Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
A FRADIT? MIÉRT legyen a csapat fenn, vagy lenn — szeretem a Fradit. És ha újra választani kellene? Üjra csak a Fradit választanám! SZERETEM Kemény Kázmér, (Szurkolónak nincs kötelező magasság ,..) — Pontosan erről van szó. Tovább lelkesedtem a Fradi-kapusokért, a játékért, a játékosokért. Így lettem Fradi-szurkoló. (Színházi elfoglaltsága mellett is kijár a mérkőzésekre?) — Ha tehetem időt szakítok rá, de a személyes szurkolással nincs szerencsém ... Az utóbbi időben inkább tévén nézem meg a fiúkat, nyernek és ez nekik is jobb, meg nekem is! Szeretem a Fradit a játékáért, azért, hogy mindig meg tud újulni, s egy- egy nagyszerű játékos mindig akad, aki a hagyományokhoz méltó stílust ad a csapatnak, amitől Fradi a Fradi. Hát — ezért szeretem! Máté Péter, táncdalénekes: — Miért szeretem a Fradit? Én erre nagyon egyszerűen tudok válaszolni: beleszülettem. A papám is rúgta valamikor a bőrt, sőt még hajdanában a Fradiban is. Mindig a Fradinak szurkolt, s amikor először vitt magával, át is adta nekem a váltóbotot. És én átvettem. (Hogyan?) — Volt egy úgynevezett „zászlóskorszakom” is, amikor a villamoson lógva a srácokkal nagy Fradi-zászlót lengetve mentem. (És visszafelé?) — Ha győztünk, természetesen lobogtattam. Ha nem? Akkor is... 22 zenekarvezető. — Azt hiszem, velem nem lesz gondja: én tudom miért szeretem a Fradit. Nekem, zöld-fehér vér folyik az ereimben ... Sok személyes barátom van a klubnál, de nem miattuk szeretem a Fradit. Különben nagyon jó barátságot tudok tartani, ha valaki történetesen nem Fradi- szurkoló. Én mindenkit tisztelek, aki valamelyik csapatnak szurkol. Mert ez azt jelenti, hogy valahol, valamilyen ponton — egyetértünk. (A mérkőzésen is így tiszteli más véleményét?) — Szurkolok ... Néha megölelem a mellettem levőt, néha bokánrúgom. fociztam, a középiskolában már kapus voltam. Mindenkinek volt eszményképe, nekem korábban Csikós, majd Henni lett az. A Fradi két kapusa. (Arra nem gondolt, hogy egyszer a Fradiban fog védeni?) — Jaj, én még másra is gondoltam. Még az is megfordult a fejemben, hogy egyszer válogatott leszek !... De az élet közbeszólt. Be kellett látnom, hogy nemcsak a jegenyefák nem nőnek az égig. A kapusoknak pedig legalább 180 centi körüli magasnak kell lenni, de inkább többnek. Fájó szívvel lemondtam majdani válogatottságomról, de a Fradiról nem. Hadd lássák, hogy azért bízunk a csapatban! (Később?) — Ezt az időszakot persze kinövi az ember, de zászló nélkül is nagyon jól lehet szurkolni. A Fradi alatt én elsősorban a labdarúgást értem. Foci-centrikus vagyok. És elsősorban a győzelmet szerétem. De ki szeret kikapni? Na igen, az is benne van a játékban. Győzelem vagy vereség.
