Fradi-híradó (1972)
1972. április
KIRÁLYI PALÁSTBAN IS Alakját ismerjük a Nemzeti Színház színpadáról, a képernyőről és természetesen a lelátóról. Győrffy György és a Ferencváros — összetartozó fogalmak. Lehet, hogy nincs ott mindegyik mérkőzésen, amikor a „gyerekek" játszanak, de lélekben velük van. És ezt szó szerint kell érteni. Együtt él, hévül, örül, bosszankodik (mert olykor ez is a szurkoló része) a játékkal. Tökéletes szurkolói modell. Kedvesen elfogult. Felfedezi a hibákat, gyakran el is marasztalja érte a játékosokat, de csak úgy, mint a szülő a gyermekét. Neki szabad! De jajj annak, aki licitál! Ázott, fázott a csapatért, olvadozott melegben, mert a szurkoló kitart. Gyakran jobban, mint a játékosok . . . Hány generációnak is szurkolt már! . . . A JÁTÉK AZ IGAZI ÖRÖM — Azt bizony nehéz összeszámolni. Kaposvárott kezdődött, nem is diák, de fiúcska koromban. Lejárt oda a F’radi mérkőzéseket játszani. Beleszerettem a fociba és a Fradiba. 1928-ban kezdődött és azóta is tart . .. A csapat sokszor volt hullámvölgyben, de Győrffy György soha. Legfeljebb a kritikus években, hónapokban, mérkőzéseken egy kicsit több Karillt fogyasztott. . . Mert a vereségek nem múlnak el fejfájás nélkül. — Természetesen azt szeretem, ha győz a csapat, de igazán csak a jó játéknak tudok örülni. A győzelem nem tölt el örömmel, ha egy potyagól, vagy egy előrevágott labda útján sikerül, ha nem volt hajtás, hiányzott a kombináció. Imádom a magyar focit, a szellemes, ötletes, technikás megoldásokat. Egy ilyen mérkőzés boldoggá tud tenni. Hetekig élek belőle, vita és beszélgető partnereimmel visszaidézem. Szép gólok, szép támadások évek múltán is tisztán élnek bennem. Hát még a csapatok! Es már sorolja is a 100%-os bajnokot, a negyvenes évek csapatát, az elmúlt évek bajnokát, a kupán nagyszerűen szerepelt Fradit .. . Irigylésre méltó emlékezőtehetség. Mennyi gólt és mennyi játékost, mennyi mérkőzést és menynyi szép akciót őriz. Mert a szurkoló többnyire csak a szépre emlékezik. Legalábbis szívesen. Vannak persze balul sikerült napok, amikor nemcsak a szép akciók hiányoznak, de a győzelem is. Ilyenkor vérnyomás ingadozás áll be. A színházban azt mondják: „Lila már a Győrffy . . .” LILÁN — A ZÖLD-FEHÉREKÉRT Érdemes „lilulni”? — Késői kérdés . . . Mint már említettem a dolog eldőlt 1928-ban! Szurkolok a csapatnak, minden egyes játékosnak. Izgultam Sárosi Gyurkáért és Albert F’lóriért, F’enyvesi Mátéért és Kű Lajosért, ismertem Branikovitsol még az ifiből, a F’radi- ról mindenkivel mindenütt tudok beszélni. Azazhogy — a mérkőzést kivéve. Az más! Akkor együtt élek a játékkal, annak minden mozzanatával. Mennyire szurkoló? Ezt a felesége tudja a legjobban. Tizenhét év alatt nem tudta elmagyarázni neki a szabályokat. A Fradi mérkőzésein erre nincs idő. Ott minden labdatovábbításnak, ívelésnek, támadásnak, védésnek jelentősége, van, amelyre ott és akkor oda kell figyelni. Tizenhét év alatt egyetlen olyan Fradi mérkőzés sem akadt, amelyen magyarázni lehetett volna .. . Győrffyéknél tehát egy szabályt kellett megtanulni: Szeretni kell a Fradit! S Győrffy György szereti. Várakozóan és nem terülmetlenül. Elfogult, de nem irreális. Elégedetten szemléli az átalakuló, formálódó csapatot, ismeri a házai erőviszonyokat. — Sokszor kérdezik tőlem, hogy mikor nyerünk ismét bajnokságot. Mindenkinek azt mondom; türelem! Érik a Fradi! Talán jövőre már komolyan beleszólunk az elsőség dolgába. A szép játéknak és a jó játékosoknak akkor is híve, ha történetesen nem zöld-fehér mezben játszanak. A Ferencváros után a válogatott következik, amelynek a F'radihoz hasonló hőfokon szurkol. Tiszteli a nagy múltú klubokat, a feltörekvő játékosokat. — Nagy élvezettel nézem az utóbbi időben a Salgótarján játékát, persze nem akkor, ha a F'radival játszik. Élmény számomra az újpesti F'azekas, a fehérvári Karsai, szeretem az MTK-ból Sárközit és mindennél jobban szeretem a rangadókat, amelyekből egyre kevesebb van. Vagy talán új rangadók, korszaka következik? ÜNNEPI HÉTKÖZNAPOK Emlékek, történetek után kutatunk, persze vannak szép számmal, de végül arra a megállapodásra jutunk, sok-sok hétköznapi élménye van, amely mivel fociról, Fradiról szól — ünnepi. A csapat sorsával törődő, közéleti szurkoló. Nemcsak kiabál, vagy bosszankodik, örül, vagy elégedett. Részt vállal, fellépéseket szervez, szép festményekkel díszített lakásában előkelő helyen állnak az FTC-től kapott kis vázák, csecsebecsék, egy sportaktíva jutalomtárgyai. Elsősorban labdarúgószurkoló, de ha az FTC-ről van szó, megtalálható kézilabda vagy jégkorong-mérkőzésen is, de a zöld- fehéreknek szurkolna gombfociban is . . . A sport, a labdarúgás, a Fradi- vonzódás hozzátartozik az életéhez, színesíti azt, energiájának egy részét leköti, kikapcsolja a szereptanulás, a szerepformálás gyötrő időszakában, tehát pihentet is. F’urcsa pihenés ez, vibráló izgalommal tölti el, s a szíve akkor is megdobban a Fradiért, a mérkőzésért, ha történetesen királyi palástban várja a híreket . . . L. HÉTI ANNA 11
