Fradi-híradó (1973)
1973. május
FIATALOK REFLEKTORFÉNYBEN Vannak sportolók, akiknek tíz-tizenöt esztendőre is szükségük van ahhoz, hogy már „jegyezzék” őket, bekerüljenek a válogatottba. Mások meg üstökösként robbannak az élvonalba, elsősorban azok. eikik a vérükben, a felépítésükben. az idegrendszerükben hordozzák az eszményi sportoló erénveit. Mindez persze nem jelenti azt. hogy ezek a tehetségek kemény edzések nélkül is az élre kerülhetnek. A legjobb természetesen azoknak a dolga, akik már tizenévesen, avagy nem sokkal a második X után elmondhatják -magukról: válogatott vagyok! A Ferencváros fiatal tehetségei közül kettőt választottunk ki. olyanokat, akik valamennyi fent említett jó tu- flajdonsággal rendelkeznek. Mit „kap” egy beállós? Aki mái- járt kézilabda mérkőzésen, s tudja, hogy a beállás játékos az ellenfél védelmébe beékelődve próbál helyzetbe kerülni, az tudja, mire vállalkozik ezt a szerepet betöltő sportoló. Kétségtelen: ha egy pillanatra is őrizetlenül hagyják, máris szinte 100 százalékos helyzetbe kerül, a gólszerzés örömén túl azonban már cseppet sem irigylésre méltó, amit egy- egy beállós játékos kap a „szigorú” védelemtől. — Néha úgy érzem már, mintha egy utcai verekedésbe keveredtem volna — mondja tréfásan Szilágyi István, a kézilabdacsapat 23 éves beállós játékosa — Átlagosan 4—5 gólt dobok mérkőzésemként, s legalább tízszer ennyi „pofont” kapok. Az én szerepkörömben egy pillanatra sem lankadhat a játékos figyelme, mert ha elalszik, hiába száll be a védelmi fal közé a jó bejátszás. Tavaly óta tagja vagyok a magyar Válogatottnak. A Szovjetunió ellen játszottam először, s az edzőtől 9-es osztályzatot kaptam, amire igazán büszke lehettem. A címeres meziben három gólt dobtam, ezután még háromszor szerepeltem a legjobbak között. Szilágyi István — érthetően — nem éri be ezzel a számmal, minél gyorsabban el akarja mondani magáról. hogy már n-egyed- százszor volt válogatott. — Ezzel még nem teljesülnének legszebb álmaim, az igazi célom, hogy részt- vegyek az 1974. évi, az NDK-beli Schwerinben megrendezésre kerülő világ-bajnokságon. Óriási büszkeség volna a számomra. s egyben elégtétel is, hogy a labdarúgás és a kézilabda közül az utóbbit választottam. A válogatott játékos családos ember, hathónapos kisfiúval büszkélkedhet. Naponta Tökölről utazik be munkahelyére, a Pestvidéki Gépgyárba, ahol 6 órás állápban dolgozik, az utazás bizony néha 3 órát is elrabol a napjából. Az idényben hetente négyszer van edzésen, egyszer pedig mérkőzésen, öt alkalommal tehát elég későn kerül haza. — Legjobb barátom a csapatból Schmickl Gyuri, aki állandó „utazótársam", ő Szigétszentmiklóson lakik, s esténként egy vonalon tartunk hazafelé. Szeretnénk felköltözni a családdal Budapestre, erre nem tudom, mikor kerülhet sor. A kézilabda után a labdarúgást szeretem a legjobban, ha tehetem, ott vagyok a Fradi valameny- nyi mérkőzésén. Dékán Rezső, Szilágyi edzője szerint a tehetséges játékos!, a ferencvárosi új generáció egyik legértékesebb tagja, legalább még 6—8 évig az élvonalban szerepelhet, ha továbbra is olyan szerény és szorgalmas lesz, mint amilyen most. Kozma utódja ? Kozma István halála után a magyar birkózósport szakemberei megyejáró útra indultak, hogy feltérképezzék az országot, megkeressék az eltávozott sportoló utódját. Sokáig hiába próbálkoztak, ha találtak is 100 kilón felüli fiatalt, az inkább elhízott, mint erős és tehetséges volt. A Ferencváros birkózó szakosztályának vezetői is tűvé tették a vidéket, gondolván, hátha éppen nekik sikerül egy igazán jó nehézsúlyú versenyzőt találni. A Szeged-környéki Szóregen akadtak Bállá Józsefre, aki ráadásul már nem is kezdő volt, hiszen az SZVSE-ben már „gyúrt”. A szegediek eleinte idegenkedtek a fiatal sportoló átigazolásától, aztán mégis kötélnek álltak, mert belátták, hogy a fővárosban gyorsabban juthat előre. — Négy éve egy osztálytársam hívott el birkózni — mondja Bállá Jóska, — Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy néhány évi sportolás után már a Ferencvárosban is felfigyeltek rám, aztán tavaly már fel is kerültem Budapestre. Azóta sikerült felszednem 10 kilót — most már majdnem 125 kilót nyomok. Legfontosabb feladatom az állandó erősítés, kedvenc gyakorlataim közé tartozik a fekve súlynyomás, a szakítás, a bi- cepszezés, a lábbal nyomás. Idén már célom is van a zöld-fehér színekben, szeretnék eljutni a mongóliai Barátság Kupa versenyre, s ott jól szerepelni. — Talán érdekes elmondani, hogy Kozma Istvánhoz hasonlóan én is játék- sportban kezditem először versenyezni, ha nem is kosárlabdázásban, mint Kozma, hanem kézilabdázásban. Azt hiszem, nem volna szabad ilyen hasonlatokat említenem, mert én még nagyon messze vagyok a világ élvonalától. Egyelőre annak is örülök, hogy ifjúsági, illetve junior válogatott vagyok, s részt vehetek a felnőtt keret edzésein. Mindennap gyakoriok, legalább 3 és fél—4 órát. Az én súlycsoportomban csak a 30 éves, 105 kilós Maróthy számít vetély- társnak, tehát elsősorban a saját szorgalmamon múlik, mire viszem. Zsibrita János, a Ferencváros edzőjének véleménye szerint régen volt olyan tehetséges birkózója a Ferencvárosnak, mint amilyen Bállá. Féléves együttlét után úgy nyilatkozott a vidékről Budapestre került sportolóról, hogy olyan „anyag”, amilyenből a legjobb sportolókat gyúrták. Nyugodt, udvarias, szorgalmas, súlyához képest mozgékony, ott lehet esetleg a montreali olimpiai keretben. SZALAY PÉTER 8
