Fradi-híradó (1971)
1971. július
Egy kölyökválogatott mérkőzésről. Lent balról a hatodik Albert Flórián HOGYDN KERÜLTEM A FERENCVÁROSBA? ALBERT FLÓRIÁN NAPLÓJÁBÓL Múlik az idő... Közel húsz esztendeje már annak, hogy elkezdődött sportpályafutásom a Fradiban. Nagyon sok kedves, mondhatnám felejthetetlen élményben lehetett részem. Néhányat ezekből kiragadok most naplómból. • Hogyan is kerültem a Ferencvárosba? Sok fradista tette fel már nekem ezt a kérdést. Nem volt ebben semmi látványosság, különlegesség. Miért is lett volna! Sokat focizgattam, ami azzal járt, hogy gyakran kellett cipőimet talpalgatni. Ez pedig költséges dolog volt. Szüleim nem tiltottak el a fut- ballozástól, viszont a gyakori cipőjavítás elég sok kiadást jelentett számukra. — Jelentkezzél valamelyik klubba, hátha felvesznek — ajánlották, így is történt. Bátyám elvitt az Üllői úti pályára, ahol Száger Misi bácsinál jelentkeztem „próbajátékra”. Ügy látszik, megütöttem a mértéket, mert Misi bácsi felvett a kölyökcsapat tagjai közé. Akkoriban kevesebb boldogabb, büszkébb ember volt nálam. Először a Népstadionban Abban az időben a válogatott mérkőzések előtt a kölykök mutatták be tudásukat — mégpedig válogatott szinten. A közönség mindig szívesen figyelte a kis futballistákat, akik közül már akkoriban nem egy tehetséget fedeztek fel. Nem nagy pályán játszottunk. Szalagokkal leszűkítették a játékteret és kisebb méretű kapukat szereltek fel. Nagy dolog volt akkoriban bekerülni a kölyökválogatottba, és nem egyszer megtörtént, hogy izgalmunkban a labda helyett a szalagokba botlottunk. A közönség persze jól szórakozott is ezeken a ballépéseken”, de azért annyi tény: beloptuk magunkat a szivükbe... Mi izgatta fel a spanyolokat? Mint ifjúsági válagatott beválogattak az 1959-es bulgáriai UEFA tornán szereplő csapatba. A spanyolokkal kerültünk szembe. Egy társasgépkocsin utaztunk ki a mérkőzés színhelyére. Az egyik oldalon a spanyolok, a másikon mi ültünk. Mi félszegen, szorongva vártuk a találkozót. A spanyolok ezzel szemben magabiztosak voltak, jókedvűen énekelgettek... Nagy tétje volt a mérkőzésnek. A győztes mint csoportelső juthatott tovább. Elkezdődött a játék. A vidám spanyol fickók, akik az autóbuszon oly figyelmesek voltak velünk szemben, most egyszeriben átváltoztak. Már az első percekben kíméletlenül adták le a „névjegyüket”. Mi pedig játszottunk, ennek az eredménye egygólos vezetés lett. A spanyolok tovább durváskodtak, aminek eredménye az lett, hogy újabb gólt értünk el. A második félidőt aligha lehet elfelejteni. Árky Nándi bácsi, a csapat orvosa többet futott, mint mi. Pofonok csattantak, mezek szakadtak ... Szerencsére nem vesztettük el idegeinket és — a mérkőzést sem. A közönség vállveregetése közben rohantunk be az öltözőbe. A nézők viszont kint maradtak. £s ez lett a vesztük. Mert a dühödt spanyolok őket kapták el „egy-egy fordulóra”. Természetes most már nem mertünk velük együtt visszautazni a szállóba. Külön buszt kértünk. A spanyolok elkeseredetten lép- destek be a társasgépkocsiba. Tervük, a csoportelsőség kútba esett. Az öltözőben kiértékeltük a történteket. Kapocs! Sanyi bácsi szerint azért volt ilyen izgalmas a mérkőzés, mert piros mezben játszottunk. A dühös ellenfél mint a spanyol bikák küzdöttek az „arénában” és tudjuk, hogy a piros szín még jobban ingerli a bikákat. Ez volt tehát a „magyarázat”, amit általános elégedettséggel vettünk tudomásul. Ami nem is volt csoda, hiszen győztünk... Érettségi 1959-ben első válogatott szereplésemre és az érettségire készültem. A két nagy esemény függvénye lett egymásnak, mert csak akkor lehettem válogatott, ha sikerrel érettségizem. Az amúgy is izgatott légkört ez még inkább feszültté tette. Viszont: sikerült! Az érettségi és a mérkőzés is. 1959. június 28-án a Népstadionban a svédek ellen léptem először pályára mint nagy válogatott, 72 000 néző előtt! Ebben az összeállításban játszottunk: Grosics — Mátrai, Sipos, Sáros! — Bundzsák, Kotász — Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. Örömömet még csak tetézte a győzelem: 3:2-re nyertünk! ALBERT FLÓRIÁN Mint ifjúsági válogatott a Jugoszlávia elleni (3:2) mérkőzésen. Balról: Keglovich, Albert, Ihász, Kékesi, Kovács, Nagy, Solymosi E, Menczel, Sólymost Z. Aczél, Sóvári.
