Fradi-híradó (1971)
1971. április
AZ ÉDOSZ ÉS A FERENCVÁROS KAPCSOLATA A napokban ismét kezembe került az 1971-es versenynaptár. Egymást érik az események. Számos versenyen kell helytállni sportolóinknak. Mind a hazai, mind pedig, a nemzetközi küzdőtérén sok feladat vár legjobbjainkra. Vajon meg tudjuk-e oldani a ránk váró tennivalókat? Ügy gondolom, igen. Az utóbbi időben valamennyi szakosztályunkban rendeztük sorainkat. A Ferencváros, amelyről Schlosser Imre egykor azt mondta, hogy hasonlatos a Főnix madárhoz, most ismét a megújulás korszakát éli. A legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban, ott küzd csapatunk a legjobbakkal egyenlő esélyekkel az élen! Kézilabdás lányaink a BEK-ben egyre-másra érték el nagyszerű eredményeiket. És úszásban? Előttem az 1970-es ranglista. A női számokban szinte mindenütt az élen egy nevet találunk: Gyarmati Andreáét! Kétszeres Európa-bajnokunk kivételes klasszist jelent Európa úszómedencéiben. Gyorsúszásban, háton, pillangóban mindenütt számolni lehet vele a nagy világ- versenyeken. És jövőre lesz az olimpia Münchenben! Érdeklődéssel forgattam a birkózók hazai ranglistáját. Szigeti, Idei, Bakos, Rizmayer, Giczi, Gál és mások nevei mind ott szerepelnek a legjobbak között. És folytathatnám a felsorolást a többi sportágban is. Egyesületünk, az FTC, amely az ÉDOSZ teljes támogatását élvezi 1971-ben is nagy feladatok megoldására hivatott. Szakszervezetünk és a klub hosszú időszakra visszanyúló kapcsolata számos eredmény forrása volt a múltban, s nem is olyan régen, amikor néhány szakosztályban viharok dúltak. Erőnkhöz mérten igyekeztünk segíteni a klub új vezetését abban, hogy mindenütt megteremtsék a nyugodt munka minden feltételét. Igyekeztünk segíteni azzal, hogy a szakosztályok irányításába bevontuk szak- szervezetünk, továbbá az élelmezésipar sportot szerető és azért áldozni is tudó legaktívabb tagjait. így a labdarúgó, a birkózó, aztán a kézilabda, de számos más szakosztály vezetésében ott vannak a mi képviselőink. A hosszú évek során kialakult jó kapcsolataink azt igazolják, hogy az ÉDOSZ és az FTC vezetése egy úton halad. Közös célunk az, hogy a Ferencváros a neki kijáró rangját a sportágak többségében megtartsa, sőt azt tovább erősítse. Éz a célkitűzés találkozik az ÉDOSZ valamennyi tagjának kívánságával. Az üzemeket járva, amikor már az érdemi tárgyalásaink véget érnek, gyakran kerül szó a sportról. Ilyenkor, a többségében kötetlen beszélgetéseken arról faggatnak minket a szakszervezeti és gazdasági vezetők: milyen lesz idén a Fradi? A kérdésekben annyi szeretet, odaadás húzódik meg, hogy arról feltétlenül említést kell tennem. Ma már ott tartunk, hogy mindenki, aki az iparban tevékenykedik közvetlenül, vagy közvetve érdekelt abban, hogy valamelyik szakosztályunk munkáját figyeli. Ezt, ha csak módom van rá, elmondom a játékosoknak is- Legutoljára Reykjayikban jártam. A női kézilabda, csapatot kísértem el a BEK-mérkőzésre. Volt alkalmam beszélgetni a csapat tagjaival, Takácsnéval, Szőkénével, Szabadkáméval, Sterbinszkivel és a többiekkel. Örömmel hallották, hogy eredményeik, sikereik, munkájuk valamennyiünket érdekel. Sokan járnak ki mérkőzéseikre, érdeklődnek tőlünk, hogyan élnek, ki hol dolgozik, milyen tervei vannak? J elentős részük közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolatban van az iparral. Sokan dolgoznak üzemeinkben, tanulják a szakmát, hogy ha abbahagyják az aktív versenyzést, minden erejükkel arra összpontosítsanak, hogy az ipar különböző területein megállják helyüket. Ma már elmondhatjuk: az élelmezésipari üzemekben szeretik, becsülik azokat a játékosokat, akik nemcsak a pályán, de a munkában is élen járnak. Gyakran teszik fel nekünk a kérdést üzemeinkben: melyik sportág a legkedvesebb számunkra? Erre nehéz választ adni. Van, aki a labdarúgókat említi első helyen. Mások a jégkorongozókat, megint mások a kézilabdázókat dicsérik. Egyre többen beszélnek az úszókról, s ez elsősorban Gyarmati Andrea érdeme. Éppen ezért mi nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy klubunkban, a különböző szakosztályokban kitűnő sportolók versenyezzenek, ök, a hazai és a nemzetközi porondon a mi tekintélyünket is növelik. Amikor 1968-ban Brazíliában a Világválogatott játszott, három ferencvárosi is helyet kapott a csapatban! És ha hozzátesszük ehhez, hogy Albert lőtte a Világválogatott egyetlen gólját, ez méginkább növelte örömünket. E rövid felsorolás is mutatja, hogy szakszervezetünk tagjai, az egyszerű emberek nyilvántartják az eredményeket, ismerik és szeretik azokat, akik a legtöbbet teszik a Ferencvárosért. írásom elején említést tettem az ÉDOSZ és az FTC jó kapcsolatairól. E tény is hozzájárul ahhoz, hogy helyes úton jár a klub. Amikor nehézségek akadályozták a munkát, akkor is a klub mellett álltunk, s ezt tesszük ma is és holnap is. Mire gondolok elsősorban? F ebruár második felében hivatalosan is átadták az új klubházat rendeltetésének. Ez a létesítmény az első lépcsője annak a nagyszabású építéssorozatnak, amelybe belekezdtünk. Elkészül majd az új pálya is, amely végleges otthont ad versenyzőinknek. Mikor lesz ismét pályánk? Jól emlékszem arra az időre, amikor az építők lerakták az új klubház alapjait, s most már túljutottunk az avatáson is. Türelem — ez a legfontosabb. A Ferencváros egy a nagyegyesületek közül. Végesek a lehetőségeink. Amit emberileg el lehet követni, azt megteszi az ÉDOSZ, a minisztérium, az élelmiszer- ipar trösztjei és nagyvállalatai, az MTS és minden üzemünk, amelyik szivén viseli a klub jövőjét. Ha már a jövőről beszélünk, akkor feltétlenül szóba kell hozni az olimpiát. Ez a versenysorozat az igazi fokmérője egy ország sportkultúrájának. A Ferencvárosnak, a maga sajátos eszközeivel arra kell törekednie, hogy megtartsuk a mexikói szintet! Az ÉDOSZ ebben is segíti a Ferencvárost. Anyagilag és erkölcsileg támogatjuk a klubot, ugyanakkor joggal várjuk el, hogy a Ferencváros adjon segítséget a Kinizsi sportköröknek, amelyek az élelmezési üzemekben tevékenykednek. Éddig jók voltak kapcsolataink, a jövőben még inkább arra kell törekednünk, hogy azok erősödjenek. S zívesen látott vendégek a vidéki Kinizsi-sportkörökben a Ferencváros csapatai, játékosai. Ha ellátogatnak egy-egy mérkőzésre, sokezren gyűlnek össze, hogy lássák kedvenceiket. így van ez akkor is, amikor élménybeszámolót tartanak a klub legjobbjai. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire benne él dolgozóinkban a Ferencváros szeretete. Ezt ápolni kell minden szakosztályban. Egy egyesület számára a tömegkapcsolatok erősítése létkérdés. Tegyenek meg mindent azért a Ferencváros sportolói, hogy minél több szép élménnyel örvendeztessék meg a szurkolókat, az ipar dolgozóit, szakszervezetünk tagjait! Mi a magunk részéről ezt megháláljuk. Remélem, 1971 hátralevő hónapjai sok örömet hoznak majd nekünk. KÖKÉNY ISTVÁN az ÉDOSZ titkára 3