Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)

^ VOLT, ^ UGAZ VOLT J ALBERT ES AZ ARANYLABDA átadásaival megépítette mindig az utat Farkas, Bene és a többiek előtt... Albert Flóriánról nem először hallott ekkor a fut­ballvilág. Már egészen fia­talon bekerült az ifjúsági válogatottba és még 18 éves sem volt, amikor el­ső ízben játszott a nemzeti tizenegyben. Első feltűnést keltő szereplését 1959-ben jegyezte fel a sportkróni­ka. amikor a Népstadion­ban az NSZK válogatottja ellen olyan gólt rúgott, amilyenre csak a legna­gyobb csatáregyéniségek képesek. Flóri szinte szünet nél­kül játszott a következő években a válogatottban és az angliai világbajnoksá­gon — amelyet az egész világ látott — végleg csa­tát nyert. Beérkezett a leg­nagyobbak közé. Sokan mondták azokban a na­pokban Angliában: egyet­len játékosért volt érdemes idejönni, Albert Flóriá­nért. A brazilok is tudták, miért hívták meg a világ- bajnokság után Rio de Ja- neiróba: hogy élvezzék já­tékát. 1968-ban és 1967-ben Al­bert neve szinte hétről hét­re a legjobbak között sze­repelt a sportlapok hasáb­jain. És nem volt véletlen, amikor Európa 30 országá­nak szakértői szavaztak az év legjobb játékosára — nagy fölénnyel Albert Fló­rián került az első helyre. Olyan elődök után, mint Di Stefano, Kopa, Mat­thews, Jasin, Law. Euse­bio, Charlton. Idézzük fel a szavazás eredményét: 1. Albert 68 pont, 2. Charlton 40 pont, 3, Johnstone 39 pont, 4. Beckenbauer 37 pont, 5. Eusebio 26 pont... Albert ekkor volt 65- szörös válogatott, s a kö­vetkező játékára, amelyre az aranylabdát elhozták Budapestre, sérülése miatt nem kerülhetett sor. Saj­nos. így az átadási ünnep­ség is elmaradt, amelyet pedig mindig a nagy mér­kőzés előtt — mint például Wembleyben, Bernabeau- ban, Colombesben, Luzs- nyikiban, San Siróban — tartottak a megelőző évek­ben. A Népstadionban ezúttal 70 000 néző várta a ma­gyar—szovjet mérkőzést. Az átadási ceremónia így a 2:0-ás magyar győzelem­mel végződött mérkőzés bankettjére maradt. Albert Flórián, az azóta is egyet­len magyar aranylabdás (az eddigi tizennyolc kö­zött), így is rendkívül bol­dogan vette át a díszes labdát, amely nem csak az ő tehetségének, hanem az akkori magyar labdarúgás­nak is szólt... Hat éve már ennek. Al­bert Flórián neve még mindig jól cseng a labda­rúgóvilágban. És az arany- labdások listáján örökre beírta nevét a nagy já­tékosok közé... LUKACS LÁSZLÓ Emlékezzünk 1966. július 15-re, péntekre. Liverpool­ban, a Goodison Parkban ötvenezer néző feszülten várta a labdarúgó világ- bajnokság egyik kiemelke­dő eseményét, az esélyes brazil válogatott mérkőzé­sét a magyar csapattal, mely azonban előzőleg bal- szerencsés vereséget szen­vedett Portugáliától. És mégis: a magyar lab­darúgók produkáltak olyan játékot, amelyet évekig emlegettek. Egy játékos különösen a mezőny fölé nőtt, s jóllehet a 3:1-es mérkőzésen egy gólt sem rúgott — mégis a magyar csapat győzelmének első számú kovácsa volt. Mint egy igazi karmes­ter irányította, küldte tá­madásba társait, s pontos Az aranylabdának az egész Albert család örült... 9

Next

/
Thumbnails
Contents