Fradi-híradó (1975)
1975. április
VÍZILABDÁS REMÉNYEK Aki csak egy kicsit is jártas a vízilabdasportban, jól ismeri Josef Dirnweber nevét. Az osztrákok világhírű szakembere, az európai szervezet egyik vezető funkcionáriusa; a híres játékvezető mindenhol nagy tekintélynek örvend. Ahol megjelenik, kérdésekkel ostromolják és véleményének mindig súlya van. Mindezt azért vetettem most papírra, mert amikor a Kupagyőztesek Európa Kupájának budapesti döntőjén három délutánon keresztül egymás mellett ültünk a zsúfolásig megtelt margitszigeti fedett uszoda lelátóján, nem győztem hallgatni dicsérő szavait. „Kitűnő ez a csapat... Gerendás nagyszerű játékos ... Ilyen szép gólt ritkán látni... Gratulálok, megérdemelték a kupagyőzelmet!” S ha azóta el is telt már néhány hónap, mégis ide kívánkozik a Fradi- vízilabdázók nagyszerű diadalának a regisztrálása: az Akademik Szófia elleni 11:3, a Zian Vitesse elleni 10:1 és az Európa Kupában korábban négy elsőséget szerzett Zágrábi Mla- dost elleni 6:5 arányú győzelem. De most már újabb esemény, az idei országos bajnokság került előtérbe, amelyet még megelőzött az FTC együttesének skandináviai útja, továbbá Kásás Zoltánnak és Bállá Balázsnak a részvétele a válogatott kanadai és amerikai mérkőzésein. Milyen előjelekkel néz a bajnoki pontvadászat elé? — ez volt az első kérdés Goór István edzőhöz, aki hatodik éve mestere a csapatnak, s keze alatt egyetlen nemzetközi mérkőzését sem veszítette el a zöld-fehér gárda. — Bevezetőben szeretném megemlíteni, hogy működésem alatt háromszor szereztük meg a bronzérmet, tavaly pedig sikerült még előbbre lépnünk, másodikok lettünk — mondta az edző. — Ezt az adott körülmények között a maximumnak ' tartottam, s ugyanekkor alapnak is a jövőhöz. Egy pillanatig maradjunk még a múltnál. Mivel magyarázza a sikeres bajnoki szereplést, no meg a tekintélyes nemzetközi kupagyőzelmet? Érettebb játék — Általános fejlődést értünk el, ez részleteire bontva talán szemlélte- tőbb is az olvasóknak: fizikailag erősödtek játékosaink; jobb volt az erőnlétünk, mint az előző években; sikerült javulnunk az úgynevezett vegyesvédekezésben, tehát a zóna- és emberfogásos védekezésben. A nehéz mérkőzésekre mindig „felnőtt” a csapat; eredményesebbek lettünk az átlövésekben, ez többek között Debreceni Zsoltnak is köszönhető, aki 104 gólunkból egymaga 33-at szerzett. Mindent összevetve érettebb lett a játékunk. Milyen a hangulat, a szellem a Fradi vízilabdacsapatában? — Borítsunk fátylat a múltra, mert tavaly voltak kisebb-nagyobb nézet- eltéréseink, s köztudott, hogy a távozás gondolatával is foglalkoztam. De ez már a múlt, most valóban nagyszerűen együtt van a gárda és nem szabad megengednünk, hogy ezt a szellemet bármi is megrontsa. A Ferencváros mindig híres volt arról, hogy nagyszerű vízilabdázókat nevelt, s elsősorban saját utánpótlására épített. A riválisok viszont sorra igazolnak innen-onnan, s úgy tűnik, hogy az 1975. évi bajnokságban még több jó csapat lesz. Az OSC változatlanul erős, őrzi bajnoki címét; a Vasas Bányaival és két KSI-s fiatallal erősített; a Bp. Spartacus a nagyon tehetséges Somossyval és Deákkal kezdi a bajnokságot; a Honvéd- ban játszik Potyondi is, a Szeged pedig Szittya, Luther és Zámbó leigazolásával akár a legjobb vidéki csapat címet is megpályázhatja. És a Fradi? — Üj név nincs a tizenhármas keretünkben, amelynek tagja: Steinmetz, Péter és Körösi kapusok, Bállá, Kásás, Wiesner, Debreceni, Szellő, Ipacs, Gerendás, Győré, Konrád és Kövecses mezőnyjátékosok. Az átlagos életkor 24 év, s csak hárman sorolhatók az „öreg játékosok” közé, mint Steinmetz, Kásás és Kövecses. Sajnos még nem rendelkezünk olyan erőteljes középcsatárral, mint a Vasasban például Csapó és Faragó, az OSC-ben Szívós, a Szolnokon XJrbán, Nemrégiben két rangos sportkOnyv jelent meg. Mindkettő egyedülálló a maga nemében. Az egyikre különösen büszkék vagyunk, elsősorban azért, mert szerzője, Nagy Béla, az egyesület prop. bizottságának titkára, vagy ahogyan mostanában nevezik — történésze. „Egyszerűen bámulatos az a precizitás, amilyennel Nagy Béla ezt a könyvet ösz- szeállította” — Írja a Magyar Nemzet. Valóban, Így is van. A FRADI FUTBAIXKRONIKA 1999—1973 méltó csattanója volt a jubileumi esztendőnek. Fiatal munkatársunk olyan feladatra vállalkozott, amelyet előtte senki sem kísérelt meg. 75 év valamennyi bajnoki, nemzetközi és dljmérközése szerepel ebben a könyvben — összeállításokkal, góllövőkkel. Több mint hat esztendő volt szükséges ahhoz, amíg sikerült felkutatnia valamennyi mérkőzés adatait, Így állt össze ez a hatalmas munka, amely méltán keltette fel nemcsak a Ferencváros szurkolótáborának, hanem az egész futballvilágnak az érdeklődését. Ezért vásároltak meg már az első hetekben több mint négyezer könyvet a szurkolók, de sok érdeklődő levél érkezett külföldről, a tengerentúlról is. Ami érthető, hiszen ez a mű végigvezeti az olvasót 75 esztendő ferencvárosi futball-krónikájának dicsőségekkel teli, de olykor göröngyös útján. £s éppen most volt 75 esztendeje annak, hogy első mérkőzésére kiállt az FTC. Íme Idézet a könyvből: 1900. március 25. Soroksári út. Óbudai Torna Egylet—Ferencvárosi Torna Club 1:0. „A ferencvárosiak új pályáján szép számú közönség jelent meg, hogy élvezhesse a főváros két szélső kerületének első küzdelmét. A játék elején a ferencvárosiak látszanak erősebbnek, lassanként azonban fáradni kezdenek és a második félidőben sikerűi az óbudaiaknak az első gólt csapatuknak megszerezni. Több eredményt egyik csapat sem érvén el, a győzelem ez alkalommal Óbudáé lett.” Az FTC első mérkőzése barátságos találkozó volt. Tudni (logy Belő PBflDI PUTBAllKRÓMKA 1800-1975 kell azonban, hogy ekkor még csak Ilyen mérkőzések jöttek létre, klhlvásos alapon, ötletszerűen. A résztvevők azonban óriási lelkesedéssel szinte „tétre menő” csatákat vívtak a győzelemért. Az FTC 1900-ban csak Ilyen „barátságos” klhi- vásos mérkőzéseket játszott. A következőkben ezeket a találkozókat Is felsoroljuk, mert az Indulás egy-két érdekes epizódjával lehet érzékeltetni az egyesület labdarúgásának őskorát. Ezeken a találkozókon születtek az FTC életében az első győzelmek, az első gólok, tizenegyesek. 14
