Fradi-híradó (1971)

1971. április

AZ ÉDOSZ ÉS A FERENCVÁROS KAPCSOLATA A napokban ismét kezembe került az 1971-es ver­senynaptár. Egymást érik az események. Szá­mos versenyen kell helytállni sportolóinknak. Mind a hazai, mind pedig, a nemzetközi küzdőtérén sok feladat vár legjobbjainkra. Vajon meg tudjuk-e oldani a ránk váró tennivalókat? Ügy gondolom, igen. Az utóbbi időben valamennyi szakosztályunkban ren­deztük sorainkat. A Ferencváros, amelyről Schlosser Imre egykor azt mondta, hogy hasonlatos a Főnix ma­dárhoz, most ismét a megújulás korszakát éli. A legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban, ott küzd csapatunk a legjobbakkal egyenlő esélyekkel az élen! Kézilabdás lányaink a BEK-ben egyre-másra érték el nagyszerű eredményeiket. És úszásban? Előttem az 1970-es ranglista. A női számokban szinte mindenütt az élen egy nevet találunk: Gyarmati And­reáét! Kétszeres Európa-bajnokunk kivételes klasszist jelent Európa úszómedencéiben. Gyorsúszásban, háton, pillangóban mindenütt számolni lehet vele a nagy világ- versenyeken. És jövőre lesz az olimpia Münchenben! Érdeklődéssel forgattam a birkózók hazai ranglistáját. Szigeti, Idei, Bakos, Rizmayer, Giczi, Gál és mások nevei mind ott szerepelnek a legjobbak között. És folytathatnám a felsorolást a többi sportágban is. Egyesületünk, az FTC, amely az ÉDOSZ teljes támoga­tását élvezi 1971-ben is nagy feladatok megoldására hivatott. Szakszervezetünk és a klub hosszú időszakra vissza­nyúló kapcsolata számos eredmény forrása volt a múlt­ban, s nem is olyan régen, amikor néhány szakosztályban viharok dúltak. Erőnkhöz mérten igyekeztünk segíteni a klub új vezetését abban, hogy mindenütt megteremtsék a nyugodt munka minden feltételét. Igyekeztünk segíteni azzal, hogy a szakosztályok irányításába bevontuk szak- szervezetünk, továbbá az élelmezésipar sportot szerető és azért áldozni is tudó legaktívabb tagjait. így a labda­rúgó, a birkózó, aztán a kézilabda, de számos más szak­osztály vezetésében ott vannak a mi képviselőink. A hosszú évek során kialakult jó kapcsolataink azt igazolják, hogy az ÉDOSZ és az FTC vezetése egy úton halad. Közös célunk az, hogy a Ferencváros a neki kijáró rangját a sportágak többségében megtartsa, sőt azt tovább erősítse. Éz a célkitűzés találkozik az ÉDOSZ valamennyi tagjának kívánságával. Az üzemeket járva, amikor már az érdemi tárgyalá­saink véget érnek, gyakran kerül szó a sportról. Ilyenkor, a többségében kötetlen beszélgetéseken arról faggatnak minket a szakszervezeti és gazdasági vezetők: milyen lesz idén a Fradi? A kérdésekben annyi szeretet, odaadás húzódik meg, hogy arról feltétlenül említést kell tennem. Ma már ott tartunk, hogy mindenki, aki az iparban tevékenykedik közvetlenül, vagy közvetve érdekelt ab­ban, hogy valamelyik szakosztályunk munkáját figyeli. Ezt, ha csak módom van rá, elmondom a játékosoknak is- Legutoljára Reykjayikban jártam. A női kézilabda, csapatot kísértem el a BEK-mérkőzésre. Volt alkalmam beszélgetni a csapat tagjaival, Takácsnéval, Szőkénével, Szabadkáméval, Sterbinszkivel és a többiekkel. Örömmel hallották, hogy eredményeik, sikereik, munkájuk vala­mennyiünket érdekel. Sokan járnak ki mérkőzéseikre, érdeklődnek tőlünk, hogyan élnek, ki hol dolgozik, mi­lyen tervei vannak? J elentős részük közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolatban van az iparral. Sokan dolgoznak üzemeinkben, tanulják a szakmát, hogy ha abba­hagyják az aktív versenyzést, minden erejükkel arra összpontosítsanak, hogy az ipar különböző területein megállják helyüket. Ma már elmondhatjuk: az élelmezés­ipari üzemekben szeretik, becsülik azokat a játékosokat, akik nemcsak a pályán, de a munkában is élen járnak. Gyakran teszik fel nekünk a kérdést üzemeinkben: melyik sportág a legkedvesebb számunkra? Erre nehéz választ adni. Van, aki a labdarúgókat em­líti első helyen. Mások a jégkorongozókat, megint mások a kézilabdázókat dicsérik. Egyre többen beszélnek az úszókról, s ez elsősorban Gyarmati Andrea érdeme. Ép­pen ezért mi nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy klubunkban, a különböző szakosztályokban ki­tűnő sportolók versenyezzenek, ök, a hazai és a nemzet­közi porondon a mi tekintélyünket is növelik. Amikor 1968-ban Brazíliában a Világválogatott játszott, három ferencvárosi is helyet kapott a csapatban! És ha hozzá­tesszük ehhez, hogy Albert lőtte a Világválogatott egyet­len gólját, ez méginkább növelte örömünket. E rövid felsorolás is mutatja, hogy szakszervezetünk tagjai, az egyszerű emberek nyilvántartják az eredmé­nyeket, ismerik és szeretik azokat, akik a legtöbbet teszik a Ferencvárosért. írásom elején említést tettem az ÉDOSZ és az FTC jó kapcsolatairól. E tény is hozzájárul ahhoz, hogy helyes úton jár a klub. Amikor nehézségek akadályozták a munkát, akkor is a klub mellett álltunk, s ezt tesszük ma is és holnap is. Mire gondolok elsősorban? F ebruár második felében hivatalosan is átadták az új klubházat rendeltetésének. Ez a létesítmény az első lépcsője annak a nagyszabású építéssorozat­nak, amelybe belekezdtünk. Elkészül majd az új pálya is, amely végleges otthont ad versenyzőinknek. Mikor lesz ismét pályánk? Jól emlékszem arra az időre, amikor az építők lerakták az új klubház alapjait, s most már túljutottunk az avatáson is. Türelem — ez a leg­fontosabb. A Ferencváros egy a nagyegyesületek közül. Végesek a lehetőségeink. Amit emberileg el lehet követni, azt megteszi az ÉDOSZ, a minisztérium, az élelmiszer- ipar trösztjei és nagyvállalatai, az MTS és minden üze­münk, amelyik szivén viseli a klub jövőjét. Ha már a jövőről beszélünk, akkor feltétlenül szóba kell hozni az olimpiát. Ez a versenysorozat az igazi fok­mérője egy ország sportkultúrájának. A Ferencvárosnak, a maga sajátos eszközeivel arra kell törekednie, hogy meg­tartsuk a mexikói szintet! Az ÉDOSZ ebben is segíti a Ferencvárost. Anyagilag és erkölcsileg támogatjuk a klubot, ugyanakkor joggal várjuk el, hogy a Ferencváros adjon segítséget a Kinizsi sportköröknek, amelyek az élelmezési üzemekben tevé­kenykednek. Éddig jók voltak kapcsolataink, a jövőben még inkább arra kell törekednünk, hogy azok erősödje­nek. S zívesen látott vendégek a vidéki Kinizsi-sportkörök­ben a Ferencváros csapatai, játékosai. Ha ellátogat­nak egy-egy mérkőzésre, sokezren gyűlnek össze, hogy lássák kedvenceiket. így van ez akkor is, amikor élménybeszámolót tartanak a klub legjobbjai. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire benne él dolgozóinkban a Ferenc­város szeretete. Ezt ápolni kell minden szakosztályban. Egy egyesület számára a tömegkapcsolatok erősítése lét­kérdés. Tegyenek meg mindent azért a Ferencváros sportolói, hogy minél több szép élménnyel örvendeztessék meg a szurkolókat, az ipar dolgozóit, szakszervezetünk tagjait! Mi a magunk részéről ezt megháláljuk. Remélem, 1971 hátralevő hónapjai sok örömet hoznak majd nekünk. KÖKÉNY ISTVÁN az ÉDOSZ titkára 3

Next

/
Thumbnails
Contents