Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)

Jeges ■■ ■■ ■■ I oromok és gondok Nem tudjuk, mit tarto­gat még a jégkorongozók- nak az idei idény, de annyi már biztos, hogy bőven volt részük eseményekben, hazai és külföldi erőpró­bákban, s ami a verseny­zés velejárója: örömökben és gondokban is. Mindenekelőtt az Euró­pa Kupa szereplésről kell írnunk. Vajon ki gondolt volna arra, hogy az FTC korongozói a kontinens legjobb klubcsapatainak mérkőzés-sorozatán bejut­nak a legjobb négy közé és mind az olasz, mind a nyu­gatnémet bajnok ellen győztesként hagyják el a pályát. Igaz, a Bolzano el­leni 6:4 és 7:3 arányú győ­zelem már sokat ígért, de a Füssen elleni kettős dia­dal minden várakozást fe­lülmúlt. Nem hiába írták a nyugatnémet lapok az FTC 8:7-es füsseni győzel­me után: „Nem tudjuk, a magyarok miért nyilatkoz­tak úgy, hogy néhány gó­los vereséggel is kiegyez­nének. Kitűnő csapatot is­mertünk meg a budapesti zöld-fehérekben, lelkesedé­sük, küzdőképességük pél­da lehetett — a mieink­nek ...” S ezek után követ­kezett a budapesti vissza­vágó, amelyre több mint tízezren gyűltek össze a Kisstadionban, s boldogan tapsoltak az 5:3 után. A szurkolók később még azt is megbocsájtották, hogy a bajnokságban becsúszott egy-két gyengébb mérkő­zés, döntetlen és vereség. Hosszú távú program A jégkorongidény kellős közepén beszélgettünk dr. Jakabházi László edzővel. Első kérdésünk az ered­mények nyomán szinte természetesnek tűnt: Elégedett? — Feltétlenül, s úgy ér­zem, az amit az idény első hónapjaiban elértünk, túl­szárnyalta legvérmesebb reményeinket is — mondta a tárgyilagosságáról ismert szakember. Szeretnék visz- szatérni egészen a nyári hónapokig, amikor lénye­gében már teljes sebesség­re kapcsoltunk a felké­szülésben. Sajnos, a lehe­tőségeink semmivel sem jobbak, mint évekkel ez­előtt, változatlanul gátolja a fejlődést — legalább is a még nagyobb mértékű fej­lődést —, hogy kevés a jégpálya és a meglevőkkel is elég sok a baj. Elég itt céloznom a késői nyitásra, aztán a különböző „defek- lekre”, s előfordult, hogy a Kisstadion jegét tévedés­ből olajos vízzel locsol­ták ... Sokat segített vi­szont, hogy csehszlovák barátaink jóvoltából Kas­sán megfelelő pályát kap­tunk és az ottani edzések, előkészületi mérkőzések adták meg az igazi lendü­letet. Örömmel töltött el bennünket, hogy az idény első 15 nemzetközi mérkő­zésén 14 győzelmet arat­tunk! Azt hiszem, erre na­gyon régen volt példa ma­gyar jégkorongcsapatok történetében. Nincsenek véletlenek Jakabházi edző semmit sem bíz a véletlenre. Ezt mutatja rendkívül sokol­dalú, szinte példának te­kinthető hosszútávú edzés­programja, a játékosokkal való foglalkozás is. Három éve irányítja az FTC „téli labdarúgóit”, ez alatt 2000 (!) edzést hagytak mór ma­guk mögött. A rendszeres gyakorlás életritmusa lett a játékosoknak, megszok­ták a napi 6 órás edzést, amely mellett mindenki igyekszik eleget tenni munkahelyi kötelességei­nek is. A játékosok között találunk középiskolásokat, ipari szakközépiskolák ta­nulóit, egyetemistákat vagy főiskolásokat, tisztviselő­ket. — Az igazsághoz tarto­zik az is, hogy bennünket mindennek elmondhatnak, csak éppen elkényesztetett szakosztálynak nem — foly­tatta az edző. — A játéko­sok csak egyet kérnek: be­csüljék meg őket és bizto­sítsák számukra azt, amit megérdemelnek. Milyennek tartja a ren­del tezésére álló játékos gárdát ? — Ügy érzem, a szak­osztály történetében még sohasem volt olyan kedve­ző a „keveredési arány”, mint most. Nekem külön szerencsém, hogy a fiata­lokat még sportiskolás ko­ruk óta ismerem, tehát „kezeim között” tették meg az első lépéseket, egész fejlődésük előttem zajlott le, irányíthattam, segíthet­tem őket. Az egykori sportiskolásoknak is már 10—12 éves koruktól meg­szokottá váltak az edzések, hozzá tartozik mindennapi életükhöz. Az FTC jégkorongozói 1937 óta tíz alkalommal nyerték el az országos bajnoki címet, a legutóbbi három évben mindig az első helyen végeztek. Mi­vel magyarázható ez a ra­gyogó sorozat, s van-e egyáltalán „titka” a csa­patnak? — Titkunk nincs, de nyolcéves személyes kí­sérletezésem, próbálkozá­som tapasztalatait, tanul­ságait igyekeztem eddig is és a jövőben is felhasznál­ni — mondta az edző. — Ennek egyik legfontosabb pontja a sokoldalú, min­denre kiterjedő edzés, fel­készülés. Ami az edzéseket illeti, én nem elégszem meg azzal, hogy játékosa­im csak korongozzanak és esetleg egy-két más kiegé­szítő sportágat alkalmazza­nak. Gyakran úsznak, vízi­labdáznak, sőt a műugrást is „bevezettük”, amely vé­leményem szerint növeli a bátorságot. A cselgáncs, az ökölvívás és a birkózás elősegíti a küzdőképessé­get, fejleszti az erőt; a lab­darúgás, a kézi- és röp­labda, sőt még a nálunk „ismeretlen”, de általunk gyakorolt rögbi is hasznos, mert alapot ad a test-test- elleni küzdelemhez is. És az atlétika? Papp Laci öklözőivei — Igaz, azt nem is emlí­tettem, de mondhatom akár úgy is: szándékosan. Az atlétika lényegében mindennek az alapja, így a jégkorongnak is, s a fu­tóedzések hozzátartoznak a felkészüléshez. Nagy elő­szeretettel keressük fel például a Szabadság-hegy nehéz terepeit, ahol nem­csak az öttusázók gyakori vendégek, hanem Papp Laci ökölvívói is. Tudjuk, mindig sokat tö­rődött azzal, hogy a pszi­chikai képzés is szerepet kapjon munkájában, min­dent megtesz a játékosok akaratának, küzdőképessé­gének, önbizalmának a nö­velése, az önfegyelem és a klubszeretet erősítése érde­kében is. De itt akad egy szó, amely úgylátszik „ki­esett” egy-két játékos gon­dolkodásából. Ez pedig az: önfegyelem. A dunaújváro­si bemutatóra gondo­lunk ... — Sajnos, ezt nem lehet egyhamar elfeledtetni, mert valóban olyan dolog történt, amely méltatlan az FTC-hez, bajnokcsapatunk játékosaihoz. Bár az ellen­fél, a Volán néhány játé­kosa is hibás volt, de pon­tosan ebben az esetben kellett volna az önfegyel­-46

Next

/
Thumbnails
Contents