Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
Jeges ■■ ■■ ■■ I oromok és gondok Nem tudjuk, mit tartogat még a jégkorongozók- nak az idei idény, de annyi már biztos, hogy bőven volt részük eseményekben, hazai és külföldi erőpróbákban, s ami a versenyzés velejárója: örömökben és gondokban is. Mindenekelőtt az Európa Kupa szereplésről kell írnunk. Vajon ki gondolt volna arra, hogy az FTC korongozói a kontinens legjobb klubcsapatainak mérkőzés-sorozatán bejutnak a legjobb négy közé és mind az olasz, mind a nyugatnémet bajnok ellen győztesként hagyják el a pályát. Igaz, a Bolzano elleni 6:4 és 7:3 arányú győzelem már sokat ígért, de a Füssen elleni kettős diadal minden várakozást felülmúlt. Nem hiába írták a nyugatnémet lapok az FTC 8:7-es füsseni győzelme után: „Nem tudjuk, a magyarok miért nyilatkoztak úgy, hogy néhány gólos vereséggel is kiegyeznének. Kitűnő csapatot ismertünk meg a budapesti zöld-fehérekben, lelkesedésük, küzdőképességük példa lehetett — a mieinknek ...” S ezek után következett a budapesti visszavágó, amelyre több mint tízezren gyűltek össze a Kisstadionban, s boldogan tapsoltak az 5:3 után. A szurkolók később még azt is megbocsájtották, hogy a bajnokságban becsúszott egy-két gyengébb mérkőzés, döntetlen és vereség. Hosszú távú program A jégkorongidény kellős közepén beszélgettünk dr. Jakabházi László edzővel. Első kérdésünk az eredmények nyomán szinte természetesnek tűnt: Elégedett? — Feltétlenül, s úgy érzem, az amit az idény első hónapjaiban elértünk, túlszárnyalta legvérmesebb reményeinket is — mondta a tárgyilagosságáról ismert szakember. Szeretnék visz- szatérni egészen a nyári hónapokig, amikor lényegében már teljes sebességre kapcsoltunk a felkészülésben. Sajnos, a lehetőségeink semmivel sem jobbak, mint évekkel ezelőtt, változatlanul gátolja a fejlődést — legalább is a még nagyobb mértékű fejlődést —, hogy kevés a jégpálya és a meglevőkkel is elég sok a baj. Elég itt céloznom a késői nyitásra, aztán a különböző „defek- lekre”, s előfordult, hogy a Kisstadion jegét tévedésből olajos vízzel locsolták ... Sokat segített viszont, hogy csehszlovák barátaink jóvoltából Kassán megfelelő pályát kaptunk és az ottani edzések, előkészületi mérkőzések adták meg az igazi lendületet. Örömmel töltött el bennünket, hogy az idény első 15 nemzetközi mérkőzésén 14 győzelmet arattunk! Azt hiszem, erre nagyon régen volt példa magyar jégkorongcsapatok történetében. Nincsenek véletlenek Jakabházi edző semmit sem bíz a véletlenre. Ezt mutatja rendkívül sokoldalú, szinte példának tekinthető hosszútávú edzésprogramja, a játékosokkal való foglalkozás is. Három éve irányítja az FTC „téli labdarúgóit”, ez alatt 2000 (!) edzést hagytak mór maguk mögött. A rendszeres gyakorlás életritmusa lett a játékosoknak, megszokták a napi 6 órás edzést, amely mellett mindenki igyekszik eleget tenni munkahelyi kötelességeinek is. A játékosok között találunk középiskolásokat, ipari szakközépiskolák tanulóit, egyetemistákat vagy főiskolásokat, tisztviselőket. — Az igazsághoz tartozik az is, hogy bennünket mindennek elmondhatnak, csak éppen elkényesztetett szakosztálynak nem — folytatta az edző. — A játékosok csak egyet kérnek: becsüljék meg őket és biztosítsák számukra azt, amit megérdemelnek. Milyennek tartja a rendel tezésére álló játékos gárdát ? — Ügy érzem, a szakosztály történetében még sohasem volt olyan kedvező a „keveredési arány”, mint most. Nekem külön szerencsém, hogy a fiatalokat még sportiskolás koruk óta ismerem, tehát „kezeim között” tették meg az első lépéseket, egész fejlődésük előttem zajlott le, irányíthattam, segíthettem őket. Az egykori sportiskolásoknak is már 10—12 éves koruktól megszokottá váltak az edzések, hozzá tartozik mindennapi életükhöz. Az FTC jégkorongozói 1937 óta tíz alkalommal nyerték el az országos bajnoki címet, a legutóbbi három évben mindig az első helyen végeztek. Mivel magyarázható ez a ragyogó sorozat, s van-e egyáltalán „titka” a csapatnak? — Titkunk nincs, de nyolcéves személyes kísérletezésem, próbálkozásom tapasztalatait, tanulságait igyekeztem eddig is és a jövőben is felhasználni — mondta az edző. — Ennek egyik legfontosabb pontja a sokoldalú, mindenre kiterjedő edzés, felkészülés. Ami az edzéseket illeti, én nem elégszem meg azzal, hogy játékosaim csak korongozzanak és esetleg egy-két más kiegészítő sportágat alkalmazzanak. Gyakran úsznak, vízilabdáznak, sőt a műugrást is „bevezettük”, amely véleményem szerint növeli a bátorságot. A cselgáncs, az ökölvívás és a birkózás elősegíti a küzdőképességet, fejleszti az erőt; a labdarúgás, a kézi- és röplabda, sőt még a nálunk „ismeretlen”, de általunk gyakorolt rögbi is hasznos, mert alapot ad a test-test- elleni küzdelemhez is. És az atlétika? Papp Laci öklözőivei — Igaz, azt nem is említettem, de mondhatom akár úgy is: szándékosan. Az atlétika lényegében mindennek az alapja, így a jégkorongnak is, s a futóedzések hozzátartoznak a felkészüléshez. Nagy előszeretettel keressük fel például a Szabadság-hegy nehéz terepeit, ahol nemcsak az öttusázók gyakori vendégek, hanem Papp Laci ökölvívói is. Tudjuk, mindig sokat törődött azzal, hogy a pszichikai képzés is szerepet kapjon munkájában, mindent megtesz a játékosok akaratának, küzdőképességének, önbizalmának a növelése, az önfegyelem és a klubszeretet erősítése érdekében is. De itt akad egy szó, amely úgylátszik „kiesett” egy-két játékos gondolkodásából. Ez pedig az: önfegyelem. A dunaújvárosi bemutatóra gondolunk ... — Sajnos, ezt nem lehet egyhamar elfeledtetni, mert valóban olyan dolog történt, amely méltatlan az FTC-hez, bajnokcsapatunk játékosaihoz. Bár az ellenfél, a Volán néhány játékosa is hibás volt, de pontosan ebben az esetben kellett volna az önfegyel-46
