Fradi-híradó (1973)
1973. május
DR. ORTUTAY GYULA SZURKOLÓKRÓL - SZURKOLÓKNAK Cikket, illetve nyilatkozatot kért tőlem a Fradi Híradó szerkesztője. Nos, a nyilatkozatnak arról kéne szólnia, hogy mit mondhatok a szurkolóknak biztatásul, mit mondhatok a szurkolókról — kritikának. Mind a kettő nehéz, mert magiam is szurkoló vagyok, s mint Fradi-szurkoló, elég messzi múltra tekinthetek vissza. 14 éves korom óta szurkolok a Fradinak, pedig Szegeden, jártam iskolába és mint vidéki fiú a pesti nagycsapatokat csak véletlen szerencse folytán láthattam. Barcs Sándor barátomról meg közismert, hogy az MTK szurkolója, szintén gyerekkora óta, és az már a szurkolóknak szóló példaadás, hogy soha sem vesztünk össze és soha egy rossz óra nem volt közöttünk. Hosszú évek politikai, szakmai munkája, régi jó barátság köt össze bennünket. Az eddigiekből is kitetszik, hogy nem mint egyetemi tanár, nem is mint a Népfront egyik munkatársa vagyok Fradi szurkoló, hanem gyermekkoromtól, fo{ORTUTAY GYULA DR. ALÁBB fRASA EGY 1962-ES FRADI HÍRADÓBAN JELENT MEG. ÜGY ÉREZZÜK, AZ ISMERT KÖZÉLETI SZEMÉLYISÉG MEGÁLLAPÍTÁSAI EGY ÉVTIZED UTÁN SZEROEK.) IS IDŐlyamatos kedves élményem ez. Talán még azt is elmondhatom, hogy a negyvenes évék elején Barcs Sándorral együtt úgy éreztük, hogy a politikai becsület kívánja: aggódjunk a Vasasért és a Vasasnak legyünk a szurkolói. 1945- foen a felszabadulás után azt mondottuk egymásnak: visszatérünk régi, kedves csapatunkhoz, hiszen a Vasasért most már mindenkinek szabad harcolnia és a Vasas együttesét nem sújtják ellenséges rendszabályok. Mit mondhatok én a szurkolóknak? Talán elsősorban aizt, hogy a saját csapatunk iránti szeretet sohasem jelentheti a más csapatok elleni gyűlöletet, a saját csapatunk iránti szeretetnek sohasem szabad durva és rossz indulatokat felkevernie. A magyar szurkolökat általában n.em is szabad ilyesmivel vádolni, hiszen az olyan botrányos jelenetek, amelyek az olasz, spanyol, dél-amerikai pályákon szinte otthonosak, nálunk ismeretlenek. A mi szurkolóink érezzenek együtt a játékosokkal a csapat küzdelmeiben, s ne csak akkor biztassák a csapatot, amikor egymás után rúgja a gólokat. Éppen a lehangoltább, fáradtabb pillanatokban álljanak a gárda mellé és segítsenek, akár a magyar válogatott játszik egy másik nemzet válogatottjával, akár a Fradi küzd egy-egy bajnoki vagy nemzetközi klubtalálkozón. EH tudom képzelni: mennyire lehangolja vagy még idegesebbé teszi a játékosokat, ha a mértkőzés egy-egy nehéz időszakában saját szurkolóitól hallják a füttyszót, az ellenséges közbekiabálást. Vagy esetleg éppen a teljes némaság töri le őket. Amikor tehát fokozott lelkesedésre, a csapattal való együttérzésre hívom fel a figyelmet, ugyanakkor ismétlem: a ferencvárosi szurkoló mutassa meg, hogy a sportban az ellentétet megbecsüljük. Tudnunk kell: a gyűlölőt és a harag, mint mindenütt az életben, a sportban is rossz (tanácsadó. Mindannyiunknak tudnunk kell, hogy a pályán a játékosok maximálisan igénybe vannak véve, idegileg isi, fizikailag is. Roppant fizikai és szellemi megerőltetés az a 90 perc! A mai korszerű labdarúgás az első perctől az utolsóig teljes erőbedobást, kemény, erős játékot kíván. A csapat tehát méltányosságot, megértést, a nehéz percekben viharos buzdítást vár a szurkolóktól. Ennek a szellemnek a formálását segítsék elő a Ferencváros szurkolói, s ha ez sikerül, akkor az egész magyar sportban — ha szabad ezt a kifejezést használnom — az eddiginél is jobb közélet alakul majd ki. Jeges észrevételek Sátor alá került a Millenáris, de ezzel még nem került tető alá a magyar műkorcsolyázás ügye. Még mindig több a korcsolyázó - mégha szám szerint oly kevés is -, mint a jégfelület. S Al- mássy Zsuzsi visszavonulásával nagy űr támadt a világszínvonal és a magyar mezőny között. Az FTC szakosztályában eddig is szorgos munka folyt, s Vida Gábor edző lankadatlan igyekezettel dolgozik ma is, munkáját a jobb jövő reménye hajtja. Vida Gábor nevét a műkorcsolyát szeretők értékes eredménylistákon ismerhették meg. 1951-ben Főiskolai Világbajnokságon egyéni ezüstérmes, 1953-ban Szöllősivel párban magyar bajnok és főiskolai világbajnok. 1956- ban Európa-bajnokságon hetedik. Jószerivel az utolsó mohikán, aki párosban még a mezőny rangosabbik feléhez tartozott, s utána hosszú csend, majd 1965-ben edzőként bukkant fel újra. Természetesen mellékállásban, hiszen mérnök, s főfoglalkozását tekintve az Aszfaltútépitö Vállalat építésvezetője. Tanítványai közé sorolhatja Szentmik- lóssy Zsuzsát, Horváth Zoltánt, a Jakabfy—Kondi kettőst, Almássy Zsuzsát és a legfrissebb magyar bajnokot, Varga Verát. Mintegy nyolc versenyzővel foglalkozik, néhány nagyon tehetséges utánpótlást mondhat magáénak a zöld-fehér szakosztály.- Hogyan zárult az idei jeges-idény?- A meglehetősen „zord" magyar lehetőségek között azt hiszem — eredményesen. Varga Vera magyar bajnokságot nyert, s ezzel megismételte három évvel ezelőtti teljesítményét. — Nem titok, hogy ő a televízió mellől nézte végig az idei Európa- és világbajnokságot. Mit jelent ez egy bajnoknevelő edzőnek? — Bizony nem könnyű helyzetet. Varga Vera tizenkilencedik évében van, sok áldozatot hozott, nehéz körülmények között állt helyt, s magyar bajnoksága mellett talán ezt is lehetett volna honorálni. Most próbálom rábeszélni, hogy ne hagyja abba. A nagy nemzetközi tekintélynek örvendő szakemberek véleménye is azt hangsúlyozza, hogy nem lehet egyértelműen a korcsolyázás fejlődését korosztályi problémákra szűkíteni.- Véleménye szerint a műkorcsolyázás új szabályai kedvezően befolyásolják a korcsolyázás fejlődését? — Inkább azt mondom, hogy befolyásolhatnák ... Ha a pontozók is az új helyzetnek megfelelően pontoznának. De sajnos úgy tűnik, hogy ebből a sportágból a relativitást és a szubjektivizmust nem lehet kiküszöbölni. Talán, ha majd egy kompúterbe táplálják be az adatokat, eseményeket, ak- koi lesz optimális rend. Arra pedig azt hiszem, még egy keveset várni kell... Bizony, a számítógépek egyelőre mással vannak elfoglalva, már az is nagy technikai sikernek számít, hogy pillanatok alatt kapjuk meg a végeredményt egy-egy nagy világversenyről, arról pedig szó sincs, hogy bevezetnék a gépi pontozást. Ezekről a végeredményekről még hiányzik a magyar név, s hogy ne hiányozzék, az minden edzőtől, minden szakosztálytól odaadó munkát követel. Vida Gábor a jégen töltött éveket szeretné kamatoztatni, s noha reményeket táplál a Fradi tizenéveseket illetően, azt tartja, hogy a siker nemcsak az edzőn, s a versenyzőn múlik. Ebben a sportágban ugyanis legalább ilyen súlyosan esik a latba a szülő áldozatkészsége is, és az az erkölcsi húzóerő, amit a hazai bajnoki sikernek jelentenie kell.
