Fradi-híradó (1971)
1971. október
A „Fenyvesi csapat” Jánoshalmán ták visszatartani, — „messze vagy még a matthews-i kortól” —, de 6 hajthatatlan maradt. 1968. december 15. Győrött játszották az idénynyitó mérkőzést, s másfél évtizedes ferencvárosi pályafutása alatt negyedszer, de most már utoljára állt a bajnoki cím küszöbén. Igaz, csak egy félidőt játszott, ám a 45 perc alatt hallatlan elánnal, 15 év szép emlékeivel együtt kergette a labdát, igyekezett szeretett csapatát a győzelemhez segíteni. Sikerült! A Ferencváros 3:2-re győzött — bajnok lett! Máté negyedszer kaphatta meg a bajnokcsapat tagjainak járó aranyérmet. Nem hiába mondják: az életben egyes dolgok néha megismétlődnek. Ugyanúgy, mint 1953 tavaszán, első bemutatkozása alkalmával, most is izgatottan várta, mit írnak majd az újságok. Mire a jó hangulatú társaság visszaérkezett Pestre, már megjelentek a legfrissebb lapok. A Népsport ezt írta: „Fenyvesi dr. lelkes, csupaszív játékkal segítette csapatát a győzelemhez. Ez a mérkőzés számára' a búcsút jelentette." Jasin (szovjet) — Dubinszkij (szovjet), Picci (olasz), Martinez (argentin) — Bozsik (magyar), Beckenbauer (nyugatnémet) — Garrincha (brazil), Rivera (olasz), Albert (magyar), Sivori (olasz), Charlton (angol). A futball nagy színpadán eltöltött évek fináléja következett. A Ferencvárosi Torna Club 70 éves jubileumi sporteseményeinek sorozatában nemzetközi mérkőzést terveztek, a két „veterán”, Fenyvesi Máté és Mátrai Sándor búcsújátékával. Partnert kerestek, s a bécsi Vienna szívesen vállalkozott, hogy eljön Budapestre, de volt egy kikötése: a visszavágón is szerepeljen a két játékos. 1969. augusztus 6-án a Népstadionban több mint tízezer néző előtt Máté és Sanyi újból megmutatták, hogy közel a negyedik X-hez is értik a mesterségüket. Fenyvesinek ugyan kicsit megkopott a gyorsasága, de azért néhányszor faképnél hagyta az osztrák hátvédet, Mátrai becsúszó szerelései most is jól sikerültek. • Fenyvesi tehát még játszik, de pályafutása már befejeződött Nemigen változott. A „zöld-fehér szíve” még a régi, talán csak a haja lett ezüstösebb és a fia nagyobb. De mindenkinek az emlékezetében csak a régi Fenyvesi él. A Tüske. A Dr. Balszélső. Ha meglátják, önkéntelenül is a nagy csaták emlékeit idézik. Akik a harcostársai, vagy az ellenfelei, vagy a leglelkesebb szurkolói voltak, most is elismerőleg beszélnek róla. Például Albert Flórián: A legideálisabb társ, akivel valaha játszottam. Mindig arra törekedett, hogy jól megértsük egymást, s azt hogy önzés, nem ismerte. Nyugalma, csöndessége nagyszerű hatást jelentett a pályán, s néha bizony szégyelltem magam, amikor idegeskedtem vagy ingerülten szóltam hozzá. Kár, hogy már nem játszik! Gyetvai László, az egykori válogatott balszélső: — Azonos posztot választottunk, ezért örömmel tettem eleget kérésének, amikor fiatal korában hozzám fordult, hogy foglalkozzam vele. Rendkívüli érzékkel rövid idő alatt megtanult néhány fortélyt, a cselezést, a gyors kapura húzást. Értett a taktikához, komoly feladatokat lehett rábízni. Ügy hiszem, soha nem okozott csalódást. Rajna Károly, az Űjpesti Dózsa volt hátvédje: — Fenyvesi? Nagyszerű sportember! Soha nem történt meg, hogy indulatba jött volna, még ha talán szabálytalankodtunk is vele szemben. Nekem mindig nagy gondot jelentett felkészülni ellene, mert tartottam tőle. Izgatott voltam a mérkőzéseket megelőző napokban, annak ellenére, hogy megtanultam: többnyire a pálya széle felé cselezve próbál elmenni. Egyszer nagyon becsapott: az ő góljával kaptunk ki. Jó meccseket játszottunk... A sorozatnak vége. Csak most veszem észre, milyen sok „helyzetet” kihagytam, pedig nagyszerű „labdákat” kaptam Mátétól. De azért remélem, néhány „gólt” így is lőttünk... KOZAK MIHALT Kezdetben úgy érezte, szürkék lettek a hétköznapjai. Délutánonként már nem kellett sietnie az edzésre, nem várta olyan izgatottan a vasárnapokat, a bajnoki mérkőzéseket. De aztán megtalálta magát. Azóta több idő jut a családnak, Leventének •— aki már a környék egyik legügyesebb focistája. Gyakrabban látogatja meg a szüleit, s eljár a szőlőjébe permetezni, kötözni a töveket, szüretelni. Ilyenkor összejön a család, a jóbarátok, s Máténak jólesik föleleveníteni egy-egy szép élményt, felejthetetlen mérkőzést. Beszélni azokról a játékosokról, akik a legkedvesebb partnerei voltak, vagy esetleg a legkellemetlenebb ellenfelek. „Az én csapatom...” ezzel sokszor büszkélkedik, merthogy ő is összeállította azt az együttest, amely a pályafutása alatt látott legjobb játékosokból kerülne ki. íme: Mindig értékes volt a Fenyvesi aláírás... 13
