Fradi-híradó (1973)

1973. február

nem jelenti okvetlenül; hogy nem is kerülhet be. Kétségtelen, hogy nehéz­ségeink voltak az ősszel, mégis derűlátón ítélem meg a tavaszi lehetősége­ket. Kiss Kálmántól azt kér­dezzük, mi a helyzet az edzők frontján a Ferenc­városban? — Edzőinkkel már az idény előtt közös nevezőre jutottunk — hangzik a vá­lasz. — Minden korcsoport­ban az első csapat érdeké­Az elmúlt idény utolsó bajnoki mérkőzésén, a Vasas ellen szerepelt együttes. ben folyik a munka, az út­törőktől egészen a felnőtt tartalékcsapatig. Dalnoki Jenő a második csapat ed­zője, az ifjúsági első csapa­té Rákosi Gyula. Novák Dezső pedig Csanádi Fe­rencnek segít az első csapat mellett. — A szurkolókról is sok szó esett az őszi idényben. — Az elmúlt félévben igyekeztünk szorosabbra fűzni a kapcsolatot szur­kolóinkkal. Az egyesület agitációs és propaganda bi­zottsága segítségével kétszer is rendeztünk szurkoló-an- kétot és a zöld-fehér színe­kért lelkesedőktől sportsze­rű támogatást, a nézőtéren fegyelmezett magatartást kértünk. A Vasas elleni rangadó előtt a két csapat szurkolótáborának vezetői közösen beszélték meg a tennivalókat. Mindennek — úgy vélem — a mérkő­zésen már megmutatkozott a kedvező hatása. Ugyan­ilyen szellemben, a pártoló tagság révén szeretnénk kapcsolatot létrehozni más egyesületek szurkolótábo­rával is. — A vidéki mérkő­zésekre elkísérik a szurkolók a csapatot? — A Coopturist szerve­zésében ősszel is sok vidéki városba indultak autóbu­szok. Meggyőződésem, hogy tavasszal még több társasgépkocsit indítanak majd a vidéki találkozóink­ra. — A szakosztályve­zető is derűlátó a tava­szi szereplést illetően? Százszázalékosan. Elég jó a tartalékcsapa­tunk, amelyben hét-nyolc olyan játékos szerepel, aki nemrég öregedett ki az ifi­korból. Az ifjúsági csapa­tainkban is tehetséges fiúk rúgják a labdát. Állítom, meg tehetségesebbek, mint az öt-hat-nyolc év előttiek. Az utánpótlás mellett azon­ban jó lenne, ha az átiga­zolás is többet segítene a jelenleginél. Az FTC iga­zán mindig nevelő egyesü­let volt, de régi alaptör­vény, hogy egy csapat sem tudja megoldani az után­pótlás-problémákat csak a saját erejéből. SZfCS LÁSZLÓ Elmehetet! volna más N B I-es csa­pathoz is. De nem ment. Töprengett, vívódott mayában s a végén döntött: abbahagyja. AZ IFIEDZŐ Rákosi Gyula még mint játékos tért vissza a japán portjjáról. Igaz, nem volt már tagja az első csapat keretének, csak a „fakóban” kapott szerepet. De azt is eljátszotta. Jókedvűen, úgy ahogy egy játékos­nak futballoznia kell. Sokan csodálkoztak ezen. Különö­sen azok, akik megkeresték s akik hív­ták máshová játszani. — Miért nem jössz? A Fradinál már nem sok babér terem a számodra. Most már mi köt ide? . . . Ezt kérdezték tőle s ö csendesen csak ennyit mondott: — Húsz év. S azt hiszem, ez min­dennél erősebb kötelék. * Húsz évvel ezelőtt lépett be először az Üllői úti pálya öltözőjébe a 14 éves Gyuszi. Édesapja küldte oda az alábbi néhány mondat kíséretében. — Kisfiam, most, hogy szétrúgtad kitudja hányadik pár cipődet, megér­tét arra, hogy elmenj egy klubba fut­ballozni. Egy klubba küldte Rákosi bácsi a csemetéjét. Az FTC-hez. A kis ember odament. Ott játszott húsz esztendőt, onnan volt ifjúsági válogatott, onnan került az utánpótlás, a B, és a nagy válogatottba. 41 alkalommal öltötte fél a válogatott mezt. Négyszer szerepelt bajnokcsapatban. 321 NB 1-es bajnoki mérkőzésen játszott a Ferencváros csapatában. Ennél többször eddig nagyon kevesen húzták magukra a patinás klub mezét. Ezután a húsz év után nem tudták őt rábeszélni arra, hogy menjen el. — Még játszanék. Persze, hogy ját­szanék, hiszen imádom a futballt. De innen nem megyek el. Itt még egy ki­csit játszom, csak úgy saját kedvtelésre. Amúgy levezetésként. Közben, ha kell s ha igényli is Dalnoki Jenő, segítek neki. S igyekszem beleszokni az elkö­vetkezendő ,,szakmába”. Tudniillik edző szeretnék lenni. * Óhaja hamar beteljesült. Az egyik nap behívatta öt az elnök s elbeszélget­tek egy kicsit. A vége az lett a dolog­nak, hogy megkérdezték tőle : elvállal­ná e az ificsapat edzéseinek vezetését. Elvállalta. * Az első bajnoki mérkőzésre kimen­tem. Ott állt az alapvonaltól nem mesz- sze. Egyedül. Körülötte járlak, keltek, sokan meg is szólították. Udvariasan válaszolgatott, de szemét ritkán vette le a játékról. * Az ifjú játékosok nagyon szeretik. Szeretik, mert mind mondják, jókedé- lyü, megértő, higgadt, igazságos. A fiatal edző tehát elindult egy új pályán. Reméljük, jó edző lesz belőle! VÁHKOAYI SÁNDOR 5

Next

/
Thumbnails
Contents