Fradi-híradó (1975)
1975. június
NOVAK DEZSŐ az FTC első csapatában összesen 404 mérkőzést játszott: 251 bajnokit, 136 nemzetközi és 17 hazai díjmérkőzést. Összesen 96 gólt ért el. NOVÁK DEZSŐ A BÜNTETŐRÚGÁSOK MESTERE Novak Dezső életútja is hasonlóan alakult, mint Rákosi Gyuláé. Legalábbis ami az egészen zsenge gyermekkort illeti. Közös vonás volt nála is a határtalan labdaszeretet. A kis Dezső gyerek is imádta a Lasztit, s emiatt mondhatni „levelező tagozaton” volt a szülei gyermeke. Csupán a legszükségesebb időt töltötte otthon, s ha egy mód nyílt rá, máris a nyaka közé szedte a lábát, rohant focizni. Ellentétben a kis Rákosi Gyuszival, ő nem az aszfaltozott úttesten tanulta meg a labdarúgás csínját- bínját. Vidéki gyerek lévén kint a réten terelgette napestig a Nagykölked határában. Focijuk nem volt, csak kislabdájuk. De ezzel is igazán remek mérkőzéseket játszottak a környékbeli srácokkal. Mivel a faluban nem volt futballcsapat, Dezső tizenkét éves koráig „amatőr” maradt. Pontosabban nem lett igazolt labdarúgó. Ettől függetlenül igazán figyelemre méltó tehetséggel bánt a labdával. Aztán egy napon odament hozzá két nagyobb falubeli fiú, akik a szomszédos Egyházasrádócon, a járási csapatban játszottak már. Az egyikük rálépett a labdára. — Ide figyelj Dezső — mondta az egyikük —, többet tudsz te annál, mint, hogy itt a port keverd a dedósok között. Gyere velünk át a csapathoz. Biztos, hogy jut ott neked is szerelés... Dezső át is ment. S jutott neki szerelés. 12 éves korában, kihagyva a kölyök és az ifjúsági csapatokat, egyből a felnőttek közé került. Két év Egyházasrádócon Két évig kergette a labdát Egyházasrádócon. Csatárt játszott, balösszekötőt. Alig szerepelt pár mérkőzésen, már nagyon jól ismerték az ellenfelek körében. Különösen a kapusok. Nem egy találkozó előtt hívták fel Dezsőre a figyelmet, mondván: „Arra a kis zömökre különös gonddal ügyeljetek, mert ha sűrűn jut lövéshez, akkor újra ácsolhatjátok a kapufát.” Az ellenfelek szempontjából persze még ez lett volna a jobbik eset, egy- egy játék után összetoldozni a kapufát. A kínosabb az volt, hogy a kis Dezső nem elsősorban a léceket bombázta szét, hanem a közte levő légteret. S ilyen esetekből kifolyólag elég sokat kotorásztak a hálóban a kapu védők. Tizennégy éves korában Szombathelyre költöztek. Szülei Gépipari Technikumba íratták be, s ott kapott szállást az iskolai kollégiumban. Futballozni a Postáshoz ment. Itt egy esztendeig döngette a kapukat, utána az NB I-es Haladás hívta. Eleinte a tartalékcsapatban szerepelt, 16 éves korában bemutatkozott az első csapatban is, mégpedig Budapesten az Újpesti Dózsa ellen. Igaz, el tudott volna képzelni hálásabb feladatot is. De természetesen boldogan vállalta a játékot. Hisz’ ez a találkozó nagy napot jelentett az életében. Élvonalbeli játékossá avatta. Az újpestiek nem voltak tekintettel a kis Novák személyes „ünnepségére”. Három jól szabott gólt berámoltak a szombathelyi hálóba, a csatárokat pedig még a kapujuk közelébe sem engedték. Dezső balszélsőt játszott. Az eredeti „edzői forgatókönyv” szerint. A 90 perc alatt végül is nem sok szerep jutott neki. Mindez 1956 augusztusában történt. 1957-ben elég rosszul ment neki a játék. Ki is maradt az első csapatból, visszakerült a „fakóba”. Itt tette-vette a labdát hétről hétre, mígnem egyszer csak rávirradt a szerencse. Az első csapatnál Először a Ferencváros csapatában. Balról az ötödik Novák
