Fradi-híradó (1975)

1975. június

A 11-es rúgás „iskolája”. Előadó: Novák Dezső. Ferencváros-Csepel 4:1 (1966) Egy emlékezetes mérkőzésen csapatkapitányi minőségben: Ferencváros-Bologna 3:2 (1968) megsérült <& balhátvéd Varga IV. Az edző meg­kérdezte Dezsőt, elvállal­ná-e a helyettesítését. Nem sokat gondolkozott. Ment... játszott... győzött... És bentragadt az első csapatban. A technikailag jól kép­zett, remek adottságokkal rendelkező játékos egyre hamarább beilleszkedett új szerepkörébe. Olyannyira, hogy még a válogatók fi­gyelmét is magára vonta. 1959-ben bekerült a nagy­válogatott keretbe, s Svájc ellen már kezdő ember lett a legjobb tizenegyben. 8:0-ra győzött akkor csa­patuk. 1960-ban kereste meg a Ferencváros és hív­ta az Üllői útra. Akkor megígérte, hogy odamegy, de végül is erre még egy esztendőt várnia kellett. Klubja nem adta ki. Ha elmegy, le kellett volna áll­nia. Ha viszont leáll, nem szerepelhet a római olim­pián. Ott azonban szere­pelni akart. Ha már az NB II-es Haladásból bevá­logatták. A Fradi játékosa 1961. június 1-től lett a Ferencváros játékosa Novák Dezső. Beköltözött az egye­sület csónakházába s egy évig ott lakott. Amikor jött a gyerek, felesége ha­zaköltözött Szombathelyre. A csónakház nem minden évszakban eszményi kör­nyezet egy csecsemő szá­mára. Ebben az időben több klub megkereste. Ná­luk lett volna lakás. Csak alá kell írni az átigazolási lapot, ö azonban ottma­radt a Ferencvárosnál. Szerette a Fradit... Később megoldódtak la­kásgondjai s mérkőzésről mérkőzésre erőssége volt csapatának. Az olimpiai labdarúgódöntő labdája ott díszeleg Dezső szabójában. Az aranyérem mellé ugyan­is azt is sikerült meg­szereznie. Méghozzá nem kis ügyesség árán. A lab­daszerzést Dezső már jóval a mérkőzés lefújása előtt kitervelte. E tervvel azon­ban nem volt egyedül a pályán, az ereklyének is beillő bőrgolyóra rajta kívül még vagy egy tucat labda­rúgó pályázott. Ahogy kö­zeledett a mérkőzés vége, a magyar csapat kapitánya tudta, ha megszólal a síp itt ádáz közelharc kezdő­dik a labdáért. Nos, hogy elkerülje a felesleges huza­vonát, a játék befejezése előtt elvette azt a szélsőjé­től s többé már nem adta le senkinek. Addig ő vi­selte gondját. Kicselezett vele néhány játékost, s amikor szólt a síp, csak lenyúlt a lába elé és — felkapta. Amikor Mexikóból meg­jöttek, Dezsőt meglepő hír várta. Bomba hír. Meghí­vást kapott .a világváloga­tottba. Hogy minek köszön­hette e nem mindennapi meghívást? Annak, hogy a világválogatott felkért ed­zője, korábban a japán vá­logatott szakvezetője volt s látta Novákot az olim­pián játszani. Tehát alig, hogy megjött, ismét csoma­golt, s átugrott a világ túlsó felére. Vele utazott még két fradista, Szűcs Lajos és Albert Flórián. S ott kint remek társaság várta. Ja- sin, Beckenbauer, Amancio, Dzsajics s a többiek. Hidegvérrel... Mint minden átlagon fe­lüli képességű labdarúgó­nak, Novák Dezsőnek is voltak rendkívüli erényei. Például mestere volt a 11- eseknek és a szabadrúgá­soknak. Büntetőit elké­pesztő hidegvérrel úgy rúgta be többnyire, hogy a labda az elmozduló ka­pus lábától pár centire ko­cogott be a kapuba, míg az szinte kővé dermedve né­zett vissza rá. Novák Dezső 11

Next

/
Thumbnails
Contents