Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
r így i VOLT, ^Azvoíru EGYÉRINTŐ Fradi ... Rengeteg ötlet, ész, fur- fang, különleges méretű szívek. Az én számomra mindez abban az egy- érintő-partiban összpontosul, amelyet Karinthy Ferenc, az ismert író vív Gyarmati Dezsővel, az ismert vízilabdázóval. Évtizedek óta és bizonyára még további évtizedeken ót. Szóval és lasztival. Lasztival lenn a Sportuszoda lelátója alatt, malterral a falra rajzolt kapuk között, ordítva, átko- zódva, verítékezve és boldogan, miközben a szállongó cementpor szürke maszkká keményedik a vonásaikon. Szóval — a világ minden pontján. — Azért ez szép dolog — mondja Gyarmati játék közben. — Fogalmad sincs az egyérintőről, mégis erőlteted. Az ilyesmit becsülöm. Karinthy leguggol, a jobb lábát keresztben kinyújtja a kapu előtt. A labda lepattan. — Már a kaput sem látja — fordul Karinthy a lépcsőn üldögélő srácok felé, akik rettenetesen élvezik az ügyet, de határozottan Gyarmatinak szurkolnak. Éppúgy, ahogy az Egyetemi Színpadon Ka- rintrtyt biztatnák. — A Keleti pályaudvar épületét sem találná el három lépésről. — Pardon — mondja Gyarmati. — Mennyi is az eredmény? — Három-null a javadra. Azt akarom, hogy megjöjjön a kedved. Makarenko is így bánt az ütődött gyerekekkel. Gyarmati bepöccinti a negyediket is. — Az a baj, hogy öreg vagy — mondja. — Éz nem öregeknek való játék. — Minden relatív — mondja Karinthy. — Te már tíz évvel ezelőtt is öreg középcsatár voltál. Én viszont tíz év múlva is fiatal író leszek. — Jó szöveg — mondja Gyarmati. — Apuka szövege. Az öreg Karinthyé. Amit én elértem, azt legalább a saját erőmből értem el. Az én papám nem Vértesy Jóska volt. Mesélek egy sztorit. Akkor is igaz, ha nem pontosan így történt. Hosszabb szünet utón 1945 júniusában találkoztak újra az uszodában. Az író két botra támaszkodott. Arcára sárga pergamenként száradt a bőr. A játékos ott napoztatta kisebesedett tagjait a kőlépcsőkön. — Mi van? — mondta. — Már azt hittem, feladod a meccset. Hol voltál? — Nyaralni. Nem kaptad meg a lapomat? „Forró üdvözlet a tündéri Maut- hausenből”. Letómogatták egymást a lelátó alá, Gyarmati egy nyamvadt teniszlabdát vett elő a zsebéből. — Én jövök — mondta. — 3:1 a javamra. — 3:2. — Hogyhogy 3:2? Megáll az eszem. Csak nem akarod azt mondani, hogy ... — Jól van. Ha csalsz, már nem is játszom. Visz- szamegyek. Mondják, hogy akkor egymás nyakába borultak, sírtak és nevettek, mint a gyerekek. PETERDI PÁL SUTTYÓ EMLÉKEZETT... Csak nagyon kevesen tudják, hogy a Ferencvárosnak volt egy játékosa, akit a mérkőzések előtt mindig össze kellett „drótozni”. Ez úgy történt, hogy a törzsére, a gyomor körül tenyérnyi széles ragtapaszt tettek. Erre azért volt szükség, mert a játékos egészen fiatalon gyomorsüllyedést kapott a nehéz testi munkától. Ilyen módon támasztották meg kívülről a gyomorfalat. Amikor magára húzta a zöld-fehér mezt, nem látszott rajta semmi a ragtapaszból. Sudár termete egy pillanatra sem pihent. Másfél órán keresztül birta szusszal. Ilyen játékos volt a legendás hírű Turay József, a Ferencváros hajdani középcsatára ... Körülbelül harminc évvel ezelőtt a karácsonyi szám tervét beszéltük meg a szerkesztőségben. Egyik téma volt, hogy szólaltassunk meg két- három olyan válogatott játékost, akik nemrégiben hagyták abba a labdarúgást. így jutott nekem Turay Jóska, a magyar labdarúgás akkori koronázatlan „császára”. Nagy izgalommal mentem ki az Angyalföldre. Ott lakott Turay Jóska szüleivel, a Reitter Ferenc utcai családi házban. Eleinte szabadkozott, de végül kötélnek állt.- Bejárta a nagyvilágot, sok mindent látott. Emlékezzék csak vissza — indítottam el a beszélgetést. Turay magába mélyedt. Látszott rajta, hogy gondolatban elvonulnak előtte az országok, városok, hegyek-völgyek. Majd csendesen beszélni kezdett:- Hát igen ... voltunk Ausztriában, Németországban ... Prágában ... Franciaországban ... Lisszabonban láttuk a tengert...- Álljunk csak meg! Mi jut az eszébe Lisszabonról? Gondolkozzék csak ... Turay simogatni kezdte az állát. Látszott, hogy ugyancsak töri a fejét. Kis idő múlva, vontatott hangon ennyit mondott:- Hát... olyan halszag volt... TARI ISTVÁN 10
