volt, s ha szakembereink ugyanolyan lelkesen dolgoznak, mint mostanáig, akkor teljesítjük a terveinket. Sok mindent kaptunk, mégis néhány dologra még szükségünk van, így a vizesárok, a dobóhelyek felépítésére, a kondícióterem kibővítésére, jobb felszerelésére. Ha ezek a kéréseink teljesülnek, akkor végre újra együtt edz- het a szakosztály minden tagja, mert egyelőre a dobók egy csoportja Nagy Zsigmond vezetésével csak a Népstadionban gyakorolhat. Nem titok, hogy az élvonalba való visszatérés meggyorsítása érdekében a Ferencváros néhány neves, s kevésbé híres, de nagy reményekre jogosító versenyzőt átigazolt. Az ide került atléták egy része idén már versenyezhet, mások „kivárnak”. — Továbbra is nyitva áll a kapu azok előtt, akik az FTC-ben kívánnak versenyezni, de arra vigyázunk, hogy az átigazolásokkal ne gyengítsük meg a most fejlődő vidéki bázisokat. Azokra sincs szükségünk, akik nem vállalják a követelményeink teljesítését, s csak ígérgetésekből akarnak megélni. Széles bázis A szakosztály szerencsés helyzetben van, hiszen utánpótlását széles bázisról gyűjtheti, a kerület sport- tagozatos iskoláiból, de ezeken kívül valójában az ösz- szes ide tartozó intézményből. — Könnyű dolgom volt, hiszen kollégáim elkísértek a „bemutatkozó körutam- ra”, s a testnevelő tanárok is szívélyesen fogadtak — mondja Lékay Mária, aki az előkészítő csoportokkal és a serdülő „B” garnitúrával foglalkozik. — A hozzám tartozó 10—13 éves gyerekek minden mozgásformával megismerkednek, futnak, dobnak és ugranak, s közben a fizikai képességüket is fejlesztjük. Előttem már a tornászok, a ké- zilabdások és a labdarúgók is „válogattak” az iskolákban, mégis sikerült összeállítanom két 20—20 fős csoportot, ügyes, tehetséges gyerekekből. Az „előkészítősök” beéré- sére bizony még négy-öt évet kell várni, jóval kevesebbet (viszont azokéra, akik már tavaly is felcsillantottak valamit a képességeikből. — Pólya Éva, a 800 méteren már 2:15.9 percet futott, s idén biztos, hogy javítani fog ezen az eredményén — ez Vitencz Géza módszertani osztály vezetőjének a véleménye. — Mellette Papp Teréz, a diszkoszvetésben lett utánpótlás kerettag, Bernáth Juditnak, Maczkó Gabriellának, Molnár Gyulának a vágtaszámokban, Kalmár Istvánnak és Bimbó Ferencnek a kalapácsvetésben, Batta Tündének a magasugrásban jósolunk szép pályafutást. Ha minden jól megy, hamarosan nem csak Gresa Lajosa lesz az FTC-nek ... — A Magyar Atlétikai Szövetség követelmény- rendszerét magunkénak érezzük — zárta a rögtönzött „kerekasztal-beszélge- tést” a módszertani osztály vezetője. — Egy nyelven beszélünk a szövetség vezetőivel. Arra törekszünk, hogy minél gyorsabban beérjen a saját nevelésű utánpótlásunk. Nincsenek aggályaink, nagyon lelkes és határozott a megfiatalodott edzői gárdánk. Az itt folyó tervszerű munka csak eredményes lehet! SZALAY PÉTER 13
